Szükség van-e férfiakra?

A világban 10 millió számra ölik meg a kikelő kakasokat. Rájuk a szaporodáshoz nincs szüksége a baromfiiparnak, más hasznos tulajdonságuk pedig nincs. Ma, a nők évszázadában szükség van-e férfiakra? Vajon marad-e olyan férfi specifikus tulajdonság, amely nélkülözhetetlen a jövő társadalmában?

A nő a megjavított férfi

Néhány sci-fi felvetette a múltban, hogy eljöhet a pillanat, amikor nem lesz szükség férfiakra. Ma, amikor a nyugati világban a hagyományosan felfogott férfi és a férfiasság nem túl népszerű és kívánatos érdemes újra elgondolkodni a kérdésen. Szükség van-e férfiakra?

A történelmet annak minden kacskaringójával a férfiak versengése mozgatta. Ezek a viselkedés minták ma egyre inkább negatív megítélés alá esnek. Az állandó harc, a győzni akarás, versengés, mások fölötti irányítás és hatalom megszerzése, a pénz hajhászás és más, a férfi agresszióhoz köthető tulajdonságok lassan bűnnek és a társadalomra, a közösségre veszélyes viselkedésnek minősülnek. Azok másik oldala, ami a társadalmi és gazdasági fejlődésről szól ma épp nem tűnik jelentősnek. A nők helyet követelnek maguknak nap alatt és erre meg is van minden alapjuk. Mára nyilvánvaló ténnyé vált, hogy a nők nem szellemi, intellektuális hátrányban vannak a férfiakkal szemben, csupán kevésbé agresszívak és kockázatvállalók. Sokan látják úgy, hogy a férfias tulajdonságok nélkül a világ jobban irányítható, békésebb, élvezhetőbb hely lenne, mivel a nő mindenre képes, amire a férfi, csak kevesebb kárt okoz. A nő tulajdonképpen a megjavított férfi, mint egy új jobb autómodell, aminek kevesebb a károsanyag kibocsátása, kényelmesebb, de pont úgy gyorsul.

A férfias tulajdonságok háttérbe szorításának igényét a Me too kampány és rengeteg feminista, női egyenjogúsági mozgalom tűzte zászlajára. Ennek legszélsőségesebb formájában, némi marxista és rasszista felhanggal ez főként a fehér férfi ellen irányul, aki megtestesíti a világszinten a férfias viselkedésminták sikeres alkalmazásnak eredményét. Ezek szerint a vélemények szerint neki köszönhetjük a gyarmatosítást, a rasszizmust, a kizsákmányolást, az elnyomást, az egyenlőtlenséget, a háborúkat a környezetszennyezést és minden más negatívumot. Itt nem esik szó a pozitívumokról, Shakespearéről, Assisi Szent Ferencről, a holdra szállásról, a végtelen számú névtelen hősről, akik meghaltak hazájukért, családjukért, az átlagéletkor kitolódásáról, az egészségügy fejlődéséről, a könnyebb és kényelmesebb életről, amit a fejlődés hozott, ami végül is létrehozta a női egyenjogúságot, felszabadította a nőket a házimunka és gyereknevelés terhei alól.

Mik lehetnek a valódi okok?

A politikai és társadalmi mozgalmak mögött azonban mindig vannak mélyebb, számunkra ismeretlen vagy nehezen megismerhető folyamatok, amelyek tudattalanul is befolyásolják a társadalmat. Az egyesek által felemelőnek tartott arab tavasz mögött például a gabonaárak elszabadulása volt felfedezhető, ezek mögött pedig a túlnépesedés, illetve globális felmelegedés negatív hatásai. Azt viszont már nem tudjuk pontosan, milyen mélyebb társadalmi igény/hiba/motiváció áll a túlnépesedés és a pontosan milyen, a modelleken túli valóságos folyamatok állnak a globális felmelegedés hátterében.

A férfiasság népszerűtlenné válása mögött is sejthetően vannak ilyen, „természetes, rejtett” motivációk. Ezek lényegéből fakadóan szinte soha nem ismerhetjük fel teljes bizonyossággal, de olyat kell keresnünk, ami arra utal, hogy a modern életben nincs már szükség azokra a képességekre, tulajdonságokra, viselkedésmintákra, amivel a férfiak evolúciósan rendelkeznek. Néhány ilyet felsorolok.

