Mit kezdenénk a muszlim cigánysággal?

Érdekes hír jelent meg a napokban. Bulgáriában betiltották a burka viselését. A dolog eddig a mai Európai közéletben megszokottnak is tekinthető. A csavar viszont, hogy nem egy hagyományos muszlim/török közösségben történnek ezek az esetek, hanem Bulgária egyik nagy cigány telepén. (Sok van nekik belőle) A bolgár hatóságok megtoldották a hírt még annyival, hogy titkosszolgálati jelentések szerint a burka viseléséért a cigány közösségben pénzt kapnak, kb. havi 20 ezer forintot, amit török forrásokból finanszíroznak.
Mielőtt valaki hülye összeesküvés elméletnek minősítené az egészet, érdemes utána gondolni egy kicsit. A bolgárok kétségtelenül rettegnek a törököktől, az országukban jelentős, még a 400 éves török hódoltságból ott ragadt török muszlim kisebbség él. A feszültség és gyűlölet meglehetősen magas a két csoport között. Annál is inkább, mert Törökország birodalmi álmai egyre erősebbek. Gondoljunk csak bele, hogy még Németországban is 1000 imahelyet finanszíroznak török forrásokból. Az ott dolgozó prédikátorok török alkalmazásban vannak. A török tervek között szerepel a balkáni régió muszlim lakosságának támogatása és a muszlim hit terjesztése. Ezért meglehetősen nehéz megoldást találni a görög menekültválságra, mert ez megfelel Erdogan hosszú távú terveinek. Görögország destabilizálása és a muszlimok számarányának növelésével.
A betelepítésnél azonban elvileg egyszerűbb a térítés, ott ahol a hit mindig a legkönnyebben terjed, a nincstelen szegény, kitaszított emberek között. Sokan gondoltak már bizonyosan arra, mi lenne a Kelet-Európa cigányai áttérnének a muszlim hitre, ami akár logikus döntésnek is tűnhetne. A cigánykérdés nehezen kezelhető ügye, így kiegészülne egy vallási feszültséggel is. Identitás és egység kerülne a cigányság kezébe és egy olyan ideológia, ami szinte kötelező teszi a szembenállást a keresztény többséggel.
Ezt a lehetőséget a bolgár cigány problémák esetén, ami a magyarnál jóval komolyabb, nyilván Ankarában is észrevették. Így nem logikátlan, hogy vallási köntösbe csomagolt szociális támogatással próbáljanak áttéríteni cigány közösségeket a muszlim hitre. Ezt ott sokkal könnyebb megtenni a földrajzi közelség miatt. Ez nem idegen a muszlim hittől, az Iszlám Államnak nevezett szervezet is magas szociális kiadásokat ígér és ad, de Szaddám Huszein is pénzjutalomban részesítette a palesztin öngyilkos merénylők családjait.
Rémisztő forgatókönyv Kelet-Európa részére egy esetleges tömeges cigány muszlimizálódás. Ez olyan probléma elé állítaná a régiót a maga sokmilliós cigányságával, amivel valóban nem tudna megküzdeni. Ez ma Magyarországon nem látszik realitásnak, de amennyiben Bulgáriában és Romániában sikeresek lennének a török próbálkozások, sokkal könnyebben tudna átterjedni egy ilyen mozgalom Magyarországra.

 

Szóval, jó lesz a bolgároknak szurkolni, hogy sikerüljön időben lépni és megállítania folyamatot.

Számoljunk le a mítoszokkal a bevándorlásról

A bevándorlással kapcsolatban mítoszok tömege teremtődött az elmúlt évtizedekben, amelyek a nyugati világban megindokolták, miért nem szabad fellépni a bevándorlás ellen. Miért jó, gazdaságilag, társadalmilag és miért nincs erkölcsi alap, sem nem rasszista érv, a korlátozó törvényekre. Az idő túllépett a mítoszokon.

Nem valódi probléma
„A probléma, amelyről ma tárgyalunk, jóval kevesebb kihívást tartogat toleranciánk és rugalmasságunk számára, mint egyes múltbeli konfliktusok, melyeket sikeresen megoldottunk.” – mondta Roy Jenkis, a Munkáspárt belügyminisztere 1966-ban, bevándorlásról. Beszédét a baloldalon a 20. Század legfontosabb beszédei között tartják nyilván és mi is annak kell nevezzük. A mai problémák gyökere ugyanis ebből fakad. Az európai baloldal félreértette az Európán kívüli bevándorlást, bagatellizálta jelentőségét. Téves humánum, a rasszizmustól való félelem alapján engedte idáig jutni a helyzetet. Kész mitológiát épített nézetei igazolására, pedig az nem következett a liberalizmusból. Az amerikai és kanadai liberalizmus a nemzetbiztonságot, a nemzeti érdeket, a bevándorlási szabadsága fölött állónak tartja. Bátran válogatnak a bevándorlók között társadalmi hasznosságuk alapján.  Ma már tudjuk a probléma jelentőségének alábecslése bűn volt.
Német nyugdíjas és muszlim bevándorló
Az egyik legtöbb kárt okozó mítosz nem enged különbséget tenni az ibizai német nyugdíjasok és a berlini török enkláve, az 56-os magyarok és az IS elől menekülők között. Aki aggódik a növekvő iszlám miatt, annak aggódnia kell a német nyugdíjasok miatt is, különben kettős mérce, vagy rasszizmus vádja éri. Pedig, amikor bevándorlás problémájáról beszélünk, főként az iszlám bevándorlókra gondolunk. Kultúrájuk gyökeresen eltér, egy részük nemzetbiztonsági kockázatokat is jelent, amit nem lehet a többivel összemosni.
A bevándorlás magától leáll
Amikor Enoch Powell, 1968-ban híres “Vér folyók” beszédével hívta fel a figyelmet az Európán kívüli bevándorlás veszélyeire, kiírta magát a konzervatív pártból. Hihetetlen dolgokkal sokkolta hallgatóságát. Nagy-Britanniában 2002-re legalább 4,5 millió nem-fehér él, Belső-London és Birmingham lakosságának negyede-ötöde lesz nem-fehér. Sokan eszementnek gondolták. 2001-ben azonban 4,6 millió nem-fehér élt az Egyesült Királyságban, Belső-Londonban 29,6%, míg Birminghamben 22,6 %. A mítosz, hogy a bevándorlók áradatának növekedése magától leáll, már akkor megdőlt.
Egy fontos tényt ki kell emelni. Ha ma tökéletesen tiltanák a bevándorlást, a sokkal magasabb szaporulat és családegyesítések miatt akkor is tovább nőne a muszlim népesség aránya.

Mindannyian bevándorlók vagyunk
Természetesen mindannyian jöttünk valahonnan. A valódi kérdés, mi történik akkor, ha nagy tömegben érkező eltérő kultúrájú népek érkeznek az ott élőkhöz mérten jelentős számban? Ilyen a múltban is háború és/vagy népvándorlások következtében történt. Nagy Britannia területére 250 ezer angolszász érkezett a 4. században, a normann hódítás csupán 10 ezer embert jelentett, ezek nem befolyásolták érdemben a 7500 éve ott élő britonok dominanciáját a népességben.
Más volt a helyzet, amikor Magyarországra, a maira emlékeztető helyzetben, a terjeszkedő török birodalom elől, ma politikai menekültnek nevezett szerbeket és románokat jöttek. Kultúrájuk nem volt olyan eltérő, mint a mai muszlimoké, mégis több száz éves nemzetiségi konfliktus és Magyarország felbomlása lett az eredménye.
A cigányság szintén tanulságos. Több száz éve érkeztek, nem integrálódtak, számuk még 70 éve is elhanyagolható volt, mára a bevándorlás távoli hatásaként nehezen kezelhető problémát jelentenek.
A multikulturalizmus kívánatos
Sokan teszik fel a kérdést ironikusan, vajon a tikka maszalán és a kebabon kívül mit jelent a multikulturalizmus az átlagembernek. Gazdagabbak leszünk, az Európán belüli más kultúrákkal ahelyett, hogy turistaként élveznénk? A gyakori érv, hogy a kultúrában, sportban, tudományban sokat köszönhetünk az ide érkezőknek. De miért kell ehhez bevándorlás? A teljesítmény megvásárolható, ahogy dél-amerikai focisták, kínai tudósok, eljönnek a jobb megbecsülésért, nem is beszélve az USA agyelszívásáról.
Igaz, jó érzés étterem után kutatva egy sokszínű környezetben bolyongani, amilyen például Párizsban Belleville volt néhány évtizede. Pezsgő multikulturális környezet. Minden sarkon más nép étterme. Mára egyszínűbb a környék, az arab kultúra éttermei kiszorítanak mindenkit. Európában helyi muszlim monokultúrák jönnek létre és már nem csak a helyiek étkezési szokásait akarják megváltoztatni, abba is bele akarnak szólni, milyen ruhában járjanak mondjuk a brit lányok a környéken.
Legtöbben nem szeretnénk, ha Európa szegényebb lenne a ezekkel a kultúrákkal, de azt még kevésbé, ha szegényebb lenne az európaival. A multikulturalizmus, amit önmagában való értéknek akarunk látni, csak az egyik monokultúrából a másikba vezető út állomásának látszik. El kell fogadnunk, amitől féltünk, ezek a főként muszlim bevándorlók általában nem szeretik a multikulturalizmust és nem mi, hanem ők annak ellenfelei.
A liberális értékekre a veszélyt nem a bevándorlás ellenzői, hanem a monokultúrára törekvő bevándorlók jelentik. Az európai liberalizmus, az amerikaival ellentétben, nem tud mit kezdeni azokkal, akik a szabadságot arra akarják használni, hogy felszámolják azt.
A bevándorlás jó a gazdaságnak
Megdönthetetlennek látszott az érv, bevándorlás nélkül nem lennénk képesek működtetni a gazdaságot. De miért van szükség rá, hogy vendégmunkások helyett ezt családos bevándorlókkal oldják meg. Németországban, 1970-ig működött a vendégmunkás rendszer, amelyben a munkás 1- 2 évre mehetett Németországba, amit a cégek nyomására változtattak meg.
A Gastarbeit idején 2 millió vendégmunkás dolgozott Németországban és összesen 3 millió külföldi élt. 2000-re az ott élők száma 7,5 millióra nőtt, míg a munkavállalóké továbbra is 2 millió maradt. A német szociális rendszer a nyakába vette 5,5 millió ember eltartását, és rengeteg társadalmi problémát.
Az Európán kívül bevándorlók welfare dependency-e, vagyis a jóléti rendszeren való függése, mindenhol magas. Például a berlini törökök körében időnként 40%-ot is eléri a munkanélküliség és welfare dependecy háromszorosa az átlagnak. Ellentétben a kelet-európai bevándorlókkal, akik jóval többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amit kivesznek.
Az európai jóléti rendszere erős motiváció a bevándorlóknak, az USA-ba a munka miatt mennek az emberek. Ez az oka annak, hogy ott még a nagyszámú illegális bevándorló sem okoz akkora társadalmi feszültséget.
Integrálhatóság
Amikor Franciaország Algériával játszott Párizsban a helyi nézők többsége az algériainak szurkolt. Egy francia játékos állítólag megjegyezte. – Egész jól ment ahhoz képest, hogy idegenben játszottunk. Az integrálhatóság nem is mítosz, inkább álom. Merőben eltérű kultúrájú csoportok integrációjára kevés sikeres példa van a világban. A muszlimok integrációjához két feltételnek minimum teljesülnie kellett volna,  az egyik, hogy ők is akarják, a másik, hogy az integráció sebessége gyorsabb, mint a populáció növekedése. A mára létrejött monokulturális területek inkább dezintegrálódnak, nagyobb az esélye, hogy a környezetükben rekedt európaiakat integrálják, mint fordítva. Az iszlám markáns kultúra, amely saját területén, 1300 év alatt sem tudta még a vallási békét sem megteremteni. Miért képzeli bárki, hogy az európai tolerancia, oktatási rendszer megoldja ezt? A kudarcot jól mutatja az európai, itt született muszlim fiatalok IS-hez csatlakozása.
A szenvtelen történelem
A 50-as évekig gyakorlatilag nem voltak muszlim bevándorlók Európában. Mára 25 milliós közösséget alkotnak. A ma békésnek tűnő népvándorlók áradata egy túlnépesedett régióból érkezik, új életteret keres magának. A helyzet történelmi léptékben nézve nem tér el jelentősen az iszlám korábbi terjeszkedésétől. A muszlim közösségek másféle Európát képzelnek el, mint mi. Ha rajtuk múlik Európa gyökeresen megváltozik. Napjainkban is láttuk, ahogy Ázsiában, de Szerbiában is az iszlám fegyvertelen terjeszkedéssel átvesz területeket és a saját képére formálja. A történelem szenvtelenül nézi kultúrák és népek eltűnését. A baloldali logikában a félreértett humánum fölötte áll a társadalom önvédelmének, a nemzetbiztonságnak. Ez a logika nem ad jogalapot, hogy megakadályozzuk Európa muszlimmá válását, mert minden kultúra egyenértékű az elvek szempontjából, mert identitásunk, értékrendünk, közösségünk védelme nem áll a bevándorlók és menekültek jogai felett. Ez azonban szerencsére nem szentírás és a demokratikus és liberális értékek félreértéséből fakad, így nem kell bűntudatot éreznünk, ha másként látjuk a világot.

Rasszista vagyok? A cigánykérdésről tabuk nélkül 2008

Az írás 2008-ban készült

A cigánykérdésről, általában csak szélsőséges vagy a kérdés bármilyen gyakorlatias megközelítésében is a rasszizmust sejtő, jogvédő vélemény hallatszik. Miközben Magyarország számára a cigánykérdés az egyik legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívás, amely akár polgárháborúhoz vezethet, de ez a legnagyobb lehetőség is, mert ha sikerül integrálni a cigányságot, olyan új erőforrások jelennének meg a társadalomban, amelyek biztos sikert garantálnának a 21. században. Ehhez új érzelmi, politikai és szakmai megközelítés kell, mert az eddigiek csődöt mondtak. Ez az írás ezt az új megközelítést támogatja, olyan érvekkel, amelyek máshol nem minősülnek rasszizmusnak.
Első lépésként tabuk, rasszizmus és jogvédő romantika nélkül kell szólni, a gondot definiálni: azzal nem lehet megküzdeni, amit nem ismerünk. A megbízható adatok nélkül, ma inkább hitekre és hiedelmekre alapozzunk, mint tényekre. Sajnos a döntéshozók és az értelmiség, akik képesek lennének valamit tenni, rettegnek a rasszista vádtól, amit könnyen osztanak. Ezzel szemben, a nyilvánosságon kívül az interneten,  tombol a durva rasszizmus.
Először is le kell szögeznünk, nem lehet a gondok idáig fajulásáért csak az egyik oldalt vádolni. Itt a cigányságnak és a többségnek is megvan a felelőssége és a feladata. A politika és a közbeszédet meghatározó szakértők félnek kimondani, a cigányságnak is van mit tennie, mert ez messzire vezetne. Ezzel szemben vannak, akik csak a cigányságot okolják mindenért, ami tarthatatlan. Egy biztos, nem oldunk meg problémákat egyoldalú megközelítéssel. Gyakran elhangzik például: a magyar középosztály nem érti meg, integráció nélkül nincs jövő, de arról nem beszélnek, a cigányság vajon akar-e integrálódni, megértette-e az integráció jelentőségét?

A politikai korrektség zavarai
A túl sok tabu egyik legfőbb oka a pc (politikailag korrekt) félreértelmezése. Bolgár György egy cikkében Amerikát hozza példának, ahol a pc-t komolyan veszik, ahol nem lehetne négerbűnözésről beszélni. Igaza van, de Amerika veszélyes példa. Az ugyanis a problémákkal való őszinte szembenézés hazája is. Nem lehet sértőn beszélni a színes bőrűekről, de nyugodtan le lehet írni: 2007 júniusában 100 ezer afro-amerikai férfiből 4618 börtönben ült. Hispán férfiak esetében ez a szám 1747, fehéreknél 773. Vagy máshol: Új-Mexikó államban a 20 és 35 év közötti fekete férfiak 30%-a folyamatosan börtönben van. (Az amerikai Népszámlálási Iroda még nem eléggé PC, továbbra is a „fekete” terminust használja az afroamerikai vagy afrikai-amerikai helyett.) Nálunk egyszer hangzottak el számok, és az ilyen reakciókat váltott ki. „Nem mást állított, mint hogy életük a születés pillanatában meghatározott, vagyis a lopás- és rablásvágy vérükből és/vagy a kultúrájukból fakad.” (Munk Veronika, Index) Sajnos az ilyen típusú reakciók nagyon kifizetődőek a magyar sajtóban. Aki ilyeneket ír, az komoly karrierre számíthat.
Nem a tényektől kell félni, az ellenség a tények rasszista értelmezése. Felmerül az is, aki fél a számoktól, azt gondolja, a cigányság több bűnt követ el, mint amennyit az emberek nekik
tulajdonítanak. Persze nincsenek megbízható adatok. A példaértékű Amerikában a statisztika mindent tud a feketékről. Iskolai eredményeiket, munkahelyi előrejutásukat, szakmai megoszlásukat, bűnelkövetéseiket. Az adatok sokszor nem örömtelik, de tudják, jobb ismerni a valóságot, mint az emberekre bízni, hogy megalkossák azt saját hiedelemviláguk szerint. Az adatvédelmi okokra hivatkozó statisztikanélküliség nemcsak sérti a cigányság érdekeit, hanem veszélyes a társadalom egészére is, mert össztársadalmi problémaként tüntethet fel olyan gondokat, amelyek valójában a cigányság problémái és fordítva. A Rasszizmus és az Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) is támogatta az etnikai alapú adatgyűjtést magyarországi jelentésében.

Ma rasszistának, szociálisan érzéketlennek nevezik, aki azt mondja munkaképes ember ne kapjon segélyt, vagy hogy külön osztályban jobb eredményt érnének el a cigányok. Ezek azonban csupán másféle szakmai, politikai megközelítések. Amerikában a szegregáció tilos, de olyan adatokat közölni, amelyek szerint a feketék előmenetele nem rosszabb tiszta fekete osztályokban, nyugodtan lehet. Nálunk az integráció hátrányait nem lehet kutatni, pedig ilyenek is vannak. Az integrált oktatás csak eszköz, a cigányság felemelkedése a cél, nem érdemes módszertani és ideológia tabuk közé zárni magunkat.

A rasszistázás negatív hatásai és az „acting white”
A többségi társadalom rasszistázása, kirekesztőnek bélyegzése nehezen megváltoztatható folyamatokat indított el, amelyek nehezítik a cigányság integrálódását
A cigányságot egyre erőteljesebben elkülöníti a többségtől, ha van a rasszista többség, aki a cigányság ellen tesz, akkor ebbe nem lehet integrálódni. Így a cigányság erősödő csoportidentitása, a többséggel szembeni ellenségképből fakad, vagyis cigány egyenlő nem magyar.. Ez az amerikai feketék integrálódásának is akadálya. Az úgynevezett „acting white” jelenség, „fehérként viselkedni”. E szerint a feketék a tanulást, a karrierépítést a többség jellemzőjének tartják és a kisebbség „fehérként viselkedő” tagja kirekesztésre számíthat saját csoportjában. Obama elnök éppen ezt nevezte a feketék előrejutásának egyik legnagyobb akadályának 2004-es híres beszédében.
A rasszistázás passzivitásra ösztönözi cigányságot, mivel ha a többség nem engedi kitörni őket, az egyéni erőfeszítéseik hiánya nem számít. Ebből egyenesen következik, bármilyen nem megfelelőnek ítélt cselekedetet – rendőri intézkedést, egy szerintük későn érkező mentőt – rasszizmusként értelmeznek. Sérelmek azonban mindannyiunkat érnek, ezeket különbözőképpen dolgozzuk fel. Amennyiben a cigányság számára egyetlen feldolgozásként a többségre való felelősség áthárítás létezik, akkor teljesen fejlődésképtelenné válik, mert saját felelősségével nem néz szembe.
Az, hogy a cigányság sérelmei rendszeresen a médiába kerülnek, előnytelen számukra, mert így folyton konfliktus helyzetben látjuk őket, pedig ilyen esetekben a törvény tiltja az etnikum megjelenítését. Megrugdosnak egy mentőt, fenyegetnek egy orvost, megvernek egy tanárt, ez régebben egy hír volt, amiért az átlagember nem okolhatta a cigányokat, mert nem jelent meg az etnikum a hírben. Ma igen és senki nem fog önbíráskodási ügyben felszínes információk alapján orvossal, tanárral szemben a cigányságnak igazat adni

Természetesen nem akarom azt mondani, hogy nálunk nem létezik rasszizmus. A teljesen bigott rasszisták aránya tíz-tizenöt százalék, az agresszíveké ezen belül négy körüli. A statisztikai rasszisták aránya azonban a maradék népesség nyolcvan százaléka. Ezt a kifejezést azokra használják, akik a cigányság statisztikailag igazolt munkanélküliségét, képzetlenségét, vagy negatív tapasztalataikat általánosítják és racionális okokból kerülik a cigányokat, utasítják el szomszédságukat, vagy álláskérelmüket. Egyenlőségjelet tesznek a segélyezettek és a cigányság közé, ahogy például Kállai Ernő volt  kisebbségi ombudsman is. Az ilyen rasszisták, azonban nem gondolják, hogy nincsenek rendes cigányok, a bigottakkal ellentétben, csak nem tartják érdemesnek egyesével megvizsgálni őket. A két tábor közötti különbségek erőteljesen megmutatkoznak a cigányságkérdés javasolt megoldásaiban. Az agresszívek akár a gettóba zárást is elfogadnák, a statisztikaiak oktatással és munkával oldanák meg a helyzetet. (adatok a Kód http://kod.hu/pub_008.html) A statisztikai rasszizmus legnagyobb károkat a munkaerő-piaci diszkrimináció és iskolai szegregáció terén okozza. Ők azonban könnyen befolyásolhatók lennének jó hírekkel, mivel tapasztalatok és a fejükben létező virtuális statisztika alapján ítélnek.
A sikerek történeteknek komoly gátat szab, hogy a felsőoktatásban tanuló cigányok aránya fél százalék alatti. Ahogy egy statisztikai rasszista blogger írta: „szeretném megvédeni a cigányságot! szeretném, de nem tudom, nem adnak rá okot! szeretnék hallani dolgos, gyerekeit példásan nevelő cigányokról! szeretnék, de nem hallok ilyenekről”

Nélkülük nem megy
Ki kell mondani a legfontosabbat: A CIGÁNYSÁG NÉLKÜL NEM MEGY! Hozhat a többségi társadalom áldozatot, lehet toleráns, lehet könyv, étkezés, ha nem mennek iskolába, nem írják meg a leckét, nem szereznek szakmát, akkor hiába.
A harcot élete jobbra fordulásáért minden egyes cigánynak kell megvívnia. Van egyéni felelősség saját sorsunkért, ha a körülmények meg is nehezítik a kitörést. A szülő felelőssége nagyobb gyermeke jövőjéért, mint a közösség többi tagjáé, ez nem helyettesíthető állami gondoskodással. A szülőket persze lehetne nevelni, erre vannak is nemzetközi példák, de ehhez is kell egyéni erőfeszítés.
Nem menthetünk fel senkit tetteinek következményei alól, a körülményekre hivatkozva, mert ezzel a szabad akaratot kérdőjelezzük meg. Így értelmét veszti a jogrend, az igazságszolgáltatás, többé egyetlen gyilkos, korrupt politikus, adócsaló sem ítélhető el, mert bizonyíthatja, ő a körülmények áldozata.
Egy 1994-ben indult nagyszabású kísérlet (Moving To Opportunity Research) bizonyította, (Pl. kriminológiai vetületekről: Kling, Ludwig and Katz, 2005, Ludwig and Kling, 2005 -Quarterly Journal of Economics, rengeteg anyag itt: http://www.nber.org/~kling/mto/ , hogy a körülmények nem határozzák meg sorsunkat. Fekete családoknak magas pénzbeli támogatást adtak, hogy gazdag környékekre költözzenek a gettóból. A későbbi elemzések kimutatták, hogy a gyermekek és szülők egészségügyi és lelki állapota hozzáidomult a jobb környék átlagához, de az iskolai előmenetelük és bizonyos bűncselekmények elkövetésének gyakorisága vagy a szülők foglalkoztatottsága, nem sokat változott. A körülmények tehát nem mindenhatóak, a bűn nem fertőző, a rossz környéken nem lesz mindenkiből automatikusan bűnöző, a szülői és egyéni erőfeszítések fontosak, de a társadalmi előítéletek lebontására nagy hangsúlyt kell helyezni, mert ezek fontos gátjai a változásnak.
Nincs eleve elrendeltség, a körülmények mindenhatóságában hinni olyan, mint a genetikai meghatározottságban, mert nem tudjuk szabályozni, ki hova születik, azonos körülmények soha nem lesznek. Van kiút, a legrosszabb iskolából és családból is kikerülhetnek a legsikeresebb emberek, erre a világban sok a példa, nehezebb nekik, ezért kell megadni minden támogatást, mert a társadalomnak szüksége van az ő képességeikre is.
Minden tettünknek azt kéne szolgálnia, hogy ugyanolyan életet tudjon élni bármely cigány család, mint bármely nem cigány, legyen esély, út felfelé, ez a cigányság érdeke is. A többség is felelős, de a cigányságnak is lépnie kell egy nagyot, mert NÉLKÜLÜK NEM MEGY!

A kosz mint érték
Az ember legalapvetőbb ösztöne a túlélésről, az alkalmazkodásról szól. Ez nem hal ki, csak ma nehezebb tetten érni. Biztosan van magyarázat arra, miért választja a cigányság többsége életformaszerűen a képzetlenséget, a segélyből élést. Miért nem tud kitörni. Azonkívül persze, hogy a többség rasszista, és ők öngondoskodásra képtelenek.
A túl bőkezű szociális rendszer lustító hatását sokan felismerték. Svédországban is. A svéd szociális rendszer egyik megalkotója, Assar Lindbeck ma úgy gondolja, a modell fenntarthatatlan társadalmi viszonyokat eredményez. „Az emberek magatartása is megváltozott, s kezdték lenyúlni a társadalmi juttatásokat, például beteget jelentettek, mert a táppénzből is megéltek, vagy rokkantsági nyugdíjat igényeltek, mert így is csaknem annyi pénzt kaptak, mintha dolgoztak volna. Még Svédországban is, amely az egyik legegészségesebb népességű ország a világon, az átlagos betegállomány hossza akár huszonöt nap is lehet, míg Japánban csupán három.” – magyarázza, miért fordult az általa kitalált rendszer ellen.
Az a rendszer nem jó, amelyben egy életen át teljesítmény nélkül lehet élni. A továbblépést kell jutalmazni, fenn kell tartani a fenyegetést, hogy eljön a pont, amikor teljesítmény nélkül a tönk szélére kerülünk.
Persze már ma is milliók élnek szegénységben, de a tényszerűség kedvéért meg kell jegyeznem: a szegénység az EU-ban nem éhezést jelent, hanem, hogy a család nehezebben fér hozzá az oktatáshoz, számítógéphez, nyaraláshoz, jó lakáshoz vagy jó élelmiszerhez. Az EU-szabvány szerint szegény az, aki a leggyakoribb havi jövedelem 60 százalékánál kevesebből él. A kutatások szerint a cigányság közel száz százaléka rendelkezik műholdas tv-vel és dvd lejátszóval, 50 %-uk mobiltelefonnal, azok közül is kimutatottan a drágábbakkal. Ez nem az UNESCO definíciójának megfelelő napi egy dolláros szint.

2008-ban Varró Szilvia ítélte rasszistának http://nol.hu/lap/lap-20081129-20081129-21 az Út a munkához javaslat módosító indítványait, melyek szerint ne kapjon szociális segélyt, aki nem tartja be „a társadalmi együttélés szabályait”, és „életvitele alapján” nem felel meg „a közösségi elvárásoknak”. Feketén dolgozik segély mellett, nem tartja tisztán a portáját. A szerző a látszólagos jogvédők válaszával reagál. „Mely közösség elvárásainak kell megfelelni? Mi van, ha valaki a helyi cigányságot érzi saját közösségének, és azon normáknak felel meg?”
Jó kérdés, de meg kéne mondani, mi a cigányság normája?
Varró szerint a cigányság identitásának része a munkanélküliség, az iskolázatlanság, a fekete munka, esetleg a kosz? Ezért nem lehet ezeket szankcionálni? Van olyan, aki szerint azzal sértjük meg identitásukat, ha tisztaságot és erősebb munkamorált követelünk tőlük? Ha vannak, azok rasszisták, járjanak bármilyen köntösben. Jó lenne tudni, milyen értékeket kell védenünk, egy biztos, ez nem a kosz, a munkanélküliség és a megélhetési bűnözés.

Mindenki öngondoskodó
Természetesen a cigányság hagyományainál fogva más, mint a többségi társadalom, nem rosszabb vagy jobb, más. Ez a másság a munkamorálban is tetten érhető, ahogy a német protestáns munkamorál különbözik a katolikus magyartól, úgy a valaha vándorló cigányság munkához való viszonya is más. A mai világban nehezen találnak megfelelő munkát, de ez nem ok a tétlenségre és tanulatlanságra.
A szociális rendszer nem azért van, hogy helyettesítse a munkát. Nem választást kínál a munka és segély között, a valóban rászorulók megsegítését szolgálná. Gyakran hallani a médiában, mikor egy munkanélküli (nem csak cigány) azt mondja „ennyiért nem éri meg dolgozni”. Nem értem a szakembereket miért nem tiltakoznak, ez nem más, mint a tankönyvekben leírt önkéntes munkanélküliség definíciója: adott reálbér szint és munkapiaci feltételek között nem kíván munkát vállalni.
Olyan viszonyok nem lehetnek, amelyben „nem éri meg”, mert akkor a rendszer rossz. Az a huszonéves, aki nem tanult, ezért nem tud elhelyezkedni, nem rászoruló. Tanuljon és helyezkedjen el. Az adózók fizetik az ingyenes iskolarendszert, ezt ma tömegek arra használják, hogy potenciális munkanélkülit képezzenek magukból. A tankönyvek az ilyen típusú önkéntes munkanélküliség csökkentésére a szociális ellátási szint csökkentését javasolják, mert így a reálbér versenyképesebb lesz a segéllyel szemben. Mindennek ellenére azt kell mondanom, a cigányság racionális döntést hoz, amikor a mai rendszerben, az ő hagyományaival nagy számban a segélyből élést választja öngondoskodási formájának, amikor úgy dönt „nem éri meg”.
Mert bármit is állítsanak a szakértők, mindenki öngondoskodó. A Ferge Zsuzsa többször hangsúlyozta, öngondoskodás révén a szegénység nem képes változtatni helyzetén, mert ebben az értelemben öngondoskodásra képtelen. Lenkovics Barnabás, alkotmánybíró és Kerékgyártó T. István is hasonlóan nyilatkozott. Ez a nézet, amely szerint a társadalom öngondoskodásra képesekből és arra képtelenekből áll, alapvetően téves és a változtatásoknak gátja. Ugyanis, ha vannak öngondoskodásra képtelenek, nem lehet módosítani a támogatási rendszeren, mert szociális tragédia áll elő, tüntetésekkel, éhséglázadásokkal. (Meg kell jegyeznem, a tüntetés és az éhséglázadás is az öngondoskodás egyik formája.) Valójában a magatehetetlenek kivételével mindenki öngondoskodó. Kialakult az öngondoskodásnak a történelemben eddig ismeretlen formája, a szociális ellátórendszer segítségével történő megélhetés. Öngondoskodásra az képtelen, aki nem tudja a rendszert igénybe venni.
Ez szaktudást, rámenősséget, hosszú távú gondolkodást igénylő megélhetés. Egy mérnök sokféle tudással rendelkezhet, de általában fogalma sincs a leszázalékoltatásról, a segélyigénylésről, milyen esetben halmozottan hátrányos helyzetű valaki, minként lehet a legmagasabb támogatáshoz jutni. Öngondoskodásra képtelennek nevezhető, aki rámenősen próbál az önkormányzatnál több pénzt szerezni vagy kiegészítésként fát, fémet vagy terményt lop? Az úgynevezett megélhetési bűnözés nagy életösztönről és öngondoskodásról tesz bizonyságot. Sokan képtelenek lennének erre, és csak kevesen elég rámenősek a hivatalokkal való harchoz. Az öngondoskodásra képtelenek jól elvannak ezzel a szaktudással, és sajnos tovább is adják utódaiknak.
Másfajta szaktudásra tehát nincs is szükség. Sajnos hat éve nincsenek pontos lemorzsolódási adatok, de a kutatók szerint rendkívüli mértékű a továbbtanuló cigányok között. Ennek oka a pedagógusok szerint a családi háttérben rejlik. A szülők, a nagyobb testvérek nem tartják fontosnak az iskolát, hiszen ők anélkül is boldogulnak, vagy éppen ellenkezőleg: szakmával sem tudnak elhelyezkedni. A gyereket korán bevonják a családi munkamegosztásba, ezért otthon szükség van rá. Kétségtelenül, a munkanélküliséghez elég a szociális ellátó rendszer ismerete. Sőt, szakmunkás-bizonyítvánnyal kevesebbet lehet „keresni”, mint 4 általánossal. Furcsán hangzik, de annak, aki „karrierjét” a szociális ellátó rendszerre építi, racionális döntés nem tanulni. Halmozottan hátrányos helyzetűnek csak az minősül, akinek szülei nem végeztek 8 általánosnál többet. Amennyiben egy szülő fiatalon olyan „felelőtlen”, hogy szakmát tanul, „tönkreteszi” gyermekei jövőjét, mert azok nem lesznek jogosultak ingyenes óvodai, iskolai étkeztetésre, tankönyvre stb.
Miért teremtettünk és tartunk fenn olyan rendszert, amiben racionálisabb döntés nem tanulni, mint tanulni? Ez az, ami igazán cigányellenes. A közösség felelőssége, hogy a cigányságnak olyan utat ajánljon, amelyben vannak külső kényszerek, hogy kitörjön helyzetéből, mert a
jelenlegi rendszerben örökre a „kényelmes” nyomorba süllyed. A kényelmes nyomor erős kifejezésnek tűnhet, de kutatásokból kiderült, a munkanélküliek 20 százaléka elégedett a pozíciójával, 27 százaléka pedig úgy gondolja, egészen jó a helyzete, a dolgozók ennél elégedetlenebbek. Ez a jelenség, rávilágít az egész rászorultsági elv gyengéjére és társadalmi hátrányaira. Ezzel ugyanis a rászorultságot „jutalmazom”, vagyis azt mondom, élj szegényen, tanulatlanul, elváltan, járasd kisegítő iskolába a gyereked és „jutalmat” kapsz! A nem „rászorulóknak” pedig valami ilyesmit: dolgozz, járj iskolába, ne válj el, neveld gyerekedet relatív jólétben, fizesd számláidat és a közösség elveszi a pénzedet és a veled ellentétesen élőket „jutalmazza”.
Nem akarom azonban azt a benyomást kelteni, hogy a többségnek nincs komoly feladata. Kutatási eredmények szerint a munkaerőpiaci diszkrimináció negatívan befolyásolja a tanulási hajlandóságot. Ezért a magyar kormánynak mindent meg kell tenni ennek visszaszorítására. A cigányság alulképzettsége komoly határokat szab az erőfeszítéseknek. A meglévő adatok jelzik, a munkaképes cigányságnak csak kisebb része rendelkezik a mai munkaerőpiacon legalább a minimálbért megérő tudással. Ez a tudásalapú magyar társadalmi elképzelés egyik leggyengébb láncszeme. A cigányság tömeges elhelyezkedéshez vagy a minimálbért kellene leszállítani, vagy a képzettséget emelni, esetleg elavult, tudást nem igénylő iparágakat meghonosítani.

Kidobott pénz
Egy társadalom akkor sikeres, ha olyan viselkedésformákat jutalmaz, amelyek előremutatók. A munkába állást a munkanélküliség helyett, a felelős szülői magatartást a felelőtlen helyett.
Tudjuk, a nyolc általánossal sem rendelkezők közül mindössze 10%-nak van munkája, köztük a nők csupán 2%-ának. Sajnos ezzel párhuzamosan a csak 8 általánost végzettek aránya 20 százalék, közben szakmunkás-hiány van. A megoldás nyilvánvaló, a képzettség emelése. Ezzel szemben a 18 éves tankötelezettség ellenére is tömegek csak 8 általánost végeznek, de tudásszintjük még ennek sem felel meg. Ezek között meglehetősen nagy számban vannak cigányok.
Az állítják, a cigányság nem érzi jól magát az iskolarendszerben. A szakértők szerint speciális programok kellenek, mégsem tudnak igazi eredményt felmutatni ott sem, ahol a lehetőségek adottak, (például az Országos Oktatási Integrációs Hálózat bázisintézményeiben) mert a program önmagában nem elég, motiváció kell, amit a jelenlegi rendszer nem ad, mert a tanulatlanságot jutalmazza.
Úgy tűnik, a másik oldal még rosszabbul érzi magát az integrált osztályokban, sőt, az ambiciózus cigány diákok is menekülnek onnan. Ítéljük el azokat, akik gyermekeik jövője miatti aggodalmukban (alkotmányos jogként) másik iskolát választanak, többlet pénz és fáradtság árán? Tudják gyermekeiknek csak egy élete van, abban kell lehetőleg sikeresebbnek lenniük, mint szüleiknek, és ezért bármire hajlandók. Sokszor alaptalan a félelem, de mennyi az esély egy budai iskolában, hogy ellopják a gyerek telefonját, vagy a túlkoros osztálytársak terrorizálják? Elhanyagolható. Hány százalék esély van erre Sárkeresztúron? Mondjunk kis számot: 10 százalék. Szülőként akarom a 10 százalék esélyt vállalni a gyerekem terhére? Egyáltalán van-e jogom? Melyik szülő győzhető meg, hogy vegyen részt egy kétes kimenetelű kísérletben a saját gyermekével, azon kutatók kedvéért, akik abban hisznek, nem hátrányos gyermekének az ilyen iskola? Felelősségének tudatában lévő szülő nem igen tesz ilyet. Amikor az oktatáspolitikusok elítélik ezeket az embereket, ezt is vegyék számba.
Megdönthetetlen bizonyíték nincs az integrált oktatás sikeréről. Az empirikus adatok csak azokat nyugtatják meg, akik ebben hinni akarnak. Az integrált oktatás hátrányairól is vannak kutatási eredmények, de ilyeneket nálunk még csak megemlíteni sem lehet.
A sokat emlegetett Amerikában elég furcsán néznének arra az oktatáspolitikusra, aki valakinek azt ajánlaná, ne vigye át egy másik, fizetős vagy drágább iskolába a gyerekét, ha a szülő azt tartja jobbnak.

Varró Szilvia cikkében felteszi a kérdést: sajnáljuk a 60 milliárdot segélyekre? Válaszom: ha ezzel hozzájárulunk a cigányság örök nyomorához, akkor igen, ha ezt arra használjuk, hogy kitörjön, akkor keveslem. Persze a 60 milliárd, valójában 1000 milliárd, mert hozzá kell adni az igénybe vett szolgáltatásokat, egészségügy, nyugdíj, közszolgáltatások, a fölöslegesen elvégzett iskola költségei. Tegyük még hozzá a megélhetési bűnökkel okozott károkat és így tovább. A magyar társadalom sok gondját megoldaná a cigányság munkába állítása, erre semmilyen áldozat nem kevés, a jelenlegi rendszerben azonban még az oktatásra fordított összeg is kidobott pénz.
Igen, a magyar társadalom sajnálja ezt a pénz, mert a szolidaritáson alapuló rendszereket bárhol a világon csak úgy tudják elfogadni, ha egyfajta erkölcsi értékközösség van a csoportban, tehát tudhatja az azt finanszírozó, nem élnek vissza vele. Ilyen értékközösség Varró Szilvia szerint sincs nálunk. (Ma már a németek többsége sem támogatja a szociális piacgazdaságot, hasonló okokból.) Az egyetlen megoldás az ellenőrzés drasztikus fokozása, ez garantálja a többség számára azt, amit az értékközösség nem tud, de erre érthetetlen okból a kormányzat részéről nincs törekvés.

Törvény előtti egyenlőség – A betört ablak elv

„… a köztársaság önvédelme egyre kevésbé működik. … Ha olyan szabály rendezi az életviszonyokat, amely nem éri el célját, akkor le kell vonni a következtetéseket.” Fleck Zoltán

„törvénytisztelő állampolgárok, …nem bízhatnak abban, hogy a hatóságok megvédik őket …. (az) erőszakos fellépéstől.” Pethő Iván, Magyar Bálint
„Egy állam teljesítményét sok tényező alapján lehet mérni. Ezek közül az egyik az, hogy biztosítja-e a jog uralmát. A jog uralma azt jelenti, hogy az életviszonyokat világos, alkotmányos jogszabályok szabályozzák, amiknek pártatlan és hatékony végrehajtását az állam szervezetei garantálják. ….A közvéleményben, de talán még a jogalkotókban sem tudatosult, hogy a magyar igazságszolgáltatás működéséből gyakorlatilag sikerült száműzni a közérdek érvényesülését.” Hack Péter
Ezek az idézetek a Magyar Gárda kapcsán jelentek meg a sajtóban, de minden gárdatag egyetért velük, a rájuk vonatkozó rész nélkül, ahogy itt vannak. A vidéki emberek legnagyobb gondja éppen ez, megszűnt a jog uralma, nincsenek normális életviszonyok. Ez az éledező rasszizmus legfőbb hajtóereje, és egyben a cigányság örök nyomorának garanciája.
A bajok gyökere, hogy egyesek összekeverték a toleranciát, a szociális érzékenységet a büntetőtörvénykönyvvel. Elhitették a cigánysággal, joguk van kisebb bűncselekményekkel a megélhetésüket kiegészíteni. Ennek következtében a vidék, mint közösség szétzilálódott, és megszűnt társadalomként működni. Olyan viszonyok alakultak ki, amelyben senki, aki ezek kialakulásáért felelős, nem tudna élni.
Így fordulhat elő, hogy a TV-ben mutatnak egy embert motoros fűrésszel a kezében egy lovas kocsi előtt, aki arról panaszkodik, muszáj fát lopni, mert nincs pénz venni. Ez talán egy szociális munkás szívét meglágyítja, de a falubeliek azt mondják: nem kellett volna motoros fűrészt venni, annak az árából kitelik két télre a fa, a lovas kocsiból pedig egy életre.
Aki megengedő volt ebben a témában, az a cigányságnak olyan utat ajánlott, amely szétrombolta értékrendjüket, és amelyből nincs út felfelé.
A magyar lakosság nem képes elköltözéssel védekezni, mint más országokban. Nálunk szinte mindenki tulajdonosa és nem bérlője otthonának. Máshol nagyon gyorsan végbemegy az etnikai elkülönülés. Washingtonban például a feketék által lakott részekben 93% az arányuk. Thomas Schelling (Nobel díjas közgazdász) szellemesen a káosz elmélet matematikáján alapulóan bebizonyította, ehhez nem kell igazi előítélet, legminimálisabb diszpreferencia is nagy változást eredményez, és az elkülönülés végbemegy. (Ki kell emelni, a diszpreferencia kétirányú, és az elkülönülés is, ráadásul nem is feltétlenül etnikai alapú. Egy jómódú cigány sem akar egy szegény környéken élni.) Nálunk elmenekülni csak vagyonvesztés árán lehet, az állam nem véd meg, az önvédelem amerikai formái nem engedélyezettek.
Akik felelősek a helyezet ilyen alakulásáért, mégis a cigányságnak okozták a legnagyobb kárt. Így ugyanis a kitörés minden lehetőségét elvesztett gettóba zárták őket. A nem cigány lakosság lassan eltűnik ezekről a helyekről. Munkalehetőségek soha többé nem lesznek, a beruházók menekülnek, mint éppen most láthatjuk a sarkadi Tesco esetén. Nem lesz orvos, tanár, sőt önkormányzat sem, ezt a folyamatot jól példázza Tiszabő. A cigányság ott marad az örökre leírt falvakban, amelynek némelyikében már ma is 1300 Ft az egy főre jutó éves adóbefizetés. Ezek a területek halálra vannak ítélve, nincs kiút, hacsak nem biztosítjuk újra a törvény uralmát.
Van még egy valóságos veszély. Mivel a cigány értelmiség gyenge, ezért az elit szerepét a bűncselekményekkel meggazdagodott cigányok vehetik át, ők szivároghatnak be a cigány szervezetek vezetőségébe, rátehetik a kezüket a cigányságnak szánt támogatásokra is.

Ezt igazolja a fémlopások sokkoló példája is, amelyben Magyarország igazi állatorvosi lovat hozott létre, igazolta a betört ablak elvet (Amerikában így is nevezik a zéró toleranciát). A félrenézés ezekben az ügyekben oda vezetett, hogy mára olyan maffia alakult ki, amely a hazai rendőrség szerint a kábítószer maffiához hasonló szervezettségű. Az okos bűnözők észrevették, az egyént nem büntetik ezekért. Így ha sok egyénnel lopatnak keveset, nem kockáztatnak. Sokan lettek ebből milliárdosok, miközben lent látszólag még mindig nincstelen emberek gyűjtik a drótot, a szociálisan érzékenyek pedig könnyeket morzsolnak el, amikor látják őket. Ezt eredményezte a politika, amely feltalálta a megélhetési bűnözést.

Végszó, hatalomra jut-e a szélsőség
Politikusi magasságokból a cigánykérdés egyszerűnek látszik: az emberekben van a hiba. Túl rasszisták, nem elég felvilágosultak, toleránsak, szolidárisak. Talán így van, de a nélkül, hogy egyetlen szélsőségest felmentenék, hozzá kell tennem, ezek az emberek eddig békében éltek. Nem alakítottak gárdát, nem masíroztak fel s alá. Valami megváltozott, az eddig lappangó, de még kontrollált előítéletek kicsaptak. Az a benyomásom, a politikusok azt gondolják, ez néhány szélsőséges lelki változásával indokolható. Meglehetősen történelmietlen és abszurd nézet.
A helyzet minden nap rosszabb lesz. A magyar baloldali értelmiség egyik hittétele, mely szerint „nálunk nem szavaznak a szélsőségekre”, nemsokára megdől. A cigánykérdés tömegek gondolkodásának középpontjába került, akik már nem fogadják el a korábbi megoldásokat, de még nem akarnak szélsőségesek lenni. Azonban új megoldásokat kell nekik ajánlani, mert a döntéshozók és az értelmiség részéről változást várnak. Amennyiben ezt nem kapják meg, a jelenlegi megoldások közül választanak. Pártot és „értelmiséget” keresnek elégedetlenségükhöz. Akkor már késő lesz megkérdezni magunktól, mit rontottunk el. Amikor az ember eltéved, érdemes visszatérni az út elejére és egy másikon elindulni. Az eddigi út egyenesen vezetett a szélsőségek megerősödéséhez és az erőszakhoz. Gyökeresen új útra van szükség. Közhelyeken túli megoldásokkal és az értelmiségnek – ha a cigányság
felemelkedését szeretné látni – támogatnia kell a váltást. Ennek fontosabbnak kell lennie, mint a rasszisták elleni kiállás mindennapos imamalma. Hiába minden elhatárolódás, a bajban mindenkinek meglesz a történelmi felelőssége.

Gárda matematika

Volt egy tétel a magyar értelmiség körében, egy hittétel, amire a baloldal politikája épült, ami látványosan dől meg az utóbbi időben. A rendszerváltoztatás óta abban hittek, a magyar választó nem szavaz szélsőségekre.
A stratégia egyszerű volt, mivel a tétel működött, bárkitől, akivel szemben felmerült a szélsőségesség gyanúja, elfordultak a választók. Egy kutatás szerint mára mégis az emberek 10 százaléka fogadja el a Gárdát, hiába próbálják minden eszközzel betolni a jó öreg szélsőséges skatulyába. 9 százalék azt is mondja, szavazna a Gárdára, ha az párt lenne. Ezzel párhuzamosan a Jobbik, a hírek szerint, 265 ezer kopogtató cédulát gyűjtött, amiről az SZDSZ, MDF, az LMP és a többi kis párt még együtt is csak álmodozik. Ma már nem igazán kérdés, az SZDSZ plakátjának kérdése, „Ki lesz a harmadik erő?”
Mi változott meg? Hogy jutottunk idáig, hogy bizonyos valós társadalmi kérdésekre, csak a Jobbik és Gárda ad megfelelő válaszokat az emberek egy részének?
Tudom, sokan azt a nagyon történelmietlen választ szeretnék adni, hogy Vona Gábor és a Kurucinfo szélsőségessége juttatta ide az országot. Ez, természetesen teljesen téves gondolat. Minden társadalomban, mindenkor megtalálható minden nézet. Amerikában sok Vona Gábor és sok Kurucinfo van, sőt sokkal keményebb kijelentéseket is tehet bárki. A szavazók mégsem szavaznak ilyen eszmékre, mert a vezető párttok kezelik gondjaikat és nem alakul ki társadalmi igény. Egy eszme akkor lesz elfogadható az emberek számára, ha a hétköznapi életükben olyan valós kérdésekre válaszol, amiket már nem válaszol meg nekik.
Az elmúlt években, a magyar politika vezető pártjai nem vettek tudomást egy nagyon erős változásról, ami végbement Magyarországon. A vidéki magyarság és cigányság közötti konfliktus éleződéséről. Tudhattak volna róla, hiszen aki járt vidéken és beszélgetett az emberekkel, annak nyilvánvaló volt. Minden kutatási eredmény is ezt mutatta, de ezek értelmezésekor, azon versenyeztek a szakemberek, hogy ki tudja ravaszabb módon bizonyítani a magyar társadalom szélsőséges, rasszista voltát, ahelyett, hogy jelezték volna a valódi gondot. Semmit nem tettek, pedig tehettek volna. Sajnos, a cigánykérdéssel kapcsolatos egyoldalú megközelítés nem tette lehetővé, hogy valódi vita alakuljon ki és valódi megoldások szülessenek. A vidéki emberek pedig nem akarták az hallani, hogy az ő rasszizmusuk az oka mindennek, és a kirekesztés megszüntetése oldaná meg a gondokat. Valóra vált a legelcsépeltebb rasszista vicc: „Van maguknál rasszizmus Józsi bácsi? – Nincs, de igény vóna rá.”
Megjelent egy, eleinte csak magánbeszélgetéseken és az interneten kommunikált politikai igény, amire a válasz már sokkal előbb megadták. Az igény megjelenésével a válasznak is értelme lett. Félreértés ne essék, nem a szélsőségekre lett igény, csak arra, hogy valaki foglalkozzon őszintén és pragmatikusan ezzel a kérdéssel, hogy legalább ki lehessen mondani, gond van. Senki nem tette a Jobbikon kívül, ma mégsem magukat okolják a pártok, hanem Jobbikot és a Gárdát. Az MSZP és az SZDSZ, mint kormánypártok, tevőlegesen is segíthettek volna a vidék közbiztonságának erősítésével, a segélyezési rendszer újragondolásával, ehelyett elővették a szokások szélsőségesnek bélyegző kártyát. Stratégái még azt is gondolták, ezzel ők nyernek majd szavazókat. Nem értették, hogy budapesti demonstrációkkal, a szélsőségeket elítélő nyilatkozatokkal nem kezelhető ez a kérdés. Itt tettek, és nem szavak kellettek volna. Igaz, ezeket főként saját szavazóbázisuk megerősítését szolgáló politikai akciók voltak.
A Fidesznek is megvan a maga része, de semmiképpen sem az, amit a szocialisták szeretnek neki tulajdonítani, hogy ő bátorítja a Gárdát és a Jobbikot. Épp ellenkezőleg, ezen legfőképpen a Fidesz veszít szavazatokat. A hibát ott követték el, hogy nem adtak válaszokat, a zömében, az ő szavazótáborukba tartozóknak, nem adták meg nekik a reményt, hogyha hatalomra kerülnek, megoldják ezt a kérdést. Így tálcán adtak át 300 ezer szavazatot a Jobbiknak. Talán épp ez fog hiányozni nekik a végső elszámolásnál. Ezzel megdőlt Orbán kedvenc tétele is, hogy tőle jobbra nem lehet párt a palettán. A Fidesz nagyon sokat veszít ezen a tévedésen. Nekik könnyen sikerülhetett volna maguknál tartani ezeket a szavazókat, azonban visszavenni nem lesz könnyű.
Vona Gábor politikai zsenialitása abban áll, hogy nagyon gyorsan felismerte a politikai vákuumot, és a rendszerváltás utáni egyik legsikeresebb politikai marketing akcióval, rövid idő alatt megkerülhetetlenné tette magát. Ezt a marketing akciót nevezhetjük „gárda matematikának”. Egyszerű kiszámolni, hogy 250 ezer szavazattal biztosan be lehet kerülni a parlamentbe. Azt is körülbelül tudható, hogy a cigánykérdéssel leginkább érintett területeken mennyi nem cigány választó él. Amennyiben meg tudják szerezni ezen szavazók 20%-át, már biztos bejutók. Egyes információk szerint a Jobbik kopogtató céduláinak többségét vidéken szerezte, ezekben a régiókban. Miskolcon 2 nap alatt 7000 szelvényt kaptak.
A Gárda, persze meglehetősen erős politikai marketing eszköz, de ma még úgy tűnik törvényes, és sikeres módja a szavazatszerzésnek. Egyúttal a legveszélyesebb is, mert egy puskaporos hordó, amely bármelyik nap felrobbanhat, ha akarják a vezetői, ha nem. Jó lenne, ha Vona idővel végetvetne ennek az akciónak, de attól tartok ez már nem lenne könnyű, mint látható a gárda osztódásából. Azt, azért tudnia kell, bármennyire is a nagy pártok hozták létre az igényt, ha ebből komoly bajok lesznek az országban, a történelem az ő nagyakába varja az összes bűnt. 
Az már a Gárda megalakulása után néhány hónappal látszott, hogy az elképzelés működik. A szocialisták és a Fidesz, ekkor még könnyen tehettek volna valamit, de ők a saját marketingjüket játszották. A Fidesz a „nem mondunk semmit” játszmát, az MSZP meg a szélsőségességgel való riogatást. Nem jött be. Persze, a Jobbik soha nem törhetett volna ennyire előre, ha Gyurcsány nem kormányoz ilyen iszonyatosan rosszul, és a kormány nem veszíti el minden szakmai és erkölcsi hitelét. Az emberekben kialakult az érzés, „ezeknél” bárki jobb, és hiába mondja nekik racionális énjük, hogy talán a Jobbik nem tudná elvezetni az országot, a másik énjük válaszol rá: „ezek sem tudják”. Szóval, gond van. Átszakadt egy gát, az emberek nem szégyellik kimondani, nekik tetszik a Gárda és a Jobbik, nem gondolják azt, hogy szélsőségesek lennének. Azt is mondhatnánk, az értelmiségi tétel még ma is áll, az emberek nem szavaznak szélsőségesekre, csak nem gondolják, hogy a Jobbik az lenne.
Azt sem ismerte fel a négy parlamenti párt, hogy az emberekben nagyon erősen kialakult a teljes fennálló politikai renddel szembeni ellenállás. Jelenleg a Jobbikon kívül nincs olyan erő, amely ezt a politikai igényt kielégítené, igaz többen próbálják, de nekik még nem jött el az idejük. A Jobbik annak ellenére vált az ilyen szavazók kedvencévé, hogy nem vette be ezt az üzenetet marketing stratégiájába, mert a Fideszt nem támadja. A szavazók, azonban ennél többet is belelátnak egy általuk elfogadott politikai erőbe. Eredetileg csak a cigánykérdés felvállalása miatt fordultak feléjük, de miután megtették, lassan mindent elfogadnak tőlük. Jön a többi gondolat is, a palesztin barátság, a multi ellenesség, a nyugatellenesség és így tovább. Helyzet tragikomikuma, hogy éppen a cigánykérdésben ma messzebb vagyunk a megoldástól, mint a Gárda előtt voltunk. A cigányság integrációjára, ma kevesebb az esély, mert körükben megindult, a többséggel szembeni identitás megfogalmazása. Ma sokkal inkább számíthatunk arra, hogy kisebbségi csoportként önálló politikai képviseletet építenek, mint más megoldásra. Ez érdekes helyzetet alakíthat majd ki a 2014-es választásokon, ahol a cigányság és a Jobbik egymást erősítve komoly erővé válhat.
Nem látható, hogy ezt a folyamatot mi állíthatná meg. Komoly változásokra kell felkészülnünk. Ma az értelmiség legnagyobb része nem azonosul a Jobbik gondolataival, de egy esetleges, új összetételű parlament esetén, az összes állami pozícióból, kuratóriumokból, alapítványokból, ORTT-ből az SZDSZ és MDF delegáltjai kikerülnek és helyette a Jobbik emberei mennek be. Ez olyan konfliktusokat és gondolati változásokat eredményez majd, amiket még nem élt meg a magyar értelmiség és közélet. Ma már kevés eszköz van ennek megállítására, de erről nem a választók tehetnek.