Polanski mindannyiunk világsztárja, olyan filmeket rendezett, melyek méltán teszik híressé, akiről azt szokták mondani: zseni, egyetlen a sok közül. Az ilyen embereket ma sokan tartják példaképnek, és szívesen cserélnének vele. Ilyen a modern médiavilág. Aki sokat szerepel benne, az celeb lesz, mások irigylik és követni akarják. Polanski persze nem a Mónika show sztárja, nem valami médiafelfújt, hanem a saját tehetsége révén lett valakivé.
Aki sztár lesz, a legtöbb ember képzeletében tökéletes is lesz, arról nehéz elképzelni, hogy valami rosszat tesz, boldogtalan, magányos, depressziós, elégedetlen az életével. Úgy képzeljük, aki híres lesz, az egyúttal több is lesz, mint mi. A gyerekek példaképei néhány évtized alatt teljesen átalakultak. A történelem folyamán ezek mindig az országok nagyjai voltak, a Széchenyik, a Rooseveltek, ma szinte minden országban a Madonnák, Schwarzeneggerek és a Polanskik. A média a legnagyobb befolyású erő, az üzlet kedvéért olyan imázsokat épít, melyek szinte lerombolhatatlanok és megtévesztőek.
Itt van például a mi Polanskink. Harminc éve állt bíróság előtt egy 13 éves kislány megerőszakolásáért és fajtalankodásért. Elítélték volna, de megszökött. Mégis egy világ ünnepelte egy életen át. A fényben élt, díjakat kapott, gazdag volt, sokan irigyelték. Még most is kiállnak mellette, amikor letartóztatták, pedig nincs másról szó, mint egyszerűen a törvényről, ami elvileg mindenkire vonatkozik.
Joe Smith egy megkeseredett ember, 33 éves korában lefeküdt a szomszéd kislánnyal, aki 13 éves volt. Öt évet kapott érte, mindenki által megvetetten élt, kettétört a karrierje, pedig tehetséges pénzügyi tanácsadó volt, de nem kapott állást egyetlen komoly helyen sem. Van különbség a kettő között?
Az emberek fejében igen. Egy tehetséges filmrendezőt és médiaszemélyiséget lélekben valamiért felmentünk. Biztos hazugság, csak a pénzét akarják kiszedni, egy kis kurva volt, aki fűvel-fával lefeküdt, sőt, önként tette, mert ki képes ellenállni egy Polanskinak. A Polanskik is úgy gondolják, hogy ugyan ki képes ellenállni nekik. A pénzügyi tanácsadó meg egy mocskos állat.
Sokak lelkében nincs törvény előtti egyenlőség, Polanski a munkásságával, tehetségével megváltotta bűnét, mint egy negatív Raszkolnyikov. Aki Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében úgy gondolja, egy nagy ember elkövethet bűnt, mert a tehetsége felmenti alóla. Raszkolnyikov megtanulja: a bűnhöz nincs joga, de Polanski és akik felmentik őt, máshogy gondolják.
Gyakran képtelenek vagyunk egyszerű kérdésekre egyszerű válaszokat adni. Nem véletlen, hogy egy 13 éves lánnyal való közösülés törvénytelen és erkölcstelen. Igaz, a 13 éves lány lehet biológiailag teljesen fejlett, sőt az is lehet, hogy már nem szűz, de egy 43 éves férfi nem élhet vissza a lelki fejletlenségével. Ha esetleg ezt erkölcsileg nem fogná fel, akkor ott vannak a törvények, melyek vissza kellene, hogy tartsák.
A saját példámmal szeretném megvilágítani, miért nem tud egy 13 éves ember megalapozott döntést hozni. 14 évesen egész nyáron dolgoztam, hogy ősszel farmert vegyek magamnak. Meg is kerestem rá a pénzt, és elindultam Budapestre megvenni. Útközben találkoztam egy Rafael nevű, nálam idősebb sráccal, aki elkezdett győzködni, hogy ő ért hozzá, és meg tudja nekem venni a nadrágot, csak adjam oda a pénzem. Nem hittem neki, de odaadtam, persze ő eltűnt vele.
Egy 13 éves lány, még ha azt mondja, akarta is, akkor sem hozhat ilyen döntést egy 43 éves férfi kérésére. Itt azonban nem ez volt a helyzet. A lány a bírósági jegyzőkönyvek szerint ellenállt, és nemet mondott. A híres rendező azonban nem hitte el, hogy neki bárki képes nemet mondani és végigcsinálta tervét. Az egészet megrendezte, mint valami ócska filmben. Odament a lány anyjához, bemutatkozott, és szerződéssel kecsegtette a családot. A lányt először csak a környékre vitte fotózni, legközelebb Jack Nicholson házát ajánlotta helyszínnek, az anya megnyugtatására egy barátnőjét is elhívták a fotózásra, de a rendező fél órával előbb érkezett, és a fényekre hivatkozva elvitte a lányt a barátnője nélkül. Az anyja közben úgy tudta, együtt mennek. A többi „simán” ment.
Amikor meg akarjuk válaszolni a Polanski-kérdést, csak azt kell eldöntenünk, mi a fontosabb: egy 13 éves lány lelke, vagy Polanski tehetsége. Aki erre a kérdésre úgy válaszol, hogy Polanski tehetsége, annak csak annyit ajánlok, majd ha 13 éves lesz a lánya, akkor gondolja újra a választ.
Az USA-ban egyszerű kérdésekre igyekeznek egyszerű válaszokat adni, a törvény előtti egyenlőség mindennél fontosabb, mert ha ezen csorba esik, az egész liberális demokráciának vége. Ezért akarják már több mint 30 éve letartóztatni és bíróság elé állítani Polanskit, és azért szeretik ott a liberális demokráciát, mert képes betartatni a törvényeket, sőt még az erkölcsi alapelveket is, és ezért került nálunk válságba, mert mi erre nem vagyunk képesek. Azt hiszem, kevesen gondolják úgy, hogy Magyarországon Polanskit elítélnék. Mert mi nem hiszünk a törvényekben, és az erkölcsben sem.