A bevándorlással kapcsolatban mítoszok tömege teremtődött az elmúlt évtizedekben, amelyek a nyugati világban megindokolták, miért nem szabad fellépni a bevándorlás ellen. Miért jó, gazdaságilag, társadalmilag és miért nincs erkölcsi alap, sem nem rasszista érv, a korlátozó törvényekre. Az idő túllépett a mítoszokon.
„A probléma, amelyről ma tárgyalunk, jóval kevesebb kihívást tartogat toleranciánk és rugalmasságunk számára, mint egyes múltbeli konfliktusok, melyeket sikeresen megoldottunk.” – mondta Roy Jenkis, a Munkáspárt belügyminisztere 1966-ban, bevándorlásról. Beszédét a baloldalon a 20. Század legfontosabb beszédei között tartják nyilván és mi is annak kell nevezzük. A mai problémák gyökere ugyanis ebből fakad. Az európai baloldal félreértette az Európán kívüli bevándorlást, bagatellizálta jelentőségét. Téves humánum, a rasszizmustól való félelem alapján engedte idáig jutni a helyzetet. Kész mitológiát épített nézetei igazolására, pedig az nem következett a liberalizmusból. Az amerikai és kanadai liberalizmus a nemzetbiztonságot, a nemzeti érdeket, a bevándorlási szabadsága fölött állónak tartja. Bátran válogatnak a bevándorlók között társadalmi hasznosságuk alapján. Ma már tudjuk a probléma jelentőségének alábecslése bűn volt.
Német nyugdíjas és muszlim bevándorló
Az egyik legtöbb kárt okozó mítosz nem enged különbséget tenni az ibizai német nyugdíjasok és a berlini török enkláve, az 56-os magyarok és az IS elől menekülők között. Aki aggódik a növekvő iszlám miatt, annak aggódnia kell a német nyugdíjasok miatt is, különben kettős mérce, vagy rasszizmus vádja éri. Pedig, amikor bevándorlás problémájáról beszélünk, főként az iszlám bevándorlókra gondolunk. Kultúrájuk gyökeresen eltér, egy részük nemzetbiztonsági kockázatokat is jelent, amit nem lehet a többivel összemosni.
A bevándorlás magától leáll
Amikor Enoch Powell, 1968-ban híres “Vér folyók” beszédével hívta fel a figyelmet az Európán kívüli bevándorlás veszélyeire, kiírta magát a konzervatív pártból. Hihetetlen dolgokkal sokkolta hallgatóságát. Nagy-Britanniában 2002-re legalább 4,5 millió nem-fehér él, Belső-London és Birmingham lakosságának negyede-ötöde lesz nem-fehér. Sokan eszementnek gondolták. 2001-ben azonban 4,6 millió nem-fehér élt az Egyesült Királyságban, Belső-Londonban 29,6%, míg Birminghamben 22,6 %. A mítosz, hogy a bevándorlók áradatának növekedése magától leáll, már akkor megdőlt.
Egy fontos tényt ki kell emelni. Ha ma tökéletesen tiltanák a bevándorlást, a sokkal magasabb szaporulat és családegyesítések miatt akkor is tovább nőne a muszlim népesség aránya.
Mindannyian bevándorlók vagyunk
Természetesen mindannyian jöttünk valahonnan. A valódi kérdés, mi történik akkor, ha nagy tömegben érkező eltérő kultúrájú népek érkeznek az ott élőkhöz mérten jelentős számban? Ilyen a múltban is háború és/vagy népvándorlások következtében történt. Nagy Britannia területére 250 ezer angolszász érkezett a 4. században, a normann hódítás csupán 10 ezer embert jelentett, ezek nem befolyásolták érdemben a 7500 éve ott élő britonok dominanciáját a népességben.
Más volt a helyzet, amikor Magyarországra, a maira emlékeztető helyzetben, a terjeszkedő török birodalom elől, ma politikai menekültnek nevezett szerbeket és románokat jöttek. Kultúrájuk nem volt olyan eltérő, mint a mai muszlimoké, mégis több száz éves nemzetiségi konfliktus és Magyarország felbomlása lett az eredménye.
A cigányság szintén tanulságos. Több száz éve érkeztek, nem integrálódtak, számuk még 70 éve is elhanyagolható volt, mára a bevándorlás távoli hatásaként nehezen kezelhető problémát jelentenek.
A multikulturalizmus kívánatos
Sokan teszik fel a kérdést ironikusan, vajon a tikka maszalán és a kebabon kívül mit jelent a multikulturalizmus az átlagembernek. Gazdagabbak leszünk, az Európán belüli más kultúrákkal ahelyett, hogy turistaként élveznénk? A gyakori érv, hogy a kultúrában, sportban, tudományban sokat köszönhetünk az ide érkezőknek. De miért kell ehhez bevándorlás? A teljesítmény megvásárolható, ahogy dél-amerikai focisták, kínai tudósok, eljönnek a jobb megbecsülésért, nem is beszélve az USA agyelszívásáról.
Igaz, jó érzés étterem után kutatva egy sokszínű környezetben bolyongani, amilyen például Párizsban Belleville volt néhány évtizede. Pezsgő multikulturális környezet. Minden sarkon más nép étterme. Mára egyszínűbb a környék, az arab kultúra éttermei kiszorítanak mindenkit. Európában helyi muszlim monokultúrák jönnek létre és már nem csak a helyiek étkezési szokásait akarják megváltoztatni, abba is bele akarnak szólni, milyen ruhában járjanak mondjuk a brit lányok a környéken.
Legtöbben nem szeretnénk, ha Európa szegényebb lenne a ezekkel a kultúrákkal, de azt még kevésbé, ha szegényebb lenne az európaival. A multikulturalizmus, amit önmagában való értéknek akarunk látni, csak az egyik monokultúrából a másikba vezető út állomásának látszik. El kell fogadnunk, amitől féltünk, ezek a főként muszlim bevándorlók általában nem szeretik a multikulturalizmust és nem mi, hanem ők annak ellenfelei.
A liberális értékekre a veszélyt nem a bevándorlás ellenzői, hanem a monokultúrára törekvő bevándorlók jelentik. Az európai liberalizmus, az amerikaival ellentétben, nem tud mit kezdeni azokkal, akik a szabadságot arra akarják használni, hogy felszámolják azt.
A bevándorlás jó a gazdaságnak
Megdönthetetlennek látszott az érv, bevándorlás nélkül nem lennénk képesek működtetni a gazdaságot. De miért van szükség rá, hogy vendégmunkások helyett ezt családos bevándorlókkal oldják meg. Németországban, 1970-ig működött a vendégmunkás rendszer, amelyben a munkás 1- 2 évre mehetett Németországba, amit a cégek nyomására változtattak meg.
A Gastarbeit idején 2 millió vendégmunkás dolgozott Németországban és összesen 3 millió külföldi élt. 2000-re az ott élők száma 7,5 millióra nőtt, míg a munkavállalóké továbbra is 2 millió maradt. A német szociális rendszer a nyakába vette 5,5 millió ember eltartását, és rengeteg társadalmi problémát.
Az Európán kívül bevándorlók welfare dependency-e, vagyis a jóléti rendszeren való függése, mindenhol magas. Például a berlini törökök körében időnként 40%-ot is eléri a munkanélküliség és welfare dependecy háromszorosa az átlagnak. Ellentétben a kelet-európai bevándorlókkal, akik jóval többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amit kivesznek.
Az európai jóléti rendszere erős motiváció a bevándorlóknak, az USA-ba a munka miatt mennek az emberek. Ez az oka annak, hogy ott még a nagyszámú illegális bevándorló sem okoz akkora társadalmi feszültséget.
Amikor Franciaország Algériával játszott Párizsban a helyi nézők többsége az algériainak szurkolt. Egy francia játékos állítólag megjegyezte. – Egész jól ment ahhoz képest, hogy idegenben játszottunk. Az integrálhatóság nem is mítosz, inkább álom. Merőben eltérű kultúrájú csoportok integrációjára kevés sikeres példa van a világban. A muszlimok integrációjához két feltételnek minimum teljesülnie kellett volna, az egyik, hogy ők is akarják, a másik, hogy az integráció sebessége gyorsabb, mint a populáció növekedése. A mára létrejött monokulturális területek inkább dezintegrálódnak, nagyobb az esélye, hogy a környezetükben rekedt európaiakat integrálják, mint fordítva. Az iszlám markáns kultúra, amely saját területén, 1300 év alatt sem tudta még a vallási békét sem megteremteni. Miért képzeli bárki, hogy az európai tolerancia, oktatási rendszer megoldja ezt? A kudarcot jól mutatja az európai, itt született muszlim fiatalok IS-hez csatlakozása.
A 50-as évekig gyakorlatilag nem voltak muszlim bevándorlók Európában. Mára 25 milliós közösséget alkotnak. A ma békésnek tűnő népvándorlók áradata egy túlnépesedett régióból érkezik, új életteret keres magának. A helyzet történelmi léptékben nézve nem tér el jelentősen az iszlám korábbi terjeszkedésétől. A muszlim közösségek másféle Európát képzelnek el, mint mi. Ha rajtuk múlik Európa gyökeresen megváltozik. Napjainkban is láttuk, ahogy Ázsiában, de Szerbiában is az iszlám fegyvertelen terjeszkedéssel átvesz területeket és a saját képére formálja. A történelem szenvtelenül nézi kultúrák és népek eltűnését. A baloldali logikában a félreértett humánum fölötte áll a társadalom önvédelmének, a nemzetbiztonságnak. Ez a logika nem ad jogalapot, hogy megakadályozzuk Európa muszlimmá válását, mert minden kultúra egyenértékű az elvek szempontjából, mert identitásunk, értékrendünk, közösségünk védelme nem áll a bevándorlók és menekültek jogai felett. Ez azonban szerencsére nem szentírás és a demokratikus és liberális értékek félreértéséből fakad, így nem kell bűntudatot éreznünk, ha másként látjuk a világot.