Trump és Hitler

Trump és Hitler
Trump és a világ még néhány politikusa egyet visszalépett az elmúlt évtizedek balliberális világból a normalitás felé. Ezt a baloldalon úgy próbálják beállítani, mintha egy lépéssel azonnal Hitlerig lehetne jutni. Pedig a liberális demokráciában még végtelenül sokat kéne visszafelé gyalogolni, és a nácizmustól, még akkor is nagyon messze lennénk.
A ló, a szék és a nácizmus fegyver
A ló és szék kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Mindkettőnek négy lába van, és mindkettőre fel lehet ülni. Legalábbis David Remnicket szerint bizonyosan így van, mert egy BBC interjúban azt állította, hogy a Trump-jelenség kísértetiesen hasonlít a történelmi hitleri érára. Nem tette hozzá, hogy annyira, mint szék a lóra és valószínűleg nem is így értette. Véleményével annyira nincs egyedül, hogy a britek közel fele fél a fasizmus visszatérésétől, nem úgy általában, hanem az USA-ban és náluk is.
Az, hogy a britek fele fél a fasizmustól, ami persze nem teljesen fedi le a hitleri nácizmust, csak mély társadalmi tévedésre, vagy még inkább megtévesztésre utalhat. A baloldali véleményvezérek az elmúlt évtizedekben egész hiedelemrendszert és politikai fegyvert építettek, amit Hitlerre és a nácizmusra, mint a világ egyik legnegatívabb politikai szimbólumára alapoztak. A balliberális emberek fejében ennek a propagandának a következtében úgy tűnik a nácizmus elvesztette eredeti jelentését, és minden a mainstreamtől eltérő politika szimbólumává vált. A más politika szimbólumává. Az egész a hitlerizmustól való félelemre alapul, ami olyan nagy, hogy ezzel képesek félelmet kiépíteni minden az ő érdekeiket veszélyeztető politikával szemben. Hogy az elképzelés milyen sikeresen beivódott a baloldalon mutatja, hogy a britek közel fele ma jobban fél a fasizmus visszatértétől, mint a terrorizmustól. Az elképzelés, hogyha valaki vissza akar lépni bármennyit is abból a balliberális őrületből, amit képviselnek, az egyből a koncentrációs táborokig jut, meglehetősen furcsa, de az elmúlt évtizedekben nagyon hatékonyan működött. Aki megkapta a fasiszta, náci jelzőt, annak politikai karrierje véget ért. A fegyver a mai helyzetben már nem használható tökéletesen, használata inkább veszélyeket rejt, egyre inkább megmosolyogtat és elfedhet valódi veszélyeket is. A valóságtól elrugaszkodottnak látszik, mert a nácizmusig az út nagyon hosszú és ahhoz, hogy oda jussunk előbb az amerikai liberalizmus hosszú történetén is végig kéne menni, és amikor annak a végére érünk, még mindig nagyon messze leszünk Hitlertől.
A liberalizmus normális kora
A liberalizmus nem volt mindig ennyire balos, puhány nézetrendszer és nagyon különbözött attól, amit ma annak nevezünk. A kemény verseny és a törvény előtti egyenlőség eszméje volt, nem az egyenlőségé és nyávogásé. Az amerikai liberális politikai rendszer története során az adott korokban, a mai balliberálisok által elképzelhetetlen dolgok is összeegyeztethetők voltak ezekkel az elvekkel. Ezekhez képes Trump balliberális kislány.
George Washington, a liberális állam első elnökeként és máig egyik legnagyobb tekintélyeként, rabszolgái között múlatta az időt, amikor birtokára visszavonult. A rabszolgatartás ugyanis összeegyeztethető volt a liberális politikai rendszerrel abban a korban, mégsem mondja ma senki Washingtonra, hogy náci. Nem kell azonban ilyen messzire visszamennünk az időben, hogy példákat találjunk.
Egészen 1965-ig a feketék nem rendelkeztek korlátozásmentes szavazati joggal az USA-ban, az iskolák és egyéb intézmények nem fogadták őket örömmel. A hatvanas évekig külön étkezdék voltak a fekete tanulóknak. 1962-ben fegyverrel tudták csak az első fekete egyetemistát a Mississippi egyetemre bejuttatni. 1967-ben nyilvánították alkotmányellenesnek a feketék és fehérek házasságát tiltó törvényt.
Megemlíthetjük az 50-es évek kommunisták elleni akciókról, amikor rengeteg embert hurcoltak meg kommunista eszméi miatt. Hollywood-i forgatókönyvírókat tiltottak el az írástól, akik kénytelenek voltam mások neve alatt írni, néha Oscar díjas filmeket, valamelyest hasonlóan a zsidótörvények hatálya alá eső zsidók eseteihez. Ma a balliberális elvek szerint ezt bátran neveznék hitlerizmusnak, pedig amikor ezek történtek Amerika liberális ország volt és demokrácia, sőt a demokrácia és liberalizmus világméretű védelmezője a hitlerizmushoz nagyon hasonló kommunizmussal szemben.
Roosevelt elnököt is felhozhatnák példaként, aki legyőzte Hitlert és a hitlerizmust és a szabadság egyik legfőbb szimbólumává vált. Ő, a hitlerizmus felemelkedésének időszaka alatt, második ciklusában saját politikai céljainak megfelelően akarta megváltoztatni az amerikai politikai rendszer. Megnövelni a Legfelsőbb Bíróság számát és alkotmányt módosítani. Ma mégsem náciként tartjuk számon, hanem a nácizmus legyőzőjeként.
A liberális politikai működés keretein belül meglehetősen nagy a mozgástér, sokkal több minden összeegyeztethető vele, mint amit ma baloldalon bele akarnak látni. A mai balliberális elvek sokkal erősebben hasonlítanak a kommunista eszmére, mint a klasszikus liberalizmusra. A klasszikus liberalizmus mindig képes volt fejlődni és kijavítani igazságtalanságokat, ma is fejlődik és kijavít bizonyos hibákat. A balos irányba indult liberalizmus legalább olyan veszélyes, mint a jobboldali szélsőségek irányában elhajló. Trump még egyetlen mondatatával sem utalt arra, hogy az amerikai liberális politikai felépítést le szeretné bontani, épp ellenkezőleg azt állítja, amit ma sok amerikai gondol, hogy az alapító atyák eszméit éppen a baloldalon hagyták el és azt vissza kell korrigálni a „normális liberalizmus” irányába.
Trump vs. Hitler
Trump és Hitler összevetése tényleg debilizmus. Trump német, Hitler pedig osztrák volt, de akinek ez még nem lenne. elég vannak más különbségek is.
Még ha azt is feltételeznénk, hogy a történelem simán megismétli magát egy másik országban és Trumpból lehet az új Hitler, akkor is meg kéne vizsgálni a történelmi körülményeket, hogy azok egyáltalán alkalmassá teszik-e a helyzetet egy új Hitler eljövetelére.
A 30-as években Németország egy vesztes háború után megalázva, éppen csak átvészelte a világtörténelem legnagyobb gazdasági válságát és addigi legnagyobb inflációját. A munkaképes korúak 40% munkanélküli volt munkanélküli, a lakosság szegénységben, kétségbeesésben szinte éhezve tengődött. Az USA hatalma csúcsán van, munkanélküliség gyakorlatilag nincs, mert az USA-ban 5 % alatt már munkaerőhiányról beszélünk. A gazdaság jó állapotban. A feltételek nem tűnnek adottnak egy hitleri fordulathoz. A fehér középosztály ugyan dühös, mert értékeiket Obama-Clinton bagázs sárba tiporta, de csak normális életet akar, nem forradalmat.
A két személyiség nem nevezhető igazán hasonlónak. Hitler egy visszafogott, feszült vegetáriánus őrült, aki az életben a hatalmon kívül semmit, még a nőket sem tudta rendesen élvezni. Trump egy élethabzsoló, steak zabáló, nőfaló. Ezekből ritkán lesznek véreskezű diktátorok, ha már valami, akkor inkább kokainbárók, vagy Churchillek, de ez utóbbihoz Trumpban nincs elég intellektuális tartalom. Arról nem is beszélve, hogy Trump a klasszikus értelemben vett liberális, aki ugyan szereti magát túldimenzionálni, de az államot szereti háttérbe szorítani. Jellemző, hogy programjának egy sarkalatos része, hogy minden meghozott új szabály helyett két meglévőt kell megszüntetni. Az állam túlburjánzása nélkül pedig nehéz lesz diktatúrát kiépíteni.

Trump sokkal messzebb van Hitlertől, mint a mai balliberális elvek Lenintől. Erről azonban ma nem lehet beszélni, pedig meglehetősen sok érvet lehetne összeszedni vele kapcsolatban. Csak egyet említenék meg. Trump győzelme miatt elkezdtek a hírhamisításról beszélni. Azok a balosak, akik papíron a sajtószabadság védelmezői mindjárt egy világméretű sajtó kontrollt követelnek, amivel korlátozni kellene a hamis híreket. Azt, hogy mi hamis hír pedig nyilván majd ők mondják meg. Ezek közé nem kerül majd be egy olyan vélemény, ami Trumpot Hitlerhez hasonlítja, de bekerül egy másik, ami Leninhez hasonlítja a balosakat. Ebből a képmutatásból lett elege a világnak, ezért kell mennie ennek az elitnek és ezért kell visszatérni egy normálisabb világhoz, még akkor is, ha ez hangos kiabálás kíséri a baloldalon.