németország

Németország kihívásai – Kína

admin

Európa jövője Németországban dől el. Amíg a német gazdaság erős és a német politika Európa párti és stabil, addig Európának van esélye együtt maradni. A németek politikai stabilitása pedig nagyrészt gazdaságuk erején múlik. A Németország ütésálló ugyan, de egyetlen csoda sem tart örökké és rá is leselkednek olyan veszélyek, amelyek destabilizálhatják.

Az Unió jövője a német gazdaságtól függ

Manapság gyakran mondják, hogy Németország ugyan elvesztette a háborút, de megnyerte a békét. Vitathatatlanul a német gazdaság igazi kuriózum, úgy vészelték át 2008-as válságot, hogy valójában erősebbek lettek. A többiek összezuhanása és az ő stabilitásuk csak tovább növelte a különbségeket. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Európai Unió még félkarú óriás sem lenne az erős német gazdaság és export nélkül. A válság utáni időszakban senki nem akarta és nem tudta vezetni az Uniót, így az egyedül maradt a németekre, személy szerint Merkelre. A gazdasági erejük és politikai befolyásuk tetőpontján jött a migrációs válság. Annak első két évét többé kevésbé megúszták. Merkelt újraválasztották, ha nem is meggyőző többséggel. Győzelme óta azonban egy pillanatra sem dőlhet hátra, mert a felszín alól egyre másra törnek elő a feszültségek, amelyeket többségében a migrációs válság utóhatásának kell tekintsünk. Merkel a választásokon az ország kiváló gazdasági helyzetével próbálta elnyomni a migráció közbeszéd középpontba kerülését. Ha ez nem is sikerült tökéletesen a gazdaság nagyon erős helyzete hozzájárult ahhoz, hogy a migrációs válság által keltett feszültségek kezelhetők voltak. Egy recessziós gazdasági helyzetben a németek toleranciája jóval kisebb lett volna és sokkal erőteljesebben büntetik a nagy pártokat. Európa jövője nagyban függ a német gazdasági teljesítménytől, és a gazdaság, mint tudjuk sosem egyirányú fejlődés, abban mindig vannak hullámvölgyek is. Nem tudhatjuk elkövetkező hullámvölgy mikor érkezik, az viszont jól látható, hogy Németország előtt több olyan kihívás áll, amelyet nehezen fog tudni kezelni és amelyek mindegyike komoly negatív hatással járhat. Németország jövője pedig elválaszthatatlan az Európai Unió erejétől és sikerességétől. Egy nehezebb gazdasági környezetben Németország és a többi nagy befolyással rendelkező ország választópolgárai még fogékonnyá válhatnak az unió ellenes pártok üzeneteire, ez pedig akár az Európai Unió végét is jelentheti. Sokan gondolják, hogy az unióra a keleti országok politikája veszélyes, pedig az egyetlen valódi veszélyt maga Németország. Csak az ott bekövetkező Európa ellenes fordulat vagy súlyosabb gazdasági visszaesés lehet olyan tényező, amely kezelhetetlen hatással lehet az unió jövőjére. Amíg a németek uniót akarnak, addig ehhez mindig találnak partnert. Nagy-Britannia, a második legnagyobb gazdaság kilépését láthatólag könnyedén túléli az unió, egy ennél kisebb keleti szereplő távozását egyáltalán nem érezné meg, még ha rossz üzenet is lenne. Ezért az egyetlen igazi befolyásoló tényező maga Németország, az ő szerepét pedig alapvetően határozza meg gazdasági helyzete. Németország ugyan nagyon erős és ütésálló, de láthatók olyan problémák, amik még őt is nehéz helyzetbe hozhatják. Németország problémái pedig minden európai ember problémái. Az egyik legnagyobb ilyen Kína.

Túl sok tojás egy szakajtóban

A Nyugat Kínával kapcsolatos gondjainak egyik sarkalatos pontja Németország. Kína a nyugati világ nagy ígérete, olyan ígéret, amely soha nem teljesült be, kivéve Németországnak. A nem nyersanyag exportőr országok mind alulmaradtak a kereskedelem tekintetében. Mindenkivel szemben hatalmas többletet halmozott fel. Németország volt az egyetlen, amely képes volt profitálni a hatalmas kínai piacból. Valójában a német ipar nélküle nem tartana ma ott ahol tart és Kína a német ipar nélkül nem tartana ott, ahol tart. Ennek súlyát jelzi, hogy Angela Merkel több, mint tízszer járt személyesen Kínában.

Németország hatalmas gépipari exporttal és gépipari beruházásokkal segítette Kína elképesztő növekedését. A kínai épületeket német gépekkel húzták fel, a kínai gépeket német gépekkel állították elő. Az elmúlt 20 évben Németország óriási exportot bonyolított Kínával és rengeteg befektetést eszközölt, ő volt az egyetlen, aki nem került Kínával szembe jelentős export deficitbe, sőt annak ellenére hogy a nyugati világ összességében 500 milliárd € fölötti deficittel rendelkezik, Németországnak a legtöbb évben sikerült többletet elérnie. Ezt kisebb csodának minősíthetjük.

Olyan csodának, amit Kínával kapcsoltban talán nem is kell véletlennek tartanunk, akár stratégiai megfontolásokat is sejthetünk a háttérben. Németország ugyanis nem csak nyert ezzel, de gazdasága erőteljes függésbe került Kínától. A Mercedes ma háromszor több autót ad el Kínában, mint az USA-ban. Ez pedig bizonyosan befolyásolja a német politika Kínához való viszonyát. Önmagában elegendő magyarázat arra, hogy Németország soha nem támogatott semmiféle valódi szigorítást Kínával szemben, annak ellenére hogy Kína elképesztő unfairül bánt nyugati partnereivel. Nem tisztelte a szellem jogokat, nehezítette a befektetéseket pl. előírta hogy minden cég vezetésében ott kell ülni a párt delegáltjának, hogy többségben kell lenni a kínai tulajdonnak. De már arra is igényt tart, hogy a cégek belső kommunikációját ellenőrizhesse az internet rendőrség. Sokan sokszor javasolták Kínával szembeni keményítést, de Németország érdekei ellenében ezt nehéz végrehajtani. Mára Németország és Kína érdekei sokban eggyé váltak. Mindenesetre közelebb vannak, mint a Trump által képviseltekhez. Nem véletlen, hogy Trump keménykedésével szemben ők ketten képviselik a világkereskedelem szabadságának megőrzését. A németek Kínában ugyanis komoly csapdába estek.

Ahogy a Bauer építőipari gépeket gyártó bajor cég vezetője Thomas Bauer mondja – „Németország túl sok tojást rakott ugyanabba a szakajtóba.” Bauer kijelentése egy kicsit eső után köpönyegnek hat, mivel cégük kitettsége nagy a kínai piacon. Valaha monopolisztikus helyzetben voltak, mára azonban egy tucat kínai versenytársuk akadt, akik ugyanazokból az alkatrészekből építik gépeiket. A német gépipari cégek ma már korántsem olyan fontosak Kína számára, mint korábban voltak. A Kínában jelenlévő cégek felismerték a problémát, de meglehetősen későn. Többük a kivonulást fontolgatja vagy keményítést szorgalmaz Kínával szemben. Ennek azonban határt szab, hogy „túl sok tojást raktak egy szakajtóba”. A kiszolgáltatottság túlzott és ha maradnak, ha kivonulnak mindenképpen veszítenek és ha keménykednek Kínával abból is baj lehet. Kína némileg függő helyzetbe hozta Németországot. Az exportra alapozott német növekedés kulcskérdése Kína.

A német export ilyen mértékű befogadását Kína esetében nehéz nem központi akarattal alátámasztott tervnek látni. Kína érdeke volt, hogy Németország sikeres legyen piacán, mert ezzel garantálhatja magának, hogy az EU, amiben nem születhet a németek érdekeivel szemben álló döntés nem lesz ellenséges vele szemben. Így garantálhatja, hogy az USA és az EU nem lesz képes egyszerre fellépni ellene, ami a legrémisztőbb forgatókönyv számára. A csapda bezárult, ha Németország marad ebben a helyzetben lassú visszaesése számíthat, amit jelez a Bauerhez hasonló cégek pozíció változása. Ha viszont keményit gyors visszaesés jöhet. Ez tehát az első igazi kihívás amelyre nem látszik jelen pillanatba megoldás, talán csak egy USA-val való közös stratégia kialakítása, ami a mai Trump világban szinte lehetetlen.

Azt is hozzá kell tenni, hogy egy kínai visszaesés az előzőkből következően Németországot és így az EU-t erőteljesebben érintené, mint az USA-t.

Németországra még más veszélyek is leselkednek, amelyekről a jövőben írok majd.

 

A Fidesz megfenyegette Merkelt és az EU-t?

admin

A magyar sajtó teljesen félreértette a Schöpflin interjút. Az EP képviselő nem beismerte a kizárás lehetőségét, hanem azt jelzi, a Fidesz valami általunk nem ismert ok miatt elérkezettnek tartotta az időt, hogy a lehetséges kizárás következményeivel nyíltan megfenyegesse az EU-t.
Schöpflin György politológus volt mielőtt a Fidesz EU parlamenti képviselője lett. Stílusa visszafogott, tudományos, érzelemmentes, mindig több oldalról próbálja szemlélni a dolgokat és őszintén beszél a problémákról. Ritkán szólal meg, de akkor fontos kérdésekben. Most a témák legforróbbikáról nyilatkozott. Vajon kizárják-e a Fideszt az EPP-ből? A magyar és európai baloldalon ezt tartják a Fidesz elleni fellépés leghatásosabb eszközének. Valami miatt azt képzelik, ha ez megtörténik, akkor a Fidesz meggyengíthető, nem csak Európában, de itthon is. Van egy fontos ideológiai érv is a kizárás mellett. A Fidesz a Néppárt jobb szélén helyezkedik el, az európai baloldal és a Néppárt baloldala szerint olyan értékeket képvisel, amik nem felelnek meg az EU vélt alapértékeinek és rombolják az Uniót. Az EU polgárainak egy része, főleg értelmisége egyre komolyabban kételkedik az EU, ilyen politikai eltolódással szembeni önvédelmi képességeiben. A kizárás ügyét fontos üzenetnek gondolják, annak bizonyítására, hogy ez nem így van. Merkelen nagy a súly, neki személy szerint kéne bizonyítania, hogy képes az EU vélt alapértékeinek megőrzésére és képes kezelni az azzal szemben állókat.
A magyar ellenzéki sajtó ennek megfelelően ujjongva tálalta a Schöpflin interjút. Végre itt a kizárás, végre a Fidesz maga is bevallotta. Eljött a Kánaán, minden helyreáll, a Fidesz megbukik. Ez az európai helyzet és az interjú teljes félreértését jelzi.
Ma már kijelenthetjük, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz fenyegethető a kizárással, azok a múltban élnek. Az EU egy korábbi korszakában, ha a Fideszt kizárták volna, nem maradt volna számára más, mint a szélsőjobboldali Le Pen vagy AFD, mint partner. A Fidesz pedig a keresztény-konzervatív középpárt imázs megőrzése miatt ezt nem akarhatta. A világ azonban nagyot változott. Ma Európában egy ideológiától mentes migráció ellenes frakció létrehozása teljesen reális alternatíva. Amennyiben ez létrejön, még abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az megelőzi a hagyományos baloldalt az EU parlamenti választásokon és nagyobb frakciót hoz létre. Ennek lehetősége a levegőben van, elvileg létrehozható, de korántