Szükség van-e férfiakra?

A világban 10 millió számra ölik meg a kikelő kakasokat. Rájuk a szaporodáshoz nincs szüksége a baromfiiparnak, más hasznos tulajdonságuk pedig nincs. Ma, a nők évszázadában szükség van-e férfiakra? Vajon marad-e olyan férfi specifikus tulajdonság, amely nélkülözhetetlen a jövő társadalmában?

A nő a megjavított férfi

Néhány sci-fi felvetette a múltban, hogy eljöhet a pillanat, amikor nem lesz szükség férfiakra. Ma, amikor a nyugati világban a hagyományosan felfogott férfi és a férfiasság nem túl népszerű és kívánatos érdemes újra elgondolkodni a kérdésen. Szükség van-e férfiakra?

A történelmet annak minden kacskaringójával a férfiak versengése mozgatta. Ezek a viselkedés minták ma egyre inkább negatív megítélés alá esnek. Az állandó harc, a győzni akarás, versengés, mások fölötti irányítás és hatalom megszerzése, a pénz hajhászás és más, a férfi agresszióhoz köthető tulajdonságok lassan bűnnek és a társadalomra, a közösségre veszélyes viselkedésnek minősülnek. Azok másik oldala, ami a társadalmi és gazdasági fejlődésről szól ma épp nem tűnik jelentősnek. A nők helyet követelnek maguknak nap alatt és erre meg is van minden alapjuk. Mára nyilvánvaló ténnyé vált, hogy a nők nem szellemi, intellektuális hátrányban vannak a férfiakkal szemben, csupán kevésbé agresszívak és kockázatvállalók. Sokan látják úgy, hogy a férfias tulajdonságok nélkül a világ jobban irányítható, békésebb, élvezhetőbb hely lenne, mivel a nő mindenre képes, amire a férfi, csak kevesebb kárt okoz. A nő tulajdonképpen a megjavított férfi, mint egy új jobb autómodell, aminek kevesebb a károsanyag kibocsátása, kényelmesebb, de pont úgy gyorsul.

A férfias tulajdonságok háttérbe szorításának igényét a Me too kampány és rengeteg feminista, női egyenjogúsági mozgalom tűzte zászlajára. Ennek legszélsőségesebb formájában, némi marxista és rasszista felhanggal ez főként a fehér férfi ellen irányul, aki megtestesíti a világszinten a férfias viselkedésminták sikeres alkalmazásnak eredményét. Ezek szerint a vélemények szerint neki köszönhetjük a gyarmatosítást, a rasszizmust, a kizsákmányolást, az elnyomást, az egyenlőtlenséget, a háborúkat a környezetszennyezést és minden más negatívumot. Itt nem esik szó a pozitívumokról, Shakespearéről, Assisi Szent Ferencről, a holdra szállásról, a végtelen számú névtelen hősről, akik meghaltak hazájukért, családjukért, az átlagéletkor kitolódásáról, az egészségügy fejlődéséről, a könnyebb és kényelmesebb életről, amit a fejlődés hozott, ami végül is létrehozta a női egyenjogúságot, felszabadította a nőket a házimunka és gyereknevelés terhei alól.

Mik lehetnek a valódi okok?

A politikai és társadalmi mozgalmak mögött azonban mindig vannak mélyebb, számunkra ismeretlen vagy nehezen megismerhető folyamatok, amelyek tudattalanul is befolyásolják a társadalmat. Az egyesek által felemelőnek tartott arab tavasz mögött például a gabonaárak elszabadulása volt felfedezhető, ezek mögött pedig a túlnépesedés, illetve globális felmelegedés negatív hatásai. Azt viszont már nem tudjuk pontosan, milyen mélyebb társadalmi igény/hiba/motiváció áll a túlnépesedés és a pontosan milyen, a modelleken túli valóságos folyamatok állnak a globális felmelegedés hátterében.

A férfiasság népszerűtlenné válása mögött is sejthetően vannak ilyen, „természetes, rejtett” motivációk. Ezek lényegéből fakadóan szinte soha nem ismerhetjük fel teljes bizonyossággal, de olyat kell keresnünk, ami arra utal, hogy a modern életben nincs már szükség azokra a képességekre, tulajdonságokra, viselkedésmintákra, amivel a férfiak evolúciósan rendelkeznek. Néhány ilyet felsorolok.

A katonáskodás háttérbe szorulása

A legkézenfekvőbb ilyen a háborúk, katonai konfliktusok számának drasztikus csökkenése. A történelem folyamán a férfiak legfőbb evolúciós/társadalmi szerepe a csoportok egymás közötti agressziójának levezénylése, a csoport megvédése, vagy a szomszédos csoport erőforrásainak megszerzése volt. A második világháború óta pacifikálódott nyugati világ népessége már el se tudja képzelni, hogy olyan katonai konfliktusokba keveredjen, amiben családjának is részt kell vennie. Így a férfiak legfontosabb evolúciós/társadalmi feladata válik lényegtelenné. Már ebből önmagában következhet, hogy kevesebb férfiasságra, kevesebb férfira van szükség. A nők elvárásai fiú gyermekeikkel szemben alapvetően megváltoztak, az anyák sírva, de büszkén küldték csatába a fiaikat a történelemben, és a katonaság nagy társadalmi presztízzsel rendelkező karrier volt. A nők magasra értékelték párválasztáskor a harcos, férfias, katonáskodó férfiakat. Képzeljük el mi lett volna Római birodalom sorsa, amely 1000 éves fennállása alatt végig hadakozott, ha a nők nem értékelték volna magasra a katonáskodást és nem házasodnak katonákkal. Az elithez tartozó családok dicsőséggel küldték katonának fiaikat. Mára a katonaság magas státusza teljesen megszűnt, sőt ellenkezőjére fordult. Az angol királyi család kivételével az elit nem tartja lényegesnek, hogy csemetéi katonának álljanak. Ez mára inkább az alacsonyan képzettek, a társadalom legszegényebb csoportjai számára jelent kitörési lehetőséget.

A fizikai erő szükségtelenné válása

A fizikai erő, amelyben a férfiak elsőrendűsége megkérdőjelezhetetlen (ma még), egyre kevésbé fontos. A fizikai erőt mindenhol gépek váltják ki, amelyek kezelése ugyanolyan könnyen elvégezhető nők által. Teljesen lényegtelen, hogy egy darukezelő nő vagy férfi, egy targoncát nő vagy férfi vezet, a fizikai erőnek ebben már nincs jelentősége. A csökkenő fizikai erőt igénylő szakmák aránya egyre több férfit vagy férfias képességet tesz fölöslegessé. Ez is oka lehet talán annak, hogy a férfiak munkanélküliségi aránya egyre több országban magasabb mint a nőké.

A robotizáció – az igazi férfigyilkos

A férfiak egy újabb jövőbeli kihívással néznek szembe. Ez pedig a robotizáció megindulása. A legújabb tanulmányok szerint, amelyek konkrét eseteket vizsgáltak, jelentősen több férfimunkát szüntet meg, mint ahány nőt veszélyeztet. A robotizáció a hadseregben is egyre nagyobb teret nyer, amely itt is gyengíti a férfiak szerepének szükségességét.

A tanulásra alapozott társadalomban nincsenek előnyben a férfiak

Sokszor bizonyított tény, hogy nők és a férfiak eltérő szellemi fejlődést mutatnak. Ez a modern iskolarendszerben egyértelműen a fiatal férfiaknak jelent hátrányt a lányokkal szemben. Amikor a felsőoktatásban, még csak a lakosság 2%-a vett részt és azok majdnem teljes mértékben férfiak voltak ez az előny nem volt látható. De ma, amikor akár a lakosok 30%-s is felsőfokú végzettségű és a társadalom a tanulásra alapul egyre nyilvánvalóbbá válik. Amit a továbbtanulási számok jól mutatnak. https://muse.jhu.edu/article/588632

A fejlett világ országaiban a nők aránya meghaladja a férfiakét a magasan képzettek között és a felsőoktatási intézményekben tanuló nők száma túlszárnyalja a férfiakét. A magas képzettséget igénylő szakmákban is egyre erősebb túlsúlyra tesznek szert. Lassan már férfi kvótákat érdemes bevezetni a korábbi női kvótás világgal szemben. A tudományban is megtört a férfi dominancia a tudósok körében a nők aránya gyorsan emelkedik, habár ez még nem érte el a legfelsőbb szintekre, vagyis pl. a Nobel-díjasok

között relatíve alacsony az számuk.

Mivel a nyugati világban a gyerek születésszám és a házasságok száma erősen csökken, a nők egyre több szabadidővel rendelkeznek. Ezzel összefüggésben a nem házasságban élő nők és gyermektelen nők száma növekszik és ők jelentik a legnagyobb kihívást a férfiak számára a munkaerőpiacon. A gyermektelen vagy kapcsolat nélkül élők a tapasztalatok szerint sokkal több energiát fordítanak karrierjükre munkájukra és erőteljes versenyelőnybe kerülnek a többiekkel szemben. A felszabaduló idő és a nők hosszabb átlagéletkora, korábbi szellemi érése együttesen jelentős előnyt jelent számukra a férfiakkal szemben.

Hatalom és kockázatvállalás

Egyre több területen válik nyilvánvalóvá, hogy tévedés volt a férfiak korábbi nélkülözhetetlenségébe vetett hit, sőt korábbi előnyük hátrányba is fordult. A társadalmi percepció azonban még mindig az, hogy a férfiak hatalmas előnyt élveznek. Ennek legfőbb oka, hogy a társadalom vezető pozícióiban továbbra is ők vannak többségben. Az olyan posztok, amelyek hatalommal járnak nagyon hívogatók a férfi mentalitás számára. A felsővezetői pozíciók nagyobb kockázatvállalást és több harcot igényelnek, és a férfiak a kutatások szerint sokkal erősebben hajlanak a kockázatvállalásra. Ezen a területen a nők még nem képesek felvenni a versenyt velük szemben. A hatalommal rendelkező férfi a férfi ellenesség legfőbb oka. Ennek jogosságát a férfiak jelentős része sem kérdőjelezi meg. Ez eltakarja a tényt, hogy a legfelső szint alatt a férfiak egyre több helyen kerülnek hátrányba válnak feleslegessé. Nem kérdés, hogy a nők a társadalom magasabb rétegeiben való hátrányukat is kompenzálni tudják, ehhez növekvő mértékű segítséget kapnak a törvényektől és a társadalmi hangulat megváltoztatásától. Ez pedig a férfiak utolsó pozícióit is meg gyengítheti.

A szex

A szaporodás nem indokolja, hogy férfiak hasonló számban éljenek a földön, mint nők, ez az evolúciósan kialakult monogám jellegű szaporodás következménye, hogy ez minek a következménye, arra többféle elmélet létezik. A törzsi és korai társadalmakban a férfiak szavatossága még a mainál is jóval rövidebb volt, akár a férfiak harmada is erőszakos konfliktusokban halt meg. A modern társadalmakban nem a férfi izmok, hanem a törvények védik a családot, nincs szükség arra, hogy a férfiak meghaljanak értük. Könnyen elképzelhető, hogy a nyugati férfi egy kivesző emberfajta, amelyre hosszú távon nincs egyenlő arányban szükség a nőkkel.

Van még egy másik kevés figyelmet kapó jelenség, ami a nyugati férfiak szükségtelenné válása irányába hat. A női homoszexualitás növekedése. Ennek mérése ugyan meglehetősen nehéz feladat, de a női homoszexualitást történelmileg kb. 2%-ra becsülik. Ezzel szemben az utóbbi időben a nyugati országokban a kutatások azt mutatják, hogy a nők körében 15%-re emelkedett azok aránya, akik magukat leszbikusnak tartják (Pl. USA Cornell University kutatásában 14,4%, Norvégiában még ennél is magasabb 20%-ot mértek L. Wichstrøm and K. Hegna, “Sexual orientation and suicide attemp). Ezzel szemben a férfiak között az arány nem növekszik, az kb. 4%-on áll. A nők körében népszerűbbé válik, hogy a lelki társukat, akivel együtt szeretnének élni saját nemük körében találják meg. Egyfajta a férfiakkal való konfliktusoktól menekülésként, akár divatként is értelmezhető jelenség meglehetősen komollyá kezd válni, ami a férfiak nélkülözhetőségét mutatja. Több országban kész megtermékenyítési programokkal várják az ilyen nőket. Nem túl nagy összegért spermabankokban választhat apukát jövendő gyerekének..

Hosszabb távon ez elég komoly tényezővé válhat a férfiak szükségességét illetően, mert a leszbikus nők maguk is a férfi ellenesség melletti érvet szolgáltatnak. (a férfiak rosszak, erőszakosak, nem jó velük élni, a nők többet adnak a házasságba stb.)

Milyen következmények várhatók?

Amennyiben a férfiak és a nők a fizikai erőn kívül mindenben egyformák, ami a társadalom működéséhez szükséges, elvileg valóban nincs szükség ilyen számban férfiakra. Egy elképzelt utópisztikus jövőben akár létrejöhet egy nők által dominált társadalom, amelyben a férfiak korlátozott számban a fajfenntartás miatt kellenek csak. Ez ugyan evolúciós szempontból hátrányos és veszélyes, mert erősen csökkenti a népesség sokszínűségét, de talán ez a probléma technológiailag áthidalható.

A jövő bizonytalansága sokkal inkább abból fakad, hogy azért, mert nem látszanak a mai nyugati társadalomban lényegi különbségek a nemek között, attól a két nem még nem egyforma. Ezek a ma lényegtelennek látszó különbségek attól még léteznek és nem tudhatjuk pontosan, hogy ezek egy egészen más történelmi helyzetben nem lesznek-e lényegesek. Ma úgy gondoljuk (ezt kutatásokkal is próbálják igazolni), hogy a nők bevonása az irányításba, hatalomba előnyt jelent a versenyben.

A kutatásokon túl azonban ennek van egy hosszú távú gyakorlati próbája is. Vannak országok és régiók, akikkel a nyugati versenyzik és ahol a nők helyzete hagyományosabb. Kérdés, hogy ezek az eltérő régiók történelmi távlatokban nézve miként fejlődnek egymáshoz képest? Kimutatható lesz-e különbség generációs távlatban fejlődésükben, versenyképességükben, innovációjukban, hatalmi stratégiájukban, esetlegesen egy háborúban? A háború a verseny végső formája, vajon egy nők által dominált társadalom képes lesz-e megvédeni magát egy férfiak által vezetett társadalommal szemben?

Ez egy érdekes és a mai vitákon túlmutató kérdés, amit következő írásomban egy konkrét példán keresztül próbálok meg bemutatni.

Mit csináljanak a gyönyörű, de nem elég okos nők?

A női egyenjogúság és a szexizmus elleni harc egyik frontján épp a női szépség ellen indítottak harcot. Véleményem szerint ez egy olyan túlkapás, ami éppen a szép nőknek árthat a legtöbbet, mert a szépség történelmi előnyéből hátrányt kovácsolhat.


