magyar baloldal

A baloldal, mint szubkultúra

Tibor Kovacs
Nincs a világ minden demokráciájában valódi baloldal és nem is kell lennie. A távoli Amerikában szinte nem létezik, a közeli Lengyelországban marginalizálódott. A magyar baloldal erőteljes léptekkel halad a lengyel úton és csak a csoda mentheti meg attól, hogy elhanyagolható tényező legyen az elkövetkezendő évtizedben. Szeretnék azt gondolni, de ennek oka nem a Fidesz kormány antidemokratikus törekvéseiben keresendő, hanem saját életidegen stratégiájukban.
A baloldal szubkultúrává vált, mert egységes, a nemzet jövőjét végiggondoló stratégia helyett csupán szubkultúrákat védelmez hepciásan.
Sunnyogás – a Fideszt legitimáló stratégia 
Nehéz nem elismerni, hogy a Fidesz az elmúlt években folyton megújulóan képes volt olyan témákat középpontba állítani, amik valóban érdekelték az embereket és ezzel magánál tartani a kezdeményezést. Az is kétségtelen, hogy a baloldal ezekben a témákban, mint közbiztonság, bankok és multik, cigánykérdés, rezsicsökkentés, nyugdíjak, adósmentés, közösségi tulajdon, magyar vállalkozók támogatása nem volt képes érdemleges, megjegyezhető ellenvéleményt felmutatni. Tanácstalanság, egymásnak ellentmondó vélemények jellemezték őket, mert sem ellenezni sem támogatni nem mertek. A legtöbb esetben egyszerűen sunnyogtak. Ez a stratégia azonban hosszabb távon nem gyengíti, hanem legitimálja a Fideszt.
Kiemeli, hogy amiben megkülönböztethető a baloldal, az jobban emlékeztet egy jogvédő szervezetre, mint politikai alternatívára. Kisebbségek védelme, demokrácia és jogállam, sajtószabadság, melegek. Mindenezt olyan nyelvezetettel tálalva, ami a legtöbb ember számára nem bír egyértelmű jelentéssel. Nyugati értékek, piac, vagy a fékek és ellensúlyok rendszere még a Népszabadság olvasóinak is csak kis százaléka számára sem érthető. 
Marxista örökség – Többek vagyunk, mint egy szubkultúra
Természetesen mindannyian része vagyunk akár több szubkultúrának is, de a baloldal mintha elfelejtette volna, hogy a szubkultúrák összessége nem adja ki a társadalmat és az egyén sem csupán szubkultúrájával azonosítható. A társadalom lényege a szubkultúrák fölött van, ennek saját kérdései vannak és arra saját válaszokat akar. Egy meleg lehet hip-hop-os cégvezető, egy cigány pedig buddhista zenész, de az emberek nagyon kis része hoz csak politikai, az egész társadalmat érintő döntést egyetlen tényező, valamely szubkultúrája alapján.
A megközelítés fakadhat a magyar baloldal marxista gyökereiből. Akkor úgy képzelték, hogy a Marx által felállított a társasadalmi osztályok, egységes érdek mentén cselekszenek, minden más kultúrális és egyéb különbségből fakadó érdeket kizárva. Ez a koncepció látványosan bukott meg, de mintha tettenérhető lenne a baloldal szubkultúrális megközelítésében.
Az átlagszavazó ráadásul nem érti, hogy ezek a szubkultúrák miért befolyásolnák az életét. Nem cigány, nem zsidó, nem meleg, nem nyomják el és nem érzi magát nem szabadnak. Nincs kirekesztve, de szegény, zavarja a bűnözés, hogy a nagyhatalmú cégekkel szemben tehetetlen, hogy nyugaton jobban élnek, zavarja a bűnözés, a magas számlák.
A baloldal témái üresek és élettelenek számára és azt a képet erősítik, hogy baloldal nem a valósággal, nem a szavazók életével foglalkozik.
Nem-Orbán identitás
A baloldal identitás alkotásának csupán egyetlen eleme volt. A mik vagyunk mi kérdésre a válasz annyi: Nem-Orbán. Baloldali az lehet csupán véleményformálóik szerint, (ahogy a menekült kérdés kapcsán kiderült), aki nem ért egyet Orbánnal. Aki ezt megteszi, az identitását elveszti, pária lesz, és minimum a purgatóriumba kerül. A baloldali identitás így nem valami lett, hanem valami nem. Ez a stratégia, habár meglehetősen energiatakarékos, jobban emlékeztet a lottózásra, mint a politikára. Veszünk egy szelvényt, arra az esetre, ha Orbán politikája összeomlana. Sajnos ez még így is csak akkor működne, ha nem lenne más a pályán, de ma már nem ez a helyzet.
