A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.