A katonáskodás háttérbe szorulása

A legkézenfekvőbb ilyen a háborúk, katonai konfliktusok számának drasztikus csökkenése. A történelem folyamán a férfiak legfőbb evolúciós/társadalmi szerepe a csoportok egymás közötti agressziójának levezénylése, a csoport megvédése, vagy a szomszédos csoport erőforrásainak megszerzése volt. A második világháború óta pacifikálódott nyugati világ népessége már el se tudja képzelni, hogy olyan katonai konfliktusokba keveredjen, amiben családjának is részt kell vennie. Így a férfiak legfontosabb evolúciós/társadalmi feladata válik lényegtelenné. Már ebből önmagában következhet, hogy kevesebb férfiasságra, kevesebb férfira van szükség. A nők elvárásai fiú gyermekeikkel szemben alapvetően megváltoztak, az anyák sírva, de büszkén küldték csatába a fiaikat a történelemben, és a katonaság nagy társadalmi presztízzsel rendelkező karrier volt. A nők magasra értékelték párválasztáskor a harcos, férfias, katonáskodó férfiakat. Képzeljük el mi lett volna Római birodalom sorsa, amely 1000 éves fennállása alatt végig hadakozott, ha a nők nem értékelték volna magasra a katonáskodást és nem házasodnak katonákkal. Az elithez tartozó családok dicsőséggel küldték katonának fiaikat. Mára a katonaság magas státusza teljesen megszűnt, sőt ellenkezőjére fordult. Az angol királyi család kivételével az elit nem tartja lényegesnek, hogy csemetéi katonának álljanak. Ez mára inkább az alacsonyan képzettek, a társadalom legszegényebb csoportjai számára jelent kitörési lehetőséget.

A fizikai erő szükségtelenné válása

A fizikai erő, amelyben a férfiak elsőrendűsége megkérdőjelezhetetlen (ma még), egyre kevésbé fontos. A fizikai erőt mindenhol gépek váltják ki, amelyek kezelése ugyanolyan könnyen elvégezhető nők által. Teljesen lényegtelen, hogy egy darukezelő nő vagy férfi, egy targoncát nő vagy férfi vezet, a fizikai erőnek ebben már nincs jelentősége. A csökkenő fizikai erőt igénylő szakmák aránya egyre több férfit vagy férfias képességet tesz fölöslegessé. Ez is oka lehet talán annak, hogy a férfiak munkanélküliségi aránya egyre több országban magasabb mint a nőké.

A robotizáció – az igazi férfigyilkos

A férfiak egy újabb jövőbeli kihívással néznek szembe. Ez pedig a robotizáció megindulása. A legújabb tanulmányok szerint, amelyek konkrét eseteket vizsgáltak, jelentősen több férfimunkát szüntet meg, mint ahány nőt veszélyeztet. A robotizáció a hadseregben is egyre nagyobb teret nyer, amely itt is gyengíti a férfiak szerepének szükségességét.

A tanulásra alapozott társadalomban nincsenek előnyben a férfiak

Sokszor bizonyított tény, hogy nők és a férfiak eltérő szellemi fejlődést mutatnak. Ez a modern iskolarendszerben egyértelműen a fiatal férfiaknak jelent hátrányt a lányokkal szemben. Amikor a felsőoktatásban, még csak a lakosság 2%-a vett részt és azok majdnem teljes mértékben férfiak voltak ez az előny nem volt látható. De ma, amikor akár a lakosok 30%-s is felsőfokú végzettségű és a társadalom a tanulásra alapul egyre nyilvánvalóbbá válik. Amit a továbbtanulási számok jól mutatnak. https://muse.jhu.edu/article/588632

A fejlett világ országaiban a nők aránya meghaladja a férfiakét a magasan képzettek között és a felsőoktatási intézményekben tanuló nők száma túlszárnyalja a férfiakét. A magas képzettséget igénylő szakmákban is egyre erősebb túlsúlyra tesznek szert. Lassan már férfi kvótákat érdemes bevezetni a korábbi női kvótás világgal szemben. A tudományban is megtört a férfi dominancia a tudósok körében a nők aránya gyorsan emelkedik, habár ez még nem érte el a legfelsőbb szintekre, vagyis pl. a Nobel-díjasok

között relatíve alacsony az számuk.

Mivel a nyugati világban a gyerek születésszám és a házasságok száma erősen csökken, a nők egyre több szabadidővel rendelkeznek. Ezzel összefüggésben a nem házasságban élő nők és gyermektelen nők száma növekszik és ők jelentik a legnagyobb kihívást a férfiak számára a munkaerőpiacon. A gyermektelen vagy kapcsolat nélkül élők a tapasztalatok szerint sokkal több energiát fordítanak karrierjükre munkájukra és erőteljes versenyelőnybe kerülnek a többiekkel szemben. A felszabaduló idő és a nők hosszabb átlagéletkora, korábbi szellemi érése együttesen jelentős előnyt jelent számukra a férfiakkal szemben.

