A korrupció visszaszorítása nemzeti sorskérdés

Kijön hozzám a vízművektől két ember, hogy kicserélje az órát. Mielőtt elkezdik, megkérdezik, akarom-e, hogy megbuherálják, és akkor fele annyit mutat. Mivel ismerik fogyasztási szokásaimat, korrekt megtérülési számítást adnak hozzá.

Ez csak egy tipikus, egyébként megtörtént eset, amin nem is lepődünk meg. A szerelők annál inkább, amikor visszautasítjuk. Nem megszokott, hogy valaki ne akarja kijátszani a közt vagy cégét, vagy ne szerezzen anyagi előnyt, ha megtehetné. Egy svájci azt is furcsának tartaná, miért nem jelentjük azonnal a Vízműveknek az ilyen szerelőt, mi meg egyedül ezt tartanánk furcsának.

Sorskérdés

Még ha a nemzetközi korrupciós rangsor nem is mutat végzetesen rossz helyezést, mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy az egész társadalmat átszövő korrupció és ügyeskedés visszaszorítása nélkül nem tudunk versenyképes közösséget építeni. Ha tetszik, ha nem, ez egyik nemzeti sorskérdésünk.

  • A korrupció csökkenti a versenyt, igazságtalan, és nem hatékony. A szegénység és a korrupció között szoros összefüggés van, de ez fordított is: ha egy országban nő, annak versenyképessége, növekedése, a lakosok jövedelme csökken, és fordítva. A kutatások kiemelik, a korrupciós érzékelési index (CPI) 1 pontos növekedése 4 százalékos átlagjövedelem-növekedést, illetve a GDP 0.5 százalékát kitevő külföldi működőtőke-beáramlást jelent. Tehát ha hazánk 5,1 pontról a skandinávok 9-es szintjére emelkedne, az 16%-os jövedelemnövekedést és 2% GDP növekedési pluszt hozna.
  • A korrupció felszámolása önmagában megoldaná költségvetési gondjainkat, és mivel komoly társadalmi változásokat is hozna, ez hosszabb távon is így maradhatna. Természetesen ebben az esetben is szükség lenne további reformokra, de pánik és kapkodás nélkül.
  • Legnagyobb társadalmi előnye a teljesítmény felértékelődése lenne. Ma nem ez, hanem a kapcsolatok mozgatják a társadalmat. A fiatalok előtt álló minták nem a teljesítményt, hanem a kapcsolatotok kihasználását támogatják.
  • A politikai rendszerben sem lesz változás enélkül, mert a fekete kasszánkon ülő, egyre gazdagabb pártfunkcik nem engedik az új generációkat labdába rúgni. A kontraszelekció miatt ma csak olyanok jutnak magasra, akik azért mennek a politikába, hogy részesedjenek az üzletből.

Nem csak a politikusok korruptak

Az első, és legfontosabb lépés: fel kell ismernünk, mi sem vagyunk makulátlanok. Legalább 500 milliárdot bukunk az állami korrupción, de hasonló összeg a be nem fizetett ÁFA és a sok apró stikli, amivel megkárosítjuk cégeinket, a hazavitt gémkapocstól a megbuherált vízóráig. A távolsági buszsofőr, parkolóőr, a BKV-ellenőr, a fenyőfaárus, a hivatali előadó, mind eladja befolyását adott helyzetben, a másik oldal pedig megvásárolja. De korrupció az orvosi hálapénz sőt, ez a legnagyobb összeg, amit a lakosság ilyen célra fizet. Nem csak a politikusok rosszak, nem elég őket lecserélni.

A korrupciót tágan értelmezve ide tartozik a magyarok ”ügyeskedése”, amit úgy szeretünk látni, mint a legendás magyar leleményességet. Egy országot előrevisz, ha polgárai olyanok, akik utánad mennek be a forgóajtón, de előtted jönnek ki. Ez ambíció, életerő. A kiskapuk keresése is előreviszi a világot. Ami ma van, annak azonban semmi köze a leleményességhez, az ambícióhoz. Szimpla csalás, „okosság”, és némi agresszió. A ma leleményességének szimbóluma a bolti eladó, aki 1000 Ft-ért kicseréli a vonalkódot egy terméken, hogy 5000-rel kevesebbe kerüljön nekünk. A forgóajtó előtt meg egyszerűen fellökjük a másikat, ahelyett, hogy trükkön gondolkodnánk.

A becsület versenyhátrány

A magyar gazdaság a korrupcióra, az ügyeskedésre épül. Vegyünk egy 100 leggazdagabb magyar kiadványt, számoljuk meg azokat, akik kitartásuk, teljesítményük, és nem kapcsolataik, gyanús ügyek nyomán lettek gazdagok, vagy nem a közvagyonból szerezték pénzüket. Nem kell csernobili négykezűnek lennünk, hogy legyen elég ujjunk hozzá. Kevés a példa előttünk, ami azt mutatná, hogy becsületesen, keményen dolgozva is el lehet érni valamit, miért akarnánk megpróbálni.

Versenyelőny, ha valaki jól tud korrumpálni. A vállalkozások jelentős része ebből a képességéből él. Van egy alapigazság: a százalékot mindenki leadná, a versenyt az dönti el, hogy kitől fogadják el. Az lesz sikeres, aki elég bizalmat tud ébreszteni a megrendelőkben, hogy tőle fogadják el. Ez a szelekciós tényező, és nem a tehetség, meg a kemény munka. Ez egy fordított evolúció.

Azért a politikusok korruptak

Persze a politikusok korruptak. Sőt, az egész politikai rendszer a korrupción alapul, és ez adja meg bebetonozottságát. Csak lopott pénzből lehet választási kampányt csinálni. A rendszer elismeri, hogy kampányban fekete kasszákból költenek el milliárdokat törvénytelenül. Ha egy magánszemély törvénytelenül szerzett jövedelmet költ el, a vagyonosodási vizsgálattal lebuktatják, de a pártokat senki és semmi nem buktatja le egy olyan bűncselekményben, amiről egy ország tud, és csak az ÁFA-csalás vonzata több milliárdos választásonként.

A politikusoknál is működik a fordított evolúció. Annyira köztudott a politikai korrupció, hogy csak az megy ilyen pályára, aki így akar meggazdagodni. Ezért vált elhivatottság nélkülivé a magyar politika, és ezért lett ilyen bebetonozott és kontraszelektált a garnitúra. Úgy gondolják, egy pozícióval megszerzik a jogot vele járó piszkos jövedelmekre is. A budapesti kerületek botrányaiból láthattuk, százmilliókról van szó évente egy kerületben. Képzeljük el a komolyabb posztokat. Aki elhivatott, az veszélyezteti a rendszert, ezért őket kiszűrik a társak. Nem véletlen, hogy nem tudunk egyetlen politikusról sem, aki bűnbánóan lebuktatta volna párttársait vagy ellenfeleit. Pedig, mint a gabonapiaci kartell esetében is látható, belső ember nélkül nincs áttörés.

Miért merünk korrumpálni?

Az első borítékot valószínűleg orvosnak adtuk, és izgultunk, de utána láttuk, nem is nehéz. Ma bárki bármilyen helyzetben, akár egy ismeretlennek is felajánlhatja, hogy olyan üzlet születik, ami „mindenkinek jó lesz” vagy „az árunkban benne van 10 százalék tartalék, ezzel szabadon lehet gazdálkodni”. Azért merjük, mert tudjuk, ritkán utasítják el, és nem kockáztatjuk, hogy nem állnak velünk többet szóba, vagy feljelentenek. Vannak legendák beszerzőkről, minisztériumi alkalmazottakról, akik, ha ilyen ajánlatot kapnak, soha többet nem állnak szóba az adott céggel. A piacon az ilyen nevek gyorsan ismertté válnak, és őket senki nem keresi meg ajánlattal. Nincs tehát nagy veszélye annak, hogy valaki rossz embert akarjon korrumpálni. Aki ajánlatot tesz, szinte semmit nem veszíthet, és mindent megnyerhet. Ma racionális korrumpálni.

Miért merik elfogadni a korrupciót?

Aki elveszi a pénzt, elvileg többet kockáztat. Ilyen bűncselekményért sok évet kaphat, ráadásul, ha politikus az illető, másnap az újságok címoldalán találja magát. Mégis nap mint nap megtörténik, mert a kockázat minimális, a nyereség óriási. Ma a korrupció kevesebb rizikóval jár, mint bármilyen más bűn. A rendszerváltás óta alig bukott meg politikus, börtönbe csak néhányan kerültek. Viszont évente néhány százmilliárd cserél gazdát, a nyereség csábító. Annak az esélye, hogy aki előbb korrumpál, utána feljelent, nagyon minimális, és közvetítők beiktatásával tovább csökkenhető.

Egy szellemes modell

2000-ben Ross A. Hammond egy szellemes számítógépes modellt állított fel arról, minként változik egy korrupt-becstelen társadalom becsületessé. A modellben kétféle ember volt csupán. A korrupt, és a mindig becsületes. A személyek véletlenszerűen „találkoztak”, ha az egyik korrupciót ajánlott, és a másik azt elfogadta, mindketten jutalmat kaptak, ha a másik nem fogadta el, az ajánlattevő börtönbe ment. A becsületesek mindig elutasították az ajánlatot, a becstelenek dönthettek mindkétféleképpen. Az elején nagyon hosszú ideig a korruptak gazdagodtak, és virágzott az üzlet. Számuk lassan csökkent, mert kevés volt a becsületes, ezért kevesen mentek börtönbe. A változás nagyon gyorsan jött. Amikor a korrupt-becsületes arány átlépett egy szintet, és megnőtt az esély, hogy becsületessel találkozik egy korrupt, hirtelen egyre több becstelen döntött úgy, hogy nem fogadja el a korrupciót, így ők maguk juttatták börtönbe becstelen társaikat. A számítógépes társadalom néhány másodperc alatt becsületessé vált.

Hogyan lehet megszüntetni a korrupciót?

Nyilvánvaló, hogy csak a becsületességgel lehet megszüntetni a korrupciót. Persze az erkölcsösség, a becsület terjedése lassú, történelmi folyamat, nem döntés kérdése. A vallás és annak öröksége erőteljesebben határozza meg, mint más, az egyének szintjén pedig a neveltetés adja tovább. A vezetők példamutatása többet érne, mint a legjobb törvények. Ezek szigorítása és az ellenőrzés nem elég, más tényezők változtatás nélkül, ezzel csak létrehozunk egy magasabb csalási szintet, mivel az ellenőrzők is korruptak lesznek, a rendszer nem javul. Például, ha nem lehet olyan közbeszerzésben nyerni, ahol csak egy versenyző marad állva, akkor a cégek elkezdik árulni a második érvényes ajánlatot. Nem adnak be hiánypótlást, csak ha pénzt vagy munkát ígérnek érte.

Hammond modellje és a józanész ad némi támpontot.

  1. Ha becsületet nem is tudunk teremteni, növelni kell a lebukás veszélyét, irracionális döntéssé kell tenni a korrupciót mindkét oldal számára.
  2. Példát kell statuálni. Gyorsabb törvénykezéssel, magas rangú emberek lebuktatásával.
  3. Következetesen fel kell jelenteni mindenkit, akit korrupción kapunk, tehát, ha a vízvezeték szerelő trükköt ajánlj, fel kell hívni a főnökét. Hammond modellje feltételezi, hogy minden esetben van feljelentés.
  4. Motiválni kell a becsületeseket, hogy ne közönnyel szemléljék az ajánlatokat. Például a Volán, jutalmat ajánlhatna, vagy legalább ingyen telefonszámot üzemeltethetne azoknak, akik sofőrjeik csalásait be akarják jelenteni.
  5. Banálisnak hangzik, de meg kell szüntetni a hálapénzt, mert ezzel szocializálódunk a korrupcióra. Amíg normálisnak tartjuk, hogy fizetnünk kell az orvosnál az előnyért, addig nem változhatunk máshol.
  6. Elhivatott politikusokra lenne szükség, hogy példát mutassanak nekünk. Ehhez elsőként új pártfinanszírozási törvény kell, mert amíg nem lesz a vezetőktől független a választási kassza, nem lesz változás. Ez olyan kritérium, ami nélkül nehéz elkezdeni a folyamatot. Ehhez a mai teljes politikai rendszer változása kellene, természetesen nem csak a kormányé.

