Megéri feladni a nyitott Európát az európai nyitottságért?

2016. Decemberi Írás

Úgy hírlik, az EU vezetői gondolkodnak azon, hogy újra bevezetik az EU-n belül a határellenőrzést, hogy megtarthassák az EU külső határainak nyitottságát. Hallott már valaki ennél nagyobb marhaságot?
Ugye milyen hülyén hangzik ez cím, de mintha a valóság még ennél is hülyébb lenne. Aki azt állítja, hogy lát bármilyen valódi logikát az EU vezető politikusainak döntéseiben, az jelentkezzen. Ami az EU-ban történik szinte felfoghatatlan és annyira irracionális és egyes politikusok személyes érzései által meghatározott, amilyen utoljára a középiskolás lánykoleszban láttam (gondolom, ezt már hímsovinizmusként fogják egyesek értelmezni).
Az EU alapértékeinek megvédésére hivatkozva éppen most számolják fel az EU alapértékeit. Valami teljesen érthetetlen okból, azt képzelik, hogy ebbe (az EU alapértékeibe) beletartozik, hogy a határon a migránsok tömegesen átjöhessenek. Ezt nevezik ők nyitottságnak. Európa nem zárkózhat be – mondják,- nem zárhatja be kapuit a bajba jutottak előtt, mert ha így tesz, akkor elveszik az, amiért mi európaiak vagyunk, amit felépítettünk az elmúlt évtizedekben és ha ezen az úton megyünk végül megsemmisül az EU.
Azért, hogy ez megakadályozzuk még az sem nagy ár, hogy megsemmisítjük az EU-t, vagyis legalábbis azt, ami legtöbbünk számára az EU-t jelenti.
A nyitottság bonyolult fogalmán legtöbben csakis azt értjük, hogy határellenőrzés nélkül utazhatunk az EU-n belül. Ha egy pozitív dolgot kell mondanunk, amit az EU jelent számunkra, akkor bizonyosan ezt mondjuk legtöbben első helyen. Tulajdonképpen az ez EU leglényegesebb szimbóluma.
Amikor a nyitottságról, mint európai alapértékről beszélünk főként erre gondolunk, másrészt a szellemi nyitottságra, arra, hogy hajlandók vagyunk a sajátunktól eltérő elveket, gondolatokat tudást befogadni. De valószínűleg néhány komoly gondokkal küzdő politikuson kívül, egyetlen józanul gondolkodó polgár sem érti ez alatt, hogy az EU határain keresztül boldog-boldogtalan átjárhat.
Úgy hírlik, az EU vezetői, hogy saját lázálmukat megőrizzék, hajlandók az egyetlen dolgok feladni, ami mindannyiunk számára az EU-t jelenti és bevezetni a határellenőrzést ideiglenesen, röpke két évre, ami az edzett kelet-európai füleknek nagyon úgy hangzik, mint az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Vörös hadsereg eszméje. Vagyis, ha ezt megteszik két évre, akkor nagy eséllyel búcsút mondhatunk az EU-nak.
Még egyszer kénytelen vagyok megkérdezni: Tényleg elhiszi valaki, hogy akkor őrizzük meg nyitottságot, ha feladjuk?
Mi történik itt, mindenkinek elmentek otthonról?
A francia elnök lezárja országai határai terrorveszélyre hivatkozva, és néhány nap alatt ezernél több embert tartóztat fel, akiket gyanúsnak tart. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az EU-ba sok gyanús elem szivárog be, tehát nem kell lezárni az EU külső határait, hanem mindenkinek le kell zárni a saját határait. Ne gátat építsünk a folyó mellett, hanem mindenki tegyen homokzsákokat az ajtaja elé. A terrorveszély elég indok az EU állampolgárok a szabad mozgásának korlátozására, de nem elég indok nem, EU állampolgárok szabad mozgásának korlátozására.
Nincs más magyarázat, az EU vezetői megőrültek, de ezt nem mondhatja meg más nekik, csak a „nép”.
Ezért javasolnám, kezdjük aláírásgyűjtésbe, hogy vonják meg szavazati jogukat. A cím lehetne valami ilyesmi: Ébresztő Európa. Szerintem száz millió aláírás bizonyosan összegyűlne egy olyan kérdésre, hogy az EU belső határai helyett zárjuk le inkább a külsőt.