Hatalom és kockázatvállalás

Egyre több területen válik nyilvánvalóvá, hogy tévedés volt a férfiak korábbi nélkülözhetetlenségébe vetett hit, sőt korábbi előnyük hátrányba is fordult. A társadalmi percepció azonban még mindig az, hogy a férfiak hatalmas előnyt élveznek. Ennek legfőbb oka, hogy a társadalom vezető pozícióiban továbbra is ők vannak többségben. Az olyan posztok, amelyek hatalommal járnak nagyon hívogatók a férfi mentalitás számára. A felsővezetői pozíciók nagyobb kockázatvállalást és több harcot igényelnek, és a férfiak a kutatások szerint sokkal erősebben hajlanak a kockázatvállalásra. Ezen a területen a nők még nem képesek felvenni a versenyt velük szemben. A hatalommal rendelkező férfi a férfi ellenesség legfőbb oka. Ennek jogosságát a férfiak jelentős része sem kérdőjelezi meg. Ez eltakarja a tényt, hogy a legfelső szint alatt a férfiak egyre több helyen kerülnek hátrányba válnak feleslegessé. Nem kérdés, hogy a nők a társadalom magasabb rétegeiben való hátrányukat is kompenzálni tudják, ehhez növekvő mértékű segítséget kapnak a törvényektől és a társadalmi hangulat megváltoztatásától. Ez pedig a férfiak utolsó pozícióit is meg gyengítheti.

A szex

A szaporodás nem indokolja, hogy férfiak hasonló számban éljenek a földön, mint nők, ez az evolúciósan kialakult monogám jellegű szaporodás következménye, hogy ez minek a következménye, arra többféle elmélet létezik. A törzsi és korai társadalmakban a férfiak szavatossága még a mainál is jóval rövidebb volt, akár a férfiak harmada is erőszakos konfliktusokban halt meg. A modern társadalmakban nem a férfi izmok, hanem a törvények védik a családot, nincs szükség arra, hogy a férfiak meghaljanak értük. Könnyen elképzelhető, hogy a nyugati férfi egy kivesző emberfajta, amelyre hosszú távon nincs egyenlő arányban szükség a nőkkel.

Van még egy másik kevés figyelmet kapó jelenség, ami a nyugati férfiak szükségtelenné válása irányába hat. A női homoszexualitás növekedése. Ennek mérése ugyan meglehetősen nehéz feladat, de a női homoszexualitást történelmileg kb. 2%-ra becsülik. Ezzel szemben az utóbbi időben a nyugati országokban a kutatások azt mutatják, hogy a nők körében 15%-re emelkedett azok aránya, akik magukat leszbikusnak tartják (Pl. USA Cornell University kutatásában 14,4%, Norvégiában még ennél is magasabb 20%-ot mértek L. Wichstrøm and K. Hegna, “Sexual orientation and suicide attemp). Ezzel szemben a férfiak között az arány nem növekszik, az kb. 4%-on áll. A nők körében népszerűbbé válik, hogy a lelki társukat, akivel együtt szeretnének élni saját nemük körében találják meg. Egyfajta a férfiakkal való konfliktusoktól menekülésként, akár divatként is értelmezhető jelenség meglehetősen komollyá kezd válni, ami a férfiak nélkülözhetőségét mutatja. Több országban kész megtermékenyítési programokkal várják az ilyen nőket. Nem túl nagy összegért spermabankokban választhat apukát jövendő gyerekének..

Hosszabb távon ez elég komoly tényezővé válhat a férfiak szükségességét illetően, mert a leszbikus nők maguk is a férfi ellenesség melletti érvet szolgáltatnak. (a férfiak rosszak, erőszakosak, nem jó velük élni, a nők többet adnak a házasságba stb.)

Milyen következmények várhatók?

Amennyiben a férfiak és a nők a fizikai erőn kívül mindenben egyformák, ami a társadalom működéséhez szükséges, elvileg valóban nincs szükség ilyen számban férfiakra. Egy elképzelt utópisztikus jövőben akár létrejöhet egy nők által dominált társadalom, amelyben a férfiak korlátozott számban a fajfenntartás miatt kellenek csak. Ez ugyan evolúciós szempontból hátrányos és veszélyes, mert erősen csökkenti a népesség sokszínűségét, de talán ez a probléma technológiailag áthidalható.

A jövő bizonytalansága sokkal inkább abból fakad, hogy azért, mert nem látszanak a mai nyugati társadalomban lényegi különbségek a nemek között, attól a két nem még nem egyforma. Ezek a ma lényegtelennek látszó különbségek attól még léteznek és nem tudhatjuk pontosan, hogy ezek egy egészen más történelmi helyzetben nem lesznek-e lényegesek. Ma úgy gondoljuk (ezt kutatásokkal is próbálják igazolni), hogy a nők bevonása az irányításba, hatalomba előnyt jelent a versenyben.

A kutatásokon túl azonban ennek van egy hosszú távú gyakorlati próbája is. Vannak országok és régiók, akikkel a nyugati versenyzik és ahol a nők helyzete hagyományosabb. Kérdés, hogy ezek az eltérő régiók történelmi távlatokban nézve miként fejlődnek egymáshoz képest? Kimutatható lesz-e különbség generációs távlatban fejlődésükben, versenyképességükben, innovációjukban, hatalmi stratégiájukban, esetlegesen egy háborúban? A háború a verseny végső formája, vajon egy nők által dominált társadalom képes lesz-e megvédeni magát egy férfiak által vezetett társadalommal szemben?

Ez egy érdekes és a mai vitákon túlmutató kérdés, amit következő írásomban egy konkrét példán keresztül próbálok meg bemutatni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük