Európa jövője Németországban dől el. Amíg a német gazdaság erős és a német politika Európa párti és stabil, addig Európának van esélye együtt maradni. A németek politikai stabilitása pedig nagyrészt gazdaságuk erején múlik. A Németország ütésálló ugyan, de egyetlen csoda sem tart örökké és rá is leselkednek olyan veszélyek, amelyek destabilizálhatják.
Az Unió jövője a német gazdaságtól függ
Manapság gyakran mondják, hogy Németország ugyan elvesztette a háborút, de megnyerte a békét. Vitathatatlanul a német gazdaság igazi kuriózum, úgy vészelték át 2008-as válságot, hogy valójában erősebbek lettek. A többiek összezuhanása és az ő stabilitásuk csak tovább növelte a különbségeket. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Európai Unió még félkarú óriás sem lenne az erős német gazdaság és export nélkül. A válság utáni időszakban senki nem akarta és nem tudta vezetni az Uniót, így az egyedül maradt a németekre, személy szerint Merkelre. A gazdasági erejük és politikai befolyásuk tetőpontján jött a migrációs válság. Annak első két évét többé kevésbé megúszták. Merkelt újraválasztották, ha nem is meggyőző többséggel. Győzelme óta azonban egy pillanatra sem dőlhet hátra, mert a felszín alól egyre másra törnek elő a feszültségek, amelyeket többségében a migrációs válság utóhatásának kell tekintsünk. Merkel a választásokon az ország kiváló gazdasági helyzetével próbálta elnyomni a migráció közbeszéd középpontba kerülését. Ha ez nem is sikerült tökéletesen a gazdaság nagyon erős helyzete hozzájárult ahhoz, hogy a migrációs válság által keltett feszültségek kezelhetők voltak. Egy recessziós gazdasági helyzetben a németek toleranciája jóval kisebb lett volna és sokkal erőteljesebben büntetik a nagy pártokat. Európa jövője nagyban függ a német gazdasági teljesítménytől, és a gazdaság, mint tudjuk sosem egyirányú fejlődés, abban mindig vannak hullámvölgyek is. Nem tudhatjuk elkövetkező hullámvölgy mikor érkezik, az viszont jól látható, hogy Németország előtt több olyan kihívás áll, amelyet nehezen fog tudni kezelni és amelyek mindegyike komoly negatív hatással járhat. Németország jövője pedig elválaszthatatlan az Európai Unió erejétől és sikerességétől. Egy nehezebb gazdasági környezetben Németország és a többi nagy befolyással rendelkező ország választópolgárai még fogékonnyá válhatnak az unió ellenes pártok üzeneteire, ez pedig akár az Európai Unió végét is jelentheti. Sokan gondolják, hogy az unióra a keleti országok politikája veszélyes, pedig az egyetlen valódi veszélyt maga Németország. Csak az ott bekövetkező Európa ellenes fordulat vagy súlyosabb gazdasági visszaesés lehet olyan tényező, amely kezelhetetlen hatással lehet az unió jövőjére. Amíg a németek uniót akarnak, addig ehhez mindig találnak partnert. Nagy-Britannia, a második legnagyobb gazdaság kilépését láthatólag könnyedén túléli az unió, egy ennél kisebb keleti szereplő távozását egyáltalán nem érezné meg, még ha rossz üzenet is lenne. Ezért az egyetlen igazi befolyásoló tényező maga Németország, az ő szerepét pedig alapvetően határozza meg gazdasági helyzete. Németország ugyan nagyon erős és ütésálló, de láthatók olyan problémák, amik még őt is nehéz helyzetbe hozhatják. Németország problémái pedig minden európai ember problémái. Az egyik legnagyobb ilyen Kína.
Túl sok tojás egy szakajtóban
A Nyugat Kínával kapcsolatos gondjainak egyik sarkalatos pontja Németország. Kína a nyugati világ nagy ígérete, olyan ígéret, amely soha nem teljesült be, kivéve Németországnak. A nem nyersanyag exportőr országok mind alulmaradtak a kereskedelem tekintetében. Mindenkivel szemben hatalmas többletet halmozott fel. Németország volt az egyetlen, amely képes volt profitálni a hatalmas kínai piacból. Valójában a német ipar nélküle nem tartana ma ott ahol tart és Kína a német ipar nélkül nem tartana ott, ahol tart. Ennek súlyát jelzi, hogy Angela Merkel több, mint tízszer járt személyesen Kínában.
Németország hatalmas gépipari exporttal és gépipari beruházásokkal segítette Kína elképesztő növekedését. A kínai épületeket német gépekkel húzták fel, a kínai gépeket német gépekkel állították elő. Az elmúlt 20 évben Németország óriási exportot bonyolított Kínával és rengeteg befektetést eszközölt, ő volt az egyetlen, aki nem került Kínával szembe jelentős export deficitbe, sőt annak ellenére hogy a nyugati világ összességében 500 milliárd € fölötti deficittel rendelkezik, Németországnak a legtöbb évben sikerült többletet elérnie. Ezt kisebb csodának minősíthetjük.
Olyan csodának, amit Kínával kapcsoltban talán nem is kell véletlennek tartanunk, akár stratégiai megfontolásokat is sejthetünk a háttérben. Németország ugyanis nem csak nyert ezzel, de gazdasága erőteljes függésbe került Kínától. A Mercedes ma háromszor több autót ad el Kínában, mint az USA-ban. Ez pedig bizonyosan befolyásolja a német politika Kínához való viszonyát. Önmagában elegendő magyarázat arra, hogy Németország soha nem támogatott semmiféle valódi szigorítást Kínával szemben, annak ellenére hogy Kína elképesztő unfairül bánt nyugati partnereivel. Nem tisztelte a szellem jogokat, nehezítette a befektetéseket pl. előírta hogy minden cég vezetésében ott kell ülni a párt delegáltjának, hogy többségben kell lenni a kínai tulajdonnak. De már arra is igényt tart, hogy a cégek belső kommunikációját ellenőrizhesse az internet rendőrség. Sokan sokszor javasolták Kínával szembeni keményítést, de Németország érdekei ellenében ezt nehéz végrehajtani. Mára Németország és Kína érdekei sokban eggyé váltak. Mindenesetre közelebb vannak, mint a Trump által képviseltekhez. Nem véletlen, hogy Trump keménykedésével szemben ők ketten képviselik a világkereskedelem szabadságának megőrzését. A németek Kínában ugyanis komoly csapdába estek.
Ahogy a Bauer építőipari gépeket gyártó bajor cég vezetője Thomas Bauer mondja – „Németország túl sok tojást rakott ugyanabba a szakajtóba.” Bauer kijelentése egy kicsit eső után köpönyegnek hat, mivel cégük kitettsége nagy a kínai piacon. Valaha monopolisztikus helyzetben voltak, mára azonban egy tucat kínai versenytársuk akadt, akik ugyanazokból az alkatrészekből építik gépeiket. A német gépipari cégek ma már korántsem olyan fontosak Kína számára, mint korábban voltak. A Kínában jelenlévő cégek felismerték a problémát, de meglehetősen későn. Többük a kivonulást fontolgatja vagy keményítést szorgalmaz Kínával szemben. Ennek azonban határt szab, hogy „túl sok tojást raktak egy szakajtóba”. A kiszolgáltatottság túlzott és ha maradnak, ha kivonulnak mindenképpen veszítenek és ha keménykednek Kínával abból is baj lehet. Kína némileg függő helyzetbe hozta Németországot. Az exportra alapozott német növekedés kulcskérdése Kína.
A német export ilyen mértékű befogadását Kína esetében nehéz nem központi akarattal alátámasztott tervnek látni. Kína érdeke volt, hogy Németország sikeres legyen piacán, mert ezzel garantálhatja magának, hogy az EU, amiben nem születhet a németek érdekeivel szemben álló döntés nem lesz ellenséges vele szemben. Így garantálhatja, hogy az USA és az EU nem lesz képes egyszerre fellépni ellene, ami a legrémisztőbb forgatókönyv számára. A csapda bezárult, ha Németország marad ebben a helyzetben lassú visszaesése számíthat, amit jelez a Bauerhez hasonló cégek pozíció változása. Ha viszont keményit gyors visszaesés jöhet. Ez tehát az első igazi kihívás amelyre nem látszik jelen pillanatba megoldás, talán csak egy USA-val való közös stratégia kialakítása, ami a mai Trump világban szinte lehetetlen.
Azt is hozzá kell tenni, hogy egy kínai visszaesés az előzőkből következően Németországot és így az EU-t erőteljesebben érintené, mint az USA-t.
Németországra még más veszélyek is leselkednek, amelyekről a jövőben írok majd.