Simor jelszava 4 hónapja még megegyezett Julien királyéval (Madagaszkár), a Makik önjelölt királyáéval. „Tudom a tutit!” Azonban különbség akkor is volt. Míg Julien vicces volt addig Simor csak vigyorgott, de idegesítően. Mára azonban a vigyor és a tudom a tutit feeling is elmúlt. Julien pedig még mindig vicces. A jegybankárok valószínűleg verik a fejüket a falba, most, hogy már számukra is látszik mekkora ökörség volt 300 bázispontot emelni. Mára semmilyen eszköz nem maradt a jegybank kezében, csak az ima. Ajánlom nekik, imádkozzanak, mert a java még csak most jön. Az országot meghatározó tökéletlenek, kormány és ellenzék, semmit nem fognak kiokoskodni ebben a helyzetben, hacsak az EU, az IMF vagy az érdekegyeztető tanács nem segítik ki őket és nem csinálnak helyettük egy programot, amit ők maguk végre is hajtanak.
A reálgazdasági sokkok csak most jönnek. Májusra elindul az elbocsátás a KKV szektorban és akkor lesz nemulass. Itt ugyanis nem 10 százalékot kell leépíteni, hanem Lacit, Pistát és Julit, vagyis embereket, akihez a tulajdonos érzelmileg kötődik. Őket tényleg csak akkor bocsátják el, ha már nagy baj van és veszélyben a cég jövője. Ezért a rossz január ellenére ki kell várni az első negyedévet. Ezután jön a vérengzés. A kutatások szerint a vállalkozások közel fele tervez elbocsátásokat. Átlagban lehet két személlyel számolni, ez kb. 200-300 ezer ember lehet. Amikor ez ráborul a piacra, akkor a külföldi elemzők széttépik kis hazánkat és a forint védtelenné válik. A kormány tehetetlen lesz, mert minden munkanélküli kettős terhet jelent, nem fizet járulékot és fizetni kell neki. Sajna a szocik még mindig a közvélemény kutatásokat nézik és nem mernek lépni, mert az emberek még mindig nem fogadják el a reformokat. Illetve egy reformot elfogadnának. Azt, hogy ezek húzzanak el. Ez lett itt a legfőbb reform és ez az akadálya minden kibontakozásnak. Mármint nem csak a szocik, hanem, hogy a nép abban az illúzióban él, elég, ha elmennek és minden jobb lesz.
Amennyiben 3 napnál képes lenne távolabb látni a magyar elit, azonnal lépni kéne, hogy a szűkülő kassza elég legyen a növekvő igényekhez.
Ehhez el kéne törölni a minimálbért, ezzel megmenthetnék egy csomó állást, sőt még beruházásokat is hozhatnánk.
Az összes szociális és munkanélküli járulékot 20-30 százalékkal csökkenteni kéne, hogy több embernek kevesebbet tudjunk adni. A sorkatonai szolgálatot ideiglenesen visszavezetni és a legsúlyosabb régiókból kiszedni a fiatalokat, akik majd a rebelliót okoznák. Természetesen csak munkanélkülieket kell behívni és addig nem adni nekik semmilyen juttatást, itt spórolunk és abból meg is van a költsége. Ez kb. 50 ezer munkanélküli fiatalt jelent. Ez persze hülyeségnek tűnhet, de hülye időkben, nincs tabu, minden eszközt be kell vetni. Ki fogja a cigányok és a munkanélküli magyar fiatalok közötti összetűzéseket megakadályozni és milyen hatással lenne megítélésünkre egy polgárháborús hangulat? Ezért kell lépni.
Még most is úgy csinálnak, mintha lenne idő, mintha ki tudnák várni a jövő év elejét az intézkedésekkel. Nem tudjuk. Addig összeomlik az ország. A szocik nem sok embert érdekelnek már. Értük nem kár, de legalább bennünket mentsenek meg az utolsó pillanatban.
Ma már csak egy ilyen terápiával lehetne az országot és az árfolyamot kezelni. Úgy látszik, csak a jegybank meri közvetve bevallani, hogy gáz van. Ez is csak abból látszik, hogy nem látszik semmi. Simor már nem vigyorog önhitten és lenézően a képernyőről nap mint nap. Rájött a jegybankosdi nem olyan vicces, mint gondolta. Az alapkamat emelése csak ront a helyzeten, ahogy négy hónapja is rontott. „Az, hogy egy kétségbeesett adós többet ígér, annak, aki hitelez neki, inkább további bizalmatlanságot szül. Ez az uzsorás effektus. Minél magasabbra emelem az általam ígéret kamatot, annál inkább megnő a finanszírozási igényem, annál kevésbé látszik reálisnak, hogy vissza tudom fizetni, annál kevésbé bíznak bennem.” Négy hónapja csak bizalmi válság volt, ma kőkemény reálgazdaságivá vált. Ezt már nem lehet sehogy kezelni, csak azzal, ha közöljük a világgal, tudjuk mekkora baj van és hajlandók vagyunk bármit megtenni.
A jegybank partvonalra került, a korábbi függetlenségi mámora mára kétségbeeséssé változott. Nem marad más, mint csökkenteni saját fizetésüket, hogy ezzel is hozzájáruljanak a költségvetési helyzet javításához.
Rajta.
Bernanke is Greenspan sorsára jut, hiába csökkent, hiába ötlettel, nem változik semmi. Ő is jön majd a vallomással 10 év múlva, fogalmunk sem volt mi történik.