Végleges megoldást, csak az erkölcsi értékek változása, erős közösségi érzés, a közösség érdekeinek a sajátunk fölé rendelése jelentene. Ennek komoly határt szab, hogy a közösség iránti lojalitás iszonyatos alacsony, és az erkölcsnek az egyéni előnyökkel szemben nincsenek esélyei. Ezért az egész folyamat elindítására nincs igazi motiváció, mert a rendszer fenntartóinak jobb ez így.

17 Comments

  1. @komitacsi: igen, itt valamire rosszul emlékeztem. Majd újra elolvasom. Az is lehet, hogy valamit félreolvastam, mert angolul van. Az a logikus, hogy nem mer ajánlatot tenni.

  2. Szerintem Hammond játékát elírtad. Ha csak az ajánlattevő kerülhet börtönbe, akkor a korruptak mindig elfogadják az ajánlatot(számukra ez racionális, mert ebből hasznuk van, míg ha nem fogadják el, akkor nincs). Ettől még a modell működik, mert valóban egyre nagyobb kockázatot jelent a korrupciós ajánlat, és egy idő után senki nem meri kockáztatni.

  3. Közben megtaláltam a forrást..
    Kiváncsi lennék a foglalkozásodra, mert az írásaidat olvasva nem egy hétköznapi "mezei" ember lehetsz…
    üdv.

  4. Nem szeretnék ebbe belebonyolódni (elméleti javaslataim vanak csak..), de a CPI az nálam a Consumer Price Index, ami fogyasztói árváltozást hivatott kimutatni…

    Arról nem tudtam, hogy mást is jelent…
    Esetleg a szerzőnek vannak erről forrásai?
    Előre is köszönöm!
    RussoS

  5. csak akkor lesz változás, ha az EGÉSZ politikai förmedvény lecserélődik. nagyon nagy változásra lenne szükség. én már csak a csodában hiszek.

  6. @Magyarország21:
    Hát ezt kilőtték az okosok "az egészség nem üzlet" szlogennel.
    Kilőtték a vizit díjat ami kicsit közelebb vitt volna a piaci szemlélethez, ahhoz hogy a beteg az nem egy kiszolgáltatott sz@rdarab, hanem a Tisztelt Megrendelő.
    És lásd a Hospinvestet is megölték a napokban.
    "Nekünk Mohács kell"

  7. Ez nagyon jó összefoglaó!

    A jövő héten felteszek a blogomba pár esetpéldát erről a felvetésedről:
    "Aki elhivatott, az veszélyezteti a rendszert, ezért őket kiszűrik a társak. Nem véletlen, hogy nem tudunk egyetlen politikusról sem, aki bűnbánóan lebuktatta volna párttársait vagy ellenfeleit."

  8. Nehéz dolog a korrupció elleni küzdelem. Valahogy mindenki tudja, hogy kinél kellene kezdeni a következetességet, a BMW-t vezető főorvosnál, a politikusoknál, a közszolgáknál, ami közös, hogy mindenki azzal kezdené a megszorítást, akihez neki nincs köze. Pedig a korrupció ahogy írtad közös nyavalya.. Nincs olyan szegmense a társadalomnak aki nem korrumpál, vagy akit nem korrumpálnak. A borítékban felajánlott bónuszt még nagyvonalúan én is visszautasítottam 2 éve, de a kórházban, ha a bőrömre menne a dolog, lehet inkább kibélelném az orvos zsebét. Így én is megértem a vasutast, akinek sovány vigasz, hogy az országnak szüksége van arra, hogy ő munkanélküli legyen. De csak azt tudom mondani, hogy valaki kezdje el. Én támogatni fogom. Szüleim nyugdíjasok, de nem hőbörögtem a 13. havi eltörlése miatt. Ha ésszerű a kivitelezés én pártolom a nagyon fájdalmas reformokat is. De akkor hulljon a forgács, és ne csak farigcsáljunk! És ne legyen kivétel, mert ha azt látom, hogy Mari nénit olyanok biztatják kitartásra, akik még most is milliárdokat tesznek zsebre haveri úton, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.

  9. "Az alacsonyabb szintű korrupció pedig a kisemberek korrigálási lehetősége az őket kihasználókkal szemben."

    Igy van.

  10. Ugyan, a rendszer döntéshozóiak érdeke a korrupció. Nevetséges bármit is várni. Az alacsonyabb szintű korrupció pedig a kisemberek korrigálási lehetősége az őket kihasználókkal szemben.
    Majd ha börtönben látni néhány vezetőt a hibás/tudatosan rossz döntéseiért akkor lehet erkölcsi alapja a vízvezetékszerelő feljelentésének. És ezt érzi mindenki.

  11. @Kenguru: Nagyon rossz és veszélyes a társadalomra nézve, hogy manapság már nem tiszteli senki sem az orvosokat, sem a tanárokat sem az ügyvédeket – de már a rendőrt sem. Pedig nagy általánosságban ők is csak ugyanolyan emberek, szakemberek, mint 50-100 éve voltak. Valami tényleg nagyon félrecsúszott és sürgősen javítani kéne a helyzeten.

    A korrupcióval szemtől-szemben is olyan helyeken futok össze, ahol a legkevésbé sem várnám. Hivatal, könyvelő, stb. Pedig éppen ott kéne elkezdeni valahogyan a "nevelést".

    Orvosnak pedig soha nem fizettem, és nem is fogok. Ha olyan bajom van, elmegyek magánrendelésre, egyébként eddig is remekül túléltem mindent borítékozás nélkül.

  12. Azert ne feledkezzunk meg az egesz rendszer gyokereirol.
    A Kadar rendszeben a kisvallakozast elvuileg engedelyeztek, de adminisztrativ eszkozokkel igyekeztek megfojtani.

    Ez ellen lehetett kuzdeni a tisztviselok korrumpalasaval.

    Ma sajnos korbevesznek bennunket a betarthatalan, vallakozas es munkaellens torvenyek.
    A korrupcio ma is szokszor ennek a kiikatatasara szolgal.
    Szokszor meg nem. Hanem sajnos a uzlet resze.

    10%. Igen. Sizntenkent.
    Es neha van 3-4 szint a tenyleges kivitelezo es a megbizo kozt.
    Az mar nagyon sok szazalek.
    Es nem csak az allami szektorban.

    Az egeszsegugy viszont mas teszta. Az orvosok idehaza egy otvennes evek beli politai dontes(!) kovetkezteben keresnek keveset.

    Ez mar rovid tavon sem fenntarthato. Oregszik egesz europa egyre nagyobb az orvos-novehiany, a szakemberek el fogja a nyugat szivni, meg a magyar kepzes kifizetesenk az aran is.

    Ma egy kezdo gyerekorvos-csecsemos nover hazapar ha felelosen gondolodik, nem tud gyereket vallalni a jovedelmebol.

    EZ BETEG.

  13. Ismerek én is olyat, akinek a papája átmentett egy csomó ingatlant a rendszerváltáskor, és most abból él. Persze csak a válságig ment jól, mert automatikusan vonzotta a pénz a pénzt, de most, hogy jól kéne csinálni az üzletet, most már nem megy. Ész nem járt a privatizált vagyonnal – bár korrumpálni, számlákkal trükközni azt nagyon tud. Nagyon kéne egy vállalkozóbarát rendszer, hogy aki tehetséges, az tisztességesen is meg tudjon gazdagodni, tőkét felhalmozni, és esetleg munkahelyet teremteni. Az ilyenek közt valószínűleg több az eleve tisztességes ember, mint azok között, akik a rendszerváltás előtt, és után is jó pozícióban voltak, vagy sikeresen mentettek át vagyont. A két kvázikommunista csökevény egymásnakfeszüléséből kibuggyant Oszkó-művek már mintha csinálna valamit, de kétséges, hogy a nagy népvezéreink továbbmennének ezen az úton. De ne legyen igazam, hátha rájönnek egyszer ők is, miért jobb a fenntarthatóság. Másfelől nem kéne annyira félteni, és erővel életben tartani az állami, vagy az állami túlszabályozás miatt szükséges munkahelyeket. Sok szabály, törvény ezzel teszi tönkre a gazdaság egészséges működését, és ezért kényszerülnek sokan a kiskapuk keresésére. Jó nehézzé tesszük a felnőttképzést, az autóbehozatalt, a műszaki vizsgáztatást, a hivatali ügyintézést, etc., csak azért, mert nem merjük utcára tenni a Marika nénit a passziánszozási-főosztályról. Én meg fizessek. Magas adókat, plusz kenőpénzt is, ha akarok valamit. Kommunista íze van még ezeknek a dolgoknak. Nem munkahely-teremtés folyik, hanem munkahely-megmentés. Ez mostanában a fő gazdaságpolitikai vezérelv: kéne ezermilliárd, de nem rúghatom ki az íróasztalukba kapaszkodókat! Már hogy a fenébe nem?! Szerintem valahogy össze lehetne hangolni a két dolgot, mert ha leépítünk egy csomó embert, az akár vállalkozhatna is (már ha megérné vállalkozni – pl. több országban a kezdő vállakozónak nem kell adóznia, lényeg, hogy megéljen, és beinduljon, még mindig jobb, mint a segély), vagy felszabadulna annak a munkahelye, aki vállalkozásba fog, és ráadásul nem egy hónap alatt kéne mindezt lezavarni.
    Orvosnak hálapénzt még sohasem adtam (csoda, hogy még élek), csak egyszer, mikor anyám rábeszélt, de pont nem kellett volna, mert mint utólag kideült, annál az intézménynél tilos elfogadniuk az orvosoknak. Nagyon rossz érzés volt, pedig nem is pénzt adtam, csak egy kis hazait. Viszont megörültem a számlaadási kötelezettségnek, mert van valami az ember kezében, amibe kapaszkodhat, ha a doki elkezdi jelezni, hogy fizetni kéne. Nem nekem, én tudok csúnyán nézni, de el tudom képzelni, hogy sokan akkor inognak meg, mikor a doki előtt állnak. Én már szinte várom, hogy egyszer direkt szólítson fel valamelyik a fizetésre, én biztos, hogy felnyomom a picsába (már bocsánat). Tudok is olyanról, aki ha keveset kap a borítékban, visszaküldi azzal, hogy "kösz, már kávéztam". Szinte kívánom, hogy szóljon be, én asszem jó példával fogok elöljárni.

  14. Az kétségtelen hogy a becsület, az elhivatottság lenne a megoldás, de hát ez éppen hiánycikk nálunk. Amikor a honpolgár azt látja hogy egy natúr bürgermeister 8-10 év alatt több milliárdos vagyont gyűjtöget össze hangyaszorgalommal, nehéz becsületesnek maradni. Való igaz rossz példát látnak maguk előtt az emberek, gondoljunk csak a képviselők költségtérítésére.Teljesen törvénytelen volt annak felhasználása.
    Meglátásom az hogy a korrupció mértéke az elmaradottabb országokban a legmagasabb. Sajnos azt kell hogy monjam mi is oda tartozunk. Amíg nem lesz gazdasági fellendülés addig nem fog csökkenni. A konjuktúra egyik gátja korrupció.Sok jóra ebben a témában nem lehet számítani a jövőben.

  15. @balapety: hát igen, csak a becsület segíthet, mert az a vicces, hogy senki sem akar a vesztesek közé kerülni és ezért senki nem akar először becsületes lenni.
    Az orvos, az teljesen más. Ott nem fel kell jelenteni, hanem más rendszert kell kialakítani. Akár kiírni a paraszolvencia tarifákat. Ezt csak központilag lehet megtenni.

  16. De mi történik ha a vízvezeték szerelő főnöke is korrupt és nem érdekli a feljelentésed?Akkor kihez lehet fordulni?

    Más:Ha nem tartom normálisnak hogy fizetnem kell az orvosnál,akkor is fizetnem kell hogy normális ellátást kapjak.Habár az igaz,hogy az orvost könnyebben feljelentem.Aztán kereshetek másik kórházat mert ebben valószínűleg az életben többet nem fognak rendesen ellátni.

Comments are closed.