Nagyon úgy néz ki, hogy a baloldal a folyamatos értelmetlen támadással, csupán a Jobbiknak tesz szívességet. Bármi, ami ellenzésükből visszhangra talál a szavazóknál, az nem őket, hanem a Jobbikot erősíti csupán. Nem akarok szemtelen lenni, de így a baloldal a Jobbik szolgálóleányává vált, ha észre akarják venni, ha nem.
Huhogók, a kritika hitelvesztése
Az elmúlt 5 évet a baloldal főként azzal töltötte, hogy hetente újra és újra összeomlást, gazdasági csődöt, nemzethalált, az EU-ból, a NATO-ból való kizárásunkat vetítette előre. Visítottak, jajveszékeltek és huhogtak, éppen milyen hangulatuk volt. Sokakkal együtt tökéletesen rosszul mérték fel a helyzetet, mert mégha vannak is negatív tendenciák a kormányzásban, azok bizonyosan nem érvényesülnek négy, sőt még nyolc éves távlatban sem. Ezért a tragédiák elmaradtak, a kritika és szakmainak szánt érvek mögül eltűnt a munició és maradt a huhogás. Alábecsülték, ahogy legtöbben, Orbán határokat feszegető politikai taktikájának rugalmasságát. Nem kalkulálták előre, hogy a kritikus pillanatokban azonnal képes váltani. Kritikájuk kiüresedett és a pálya széléről bekiabálók huhogásává vált. Ezért témáik, amik továbbra is ezekre a vészforgatókönyvekre épülnek hitelüket vesztették.
A Mikulás árulása
A másik nagy gond, hogy mindig azt képzelték, a nyugat, az EU, az USA előbb utóbb megbuktatja Orbánt. Mintha éppek ők hinnének a másik oldal szemére vetett összeesküvés elméletekben. A külső segítséggel történő politikai változásban való hitnek van hagyománya nálunk. A 19. században is sokan szerették volna külső erők segítségét igénybevenni a Habsbourgok elleni küzdelemben. Erre mondta Deák, ma is érvényesen, hogy veszélyes stratégia, mert ha tényleg elindul egy konfliktus, akkor abban minden félnek meglesznek a saját érdekei és a végén ki tudja, hogy az kinek az előnyét szolgálja majd. A baloldal, mivel képtelen volt saját erőből stratégiát kidolgozni Orbán ellen, a Mikulásban reménykedett, de az nem akar eljönni. Ahogy az gyakran előfodul, a események változásával a szereplők érdekei is változnak. Soha nem szabad összekeverni a médiának szóló nyilatkozatokat és egyes országok valódi érdekeit. Érdemes lenne feltenni a baloldalon a kérdést, hogy vajon mely nagyhatalmaknak lenne érdeke ma, Európa kritikus állapotában, egy gyenge baloldal hatalomra kerülése.  A baloldal a legrosszabbat hozta ki ebből a gyenge stratégiából. Az előnyök elvesztek, csak a szégyen maradt számukra, hogy külső erőkkel próbálnak összejátszani a kormány megbuktatása érdekében, közvetve az ország ellen.
Kétségbeesés és gőg – A Bolgár György hatás
A Fidesszel szembeni egyik értelmiségi vád, hogy főként az emberek alantas vágyaira épít. Ahogy egyszerűen mondják, hülyének nézi őket. A baloldalon ez az előfeltevés egy erőteljes bukfenccel a visszájára fordult. Mivel Orbán népszerűsége nem akar összeomlani, erre csak egy baloldali magyarázat van: a nép valóban hülye.
Ha valaki szokta Bolgár György műsorát hallgatni, akkor megértheti folyamatot. A műsor jól leképzi a baloldal szinte minden gyengéjét és maga építette csapdáját.
A műsorban az elmúlt 5 évben minden nap tönkrement Magyarország. Minden nap arról jajongnak, hogy ez már tényleg a vég. De a vég még egyik nap sem jött el. Ez 5 év után már neki és a hallgatóságának is feltűnt, és a jajongás kétségbeeséssé és tanácstalansággá vált. Folyton azt a kérdést teszik fel, vajon, ha ők értik, hogy vége az országnak, akkor miért nem érti a nép. Mivel ők nagyon okosak, erre egy magyarázat adódik. A nép hülye. Az SZDSZ intellektuális gőgjének legrosszabb korszakait idéző hangulatban legyintenek naponta: ha a népnek ez kell, megérdemli.
Ez a gőg a baloldal veszte. Médiájuk, ahogy Bolgár György műsora is beleragadt saját szukultúrává vált témáiba. A demokrácia elvesztése, a kisebbségek helyzete, zsidóság, cigányság, sajtószabadság, melegek jogain nagyon ritkán kerülnek kívül, mint egy imamalom, minden áldott nap sorolják. Nem tehetnek mást, mert ebben a társaságban ez az okosság fokmérője. Aki az ő szavaikkal képes témákiról kommunikálni, lesz sikeres belterjes világukban. Azt hivják a műsoraikba, hogy ott együtt örüljenek, milyen okosak és a többiek milyen hülyék. Aztán azon szörnyülködjönek, vajon miért van, hogy a hülyék lenyomják az okosakat. Mindegyikük attól retteg, hogy ha máshogy beszél, őt is hülyének tartják a brancsban, ezért nem mer kilépni a keretek közül.
A baloldal marginalizálódásának veszélye
Nem kérdés, hogy ma egyértelműen a Jobbik a második erő. Ezért a Fidesz és az ország számára veszélyt jelent a baloldal marginalizálódása, de természetesen lehetőséget is rejt. A centrális erőtér koncepciója gyengül a baloldal marginalizálódásával, mert az emberek szeretnek olyan pártokra szavazni, amelyeknek legalább minimális reményük van a kormányzásra. A baloldalnak nincs és ez tovább csökkenti esélyeit. Szavazóik egy része így skizofrén helyzetbe kerül majd. Ha váltást akarnak, csak a Jobbikra szavazhatnak, ha nem akarják a Jobbikok, akkor a Fideszre. Nem irigylem őket.
A baloldal ebből a helyzetből valószínűleg a legrosszabb irányba, a baloldali demagógi irányába fog kitörni. Megszülnek majd egy Siriza típusú demagógiát, olyan üzenetekkel, mint az alanyi jogon járó alapjövedelem. Ennek a szociális rendszerből kikerültek között lehet bázisa, de ez ma még csekély és inkább a Jobbik táborát gazdagítja. Azonban néhány évtizedes távlatban, talán a cigányság politikai aktivitásának növekedésével összefüggésben megteremtődhet. Ez az út azonban még kínosabb meglepetések tartogat majd, mint a mai bénázás.

Pánikban az osztrák politika

Tibor Kovacs
Az osztrák poltika az elmúlt hétekben kapkodva, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és intézkedéseket tett. Ezzel párhuzamosan a kancellár, nemzetközi politikában szokatlanul erős és meglehetősen igazságtalan támadásokat intézett Magyarország ellen, amelyek nem illenek a hagyományosan szoros és jó viszonyhoz. Sokan értetlenül és felháborodva szemlélik a helyzetet, pedig nem kell nagyon meglepődni. Ennek erős belpolitikai okai vannak. Inkább sajnálatot kéne éreznünk a jelenlegi osztrák politikai elit iránt, amely iszonyatos pánikban van és kétségbeesésében vagdalkozik. A hosszú évtizedek alatt békésen építgetett unalmas rendszerük összeomlás előtt áll és erről nem Magyarország tehet, hanem az FPÖ és ezzel összefüggésben a bevándorlás.
Hogy magyarázzák meg az FPÖ-t?
Az FPÖ, amelynek a kormányba kerülése már egyszer megrengette az osztrák politikát és nemzetközi imázst, most akár hatalom átvételével fenyeget. Vezeti az országos népszerűségi listát és a közelgő bécsi választások előtt nem találják ellene a fegyvert. Ausztria hirtelen jött emberbaráti buzgósága szoros összefüggésben van ezzel.
A fordulópont a 71 halott emberrel teli teherautó volt, amelyet 36 óráig hagyott az osztrák rendőrség az út szélén állni. Az eset rávilágított Ausztria korábbi lapító menekültügyi stratégiájára és azzal a veszéllyel fenyegetett, kiderül nincs más céljuk, csak valahogy kimaradni ebből, akár azon az áron is, hogy embercsempész bandák szabadon gárázdálkodhatnak területükön.
Míg a korábbi hetekben Magyarország kemény, de esélytelennek látszó küzdelmet folytatott az emberáradattal, Auszrtia egészen más stratégiát vitt. Szép csendben hagyott mindenkit átmenni magán, hogy kimaradjon az ügyből. Ha valakit mégis letartóztattak, azt szintén csendben visszatették Magyarországra, volt szerencsém személyesen találkozni ilyen családdal. Az osztrák közvélemény nem bírja a felfordulást és nem bírja a menekülteket, még a magyar vendégmunkásokat sem feltétlenül. Ezért a jótékony csend mindennél többet ért számukra. Élvezték a magyar menekültpolitika áldását, nézték szenvedésünket. Külön örömet jelentett számukra, hogy nálunk minden menekültet próbálnak regisztrálni, amivel megteremtik a visszatoloncolás lehetőségét.
Utolsó esély a gyűlölet
A 71 ember halála után minden megváltozott. Az osztrák politikusoknak cselekedni kellett. Ehhez a hagyományos két nagy párt a német utat választotta. Azt gondolták, utolsó esélyük, hogy az osztrák társadalomban mégis felülkerekedik a bűntudat és sajnálat, az FPÖ számára előnyös bevándorlókkal szembeni ellenességesség helyett. Ehhez az osztrák politika egy jól bevált módszer az ellenségkép, a gyűlölet eszközét vetette be. Magyarországot mint bűnbakot próbálták felmutatni, vele szemben ellenszenvet ébreszteni, ellenséget kovácsolni belőle, de miközben Orbánt és Magyarországot szidják, valójában az FPÖ-t értik alatta. A kampány elég egyszerű. Akarjátok, hogy olyan legyen Ausztria, mint Magyarország, ha az FPÖ jut hatalomra, ez vár ránk. Nem szabad ezt a szégyent elviselni. Közben minden erővel próbálta lemosni a 71 ember halálának szégyenét és Magyarországra tolni a felelősséget.
Az ügyészség feltűnően nagy mozgósított, hogy bizonyítsa már Magyarországon meghaltak az emberek.
Súlyos képmutatás
Ezzel egy időben, elkezdték Magyarországot szidalmazni azért, aminek addig élvezték áldásait. Képmutató dolog, de a helyén kell kezelni, annak ellenére, hogy Magyarországnak károkat okozott, mert ez csak belpolitika, aminek nincs feltélenül köze a magyar valósághoz.  
A károk ennek ellenére kézzelfoghatók. A 71 ember halála utáni megválozottt osztrák álláspont közvetlen összefüggésben van a magyar helyzet romlásával. Az osztrák politikai hisztérikus reakciója a határok kvázi lezárása, az embercsempészekkel addig tanúsított lapító álláspont megváltozása, a vonatok erőteljes ellenőrzése megállásra késztették a Magyarországra érkezett menekülteket. Ennek volt köszönhető, hogy a Keletiben egyre rosszabbá vált a helyzet. A magyar menekült kezelési kérdés kritizálása és a németekkel közös álláspont elfoglalása pedig a menekültek magyar ellenességének és kooperáció megtagadásának volt direkt forrása.
Amikor végül a nyomás addig fokozódott, hogy kénytelenek voltak megnyitni a  határokat, azonnal kinyilvánították, továbbra is fenntartják a jogot a Magyarországon regisztráltak visszaküldésére. Ez tovább fokozta a migránsok ellenállását a kötelező regisztárcióval szemben. A no fingerprints szlogen közvetlen összefüggésben van ezekkel  a pillanatok alatt elterjedő kijentésekkel. 
Orbán megmenthetné Ausztriát
Ausztria hirtelen megtapasztalhatta, mennyivel nehezebb az események sűrűjében lenni, mint a pálya széléről bekiabálni. Ízelítőt kapott abból, amit Magyarország már február óta átél. Kiderült, a fényes szervezőképességnek is vannak korlátai. Újra és újra lezáruló határok, a vonatközlekedés összeomlása, a szeméthalmok, az ellenőrzés nélküli terroristagyanús személyek szabadon mozgása. Az eredmény valószínűleg többet árt az osztrák nagy pártoknak, mint használ. Az FPÖ ebből erősebben kerülhet ki. Az osztrákok nem vették észre, hogy érdekeik közösek Magyarországgal. Ha Magyarország képes lenne megállítani a menekülteket a déli határain és ezzel csökkentené az ezen az útvonalon történő utazás mértékét az Ausztriának is esélyt adna.
A lenácizott Orbán menthette volna meg az őt szidalmazókat. Ausztriának a V4-kel kellett volna összefognia, de ő hibásan, a szintén kaotikus német vonalat választotta, így most ugyan azt érezheti bennmaradt az EU nyugati fősodrában, de az öröm csak az FPÖ hatalomba kerüléséig tart majd.
Magyar önsorsrontás
A magyarok imádnak tobzódni abban, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. A menekült kérdésben erre rengeteg alkalmat találnak az erre fogékonyak. Az osztrák és egyéb kritikákat kéjjel posztolják és olvassák be rádióműsorokban. Örömmel mutatnak be híreket, amelyek arról szólnak, az osztrákok és németek mennyivel jobban szervezettebbek. Szinte élvezetet jelent nekik, ha az olyan szerencsétlen hírekkel, mint az gyerekes apuka elgáncsolása a világsajtó középpontjába kerülünk.
Mintha Magyarország lenne a legrosszabb, sőt az egyetlen gonosz, aki képtelen emberséget mutatni. Nem kérdés a magyarok egy utolsó nép.
Egyfajta vakságban szenvednek ezek az emberek, nem akarják meglátni mi megy a világban. Nem akarják meglátni, hogy a felszín alatt az osztrák forgatókönyv zajlik minden nagy európai országban, amelyben gond bevándorlás. A nagy pártok az életükért küzdenek.
Csak néhány tény. Míg hazánkban, amely tényleg sokat szenvedett az elmúlt 8 hónapban egyetlen támadás sem érte a menekülteket, addig Németországban 150 alkalommal volt ilyen, több esetben felgyújtották szállásaikat, Merkel megengedő magatartásával szemben nő az ellenszenv, sőt egyre gyakrabban vetik fel felelősségét, a szélsőjobboldal 13 százalékon áll. Franciaországban magas szögesdrót kerítéseket építenek Calaisnál és bódévárosokban hagyják lakni a menekültek ezreit. Spanyolország régóta 6 méteres kerítés védi a marokkói határt és az ott átmászókat azonnal visszaküldik. A skandináv országokban a szélsőjobb egyre erősebb, sőt kormánypárt. Nagy-Britannia nem akar egyetlen illegális bevándorlót sem. Az olaszok, amikor olyan helyzetben voltak, mint mi, vagyis feltorlódak a menekültek néhány pályaudvaron, mert a szomszédaik nem akarták átengedni őket, azzal fenyegették az EU-t, hogy mindenkinek vízumot adnak. Görögországban, Macedóniában, Szlovéniában már gumibotozzák a menekülteket, de látható, hogy a görög helyzet az ottani emberek számára elviselhetetlen.
Ez egy történelmi probléma, amire mindenki keményen reagál, ha a helyzet fokozódik, a kérdés csak az, hogy az Európában jelenleg kormányzó pártok megteszik ezt, vagy megbuktatja őket a nép és a mások teszik meg helyettük, mint Ausztriában az FPÖ.
Sajnálatos, hogy a problémát összekeverik a magyar baloldalon az Orbán iránti gyűlölettel. Attól senki nem lesz orbánista, hogy hajlandó a probléma súlyát látni és nem a magyar hibákra koncentrálni kizárólag. Politikai bűn a baloldal számára, ha a politikai palettán a töréspontot a menekültkérdés mentén akarják tartani, mert előbb utóbb egyedül maradnak azon a térfélen. Ez olyan politikai zombiknak, mint Gyurcsány megfelelő, mert neki csak néhány százalék és egy kis médiaszereplés kell a boldogsághoz, de ha a baloldal fősodra ezen az úton megy tovább, a teljes marginalizálódás vár rájuk. A menekült kérdésben a másik oldalra kerültek pedig, egyszer csak azt veszik észre, csak a Jobbik és a Fidesz között választhatnak.

Magyarországnak és nekik is sokkal jobb lenne, ha belátnák tévúton jártak és nem más országok, kétségbeesett pártjainak propagandáját harsognák, hanem megtalálnák saját hangjukat, de az nem lehet a bevándorlás problémájának bagatelizálása, Magyarország elítélése, és vele szemben a menekültek jogainak védelme.