A szépségért akár meg is halunk
A történelem talán leghíresebb háborúja, amit a női szépségért vívtak Trója ostroma volt. Sok ezren haltak meg azért, mert Helené szépsége megidézte Pariszt. Vajon hány férfi halhatott meg a történelem során a női szépségtől elvakultan? A szépségnek mindig kultusza volt, még ha nem is mindig jelentette ugyanazt. A gyönyörű nők megjelenésükkel elértek sokmindent, szinte attól függetlenül, hogy milyen szellemi képességekkel rendelkeztek. Egyszerűen ilyen volt a világ. Ha nagyon PC-k akarnánk lenni, azt kéne mondanunk, ilyen volt az a világ, amit a férfiak határoztak meg. A gyönyörű nők természetszerűleg a férfiaknak voltak fontosak. Ők istenítették őket, ők írtak hozzájuk verseket, ölték meg magukat miattuk, indítottak értük háborút vagy alkalmazták őket a modern korban, különböző feladatokra. A szépség olyan előnyt jelenthet, ami természetesen nem csak a nőkre terjedt ki. A szép férfiak is könnyebben kapnak jó állásokat és nagyobb bizalmat ébresztenek az emberekben, ez az írás azonban a nőkről szól, mert a férfiak külseje egyelőre nem társadalmi kérdés. A szépség előnyt, megbecsülést jobban fizetett állásokat jelent, amit akár társadalmi igazságtalannak is tarthatnánk. Most azonban egy egészen más oldalról érik támadások.
A szépség egyenlőtlensége
A csúnya és nem túl okos nők elképesztő születéskori hátránnyal indultak szép társaikhoz képest. A világ azonban immunis erre az igazságtalanságra, annak ellenére, hogy ez tudományosan sokszor és sokféleképpen bizonyították (Ez egy gyakran idézett tanulmány http://www.nber.org/papers/w4518). Mialatt csúnyább, de nem elég okos nők például összeszerelő üzemekben futószalagok mellett görnyedtek, azon kevés szerencsések, akik szépnek születtek könnyebb és jobban fizette állásokat kaptak. Ezen felül számukra nyitottak voltak azok a feladatok, amik kimondottan a szépséghez kötődtek, mint például a modellség.
A kutatások szerint a szép embereket jobb tulajdonságokkal ruházzuk fel. (Ez egy részletesebb összefoglaló az ezzel kapcsolatos előítélet kutatásokról https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1447532/) Az előítélet működését nagyon jól írja le  A társas lényben is idézett régi kísérlet, amiben ismeretlen szép emberek fényképeit mutatják nekünk és őket jobbnak, okosabbnak, becsületesebbnek tartjuk, mint a csúnyábbakat. A munkahelyeken átlagosan 4%-kal több fizetésre számíthatnak és sokkal könnyebben veszik fel őket, mint kevésbé szép társaikat (erre a számra több kutatás jutott például az írás elején idézett). Akik kimondottan csúnyák komoly hátrányra számíthatnak a munkafelvételnél, de a kimondottan csúnya nők gyakran nem is jelennek meg a munkaerőpiacon az idézett kutatás szerint. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az igazságtalanság keveseket érdekel, de tudományosan bizonyított.
Ha a születéskori egyenlőtlenségek ellen küzdő mozgalmak (amik nem léteznek) nem is tettek igazságot, most úgy tűnik a feminista mozgalmak (A me too kapcsán kialakult helyzetben) megteszik helyettük. (Közbevetőleg felhívom a figyelmet egy érdekes egyenlőtlenségre, a meleg férfiak és nők is magasabb fizetésre számíthatnak, mint a heteroszexuálisok. Érdekes tanulmány a Harvard Business Review-ben https://hbr.org/2017/12/gay-men-used-to-earn-less-than-straight-men-now-they-earn-more) Az utóbbi időben a feminista mozgalmak által a szépség, vagy még inkább a szépség szeretete támadás alá került. A szépség kultuszát a primitív testi vágyakkal azonosították. Egyszerűen, aki szépnek tart egy nőt, az valójában nem embernek, hanem egy szexuális tárgynak, egy darab húsnak tartja. Hiába bizonyítja a történelem ennek ellenkezőjét is, hiába megy háborúba a férfitársadalom egy gyönyörű nőért, hiába áldozza akár az életét, hiába isteníti a szépséget költeményekben, abból nem ma látnak semmit. A negatívumok kezdtek dominálni.
A szépség paradoxon
Paradox módon annak ellenére, hogy a tudomány tisztán és érthetően bizonyítja, a szépség előnyös, az egyenlőségi mozgalmak szerint, érthetetlen módon, a szépség stigma lett, ami megalázó a nők számára. Véleményük szerint ez épp ellenkező egyenlőtlenséget szül. Azt a nőt, akit szépségért szeretnek vagy alkalmaznak, azt alacsonyabb rendűnek tartják, mert nem azért szeretik, ami emberi benne, hanem azért, ami nő. Ezen vélemények szerint pedig, a nők csak akkor lehetnek egyenlők a férfiakkal, ha ember mivoltukban és nem női mivoltukban szemléljük őket. Így lettek először a grid girl-ök, az autóversenyeken alkalmazott szép lányok közellenségek. A női nem megaláztatásának szimbólumai. Olyan nyomás nehezedett a Forma 1 tulajdonosára, hogy bejelentette elbocsájtja a grid girl-öket. Niki Lauda a Forma 1 nagy alakja erre azt mondta – mi a bajuk ezekkel a lányokkal, ez egy tisztességes és jól fizetett szakma. – Tényleg sok pénzt kapnak, azért, hogy ott vannak és egy hagyomány részei. Miért veszik el a munkájukat és mit kapnak helyette?   
Feltehetnénk a kérdést, miért nem zavar senkit a hústorony kidobók munkája. Ezek a szerencsétlenek a testükkel keresik a kenyerüket. Szegények nagydarabnak és erősnek születtek és kénytelenek a testükből élni. Ez miért nem megalázó a férfinemre nézve?
Az igazi szimbolikus változás azonban csak ez után jött. Minden női szépség leglátványosabb eseményét a szépségversenyeket is elérte ez a gondolat. A szervezők kijelentették, ezentúl a Miss America szépségversenyt Clintonné nyeri. Esetleg egy tudós hölgy a Harvardról. Megszüntették a bikinis felvonulást és azt mondták, hogy ezentúl a Miss America választásnál nem a külső fog számítani, hanem, hogy mi hagyja el versenyzők száját, vagyis mit mondanak.
A szépség leértékelődése
Véleményem szerint az egész jelenség hibás voltát semmi nem mutatja jobban, hogy a nők jogaiért harcolók valaha azt tartották a női egyenjogúság szimbólumának, hogy a nők is lengén öltözve mutatkozhattak. A muszlim országokban pedig továbbra is ez lehetne az egyenjogúság egyik fontos szimbóluma. Ezzel szemben épp a testükhöz való joguk csorbul a nőknek, úgy hogy a férfiakat ilyen hátrány nem éri.
Arra is érdemes lenne emlékeztetni azokat, akik a szépségversenyek megváltoztatásán dolgoznak, hogy az általuk tervezett versenyt nem érdemes Miss America névvel rendezni. Az ilyen megmérettetéseket hívják politikai választásoknak, esetleg vetélkedő műsoroknak, vagy a tudományos életnek. Ott kétségtelenül az számít, hogy mit mondasz és kevésbé az, hogy nézel ki. Voltak persze okos nők a szépségversenyeken, de azok azért főleg azoknak a nőknek jelentettek lehetőségek, akik nem voltak elég okosak sem a politikához, sem a tudományhoz, sem a vetélkedőkhöz. Nem akartak azonban egy szalag mellett dolgozni, mert szépségükkel kitűnhettek. Most épp kiszorítják őket jó néhány szakmából. Mit kezdjenek magukkal? Az ő lehetőségeik végesek, mivel nem lehet mindenki egyforma okos. A nagydarab kidobó sem tudna egy disszertációt megírni, ha tudna, akkor nem állna az ajtóban. Ez, mint annyi más, céljaival ellentétes következményeket is kiválthat. Diszkriminálja, leértékeli, olcsóbbá, könnyebben hozzáférhetővé teszi a szépséget, ami valljuk a férfiak számára lesz előnyös. A szépségversenyek és egyéb a szépség számára nyitott szakmák növelték a szépség iránti keresletet, ezért felértékelték a véges számú szép nőt. Több szakma és magasabb kereset vált elérhetővé számukra. Amennyiben a szépség szakmáit és marketingjét csökkentik, fordított folyamat indulhat el.
Az egyenjogúság nevében elvehetik a szép, de nem elég okos nők munkáját, sőt bűnné tehetik szépségüket és szépségük tiszteletét, imádatát. Azt azért nem gondolhatja senki, hogy ettől a férfiak feladják a női szépség dicsőítését és kultuszát. Az talán visszaszorul a felszín alá. Underground kultúra lesz, underground szépségversenyeket szerveznek majd, ahol lesz bikinis vonulás és nem az számít, ki mondja szebben, hogy „világbéke”. A szépség talán helyet cserél a füvezéssel, mivel az épp most emelkedik ki az undergroundból. A férfiaknak ez nem sokat fog számítani, a szépség imádata ugyanis mélyen az ösztöneikben van írva és mindegy, hogy nyíltan vagy titokban kell imádni a szép nőket. Ők megteszik. A szépség leértékelődése csak a szép nőknek hátrány, de miért is kell őket sújtani? Miért nem jobb nekik ünnepelt celebként élni, mint az underground kultúra kiszolgáltatott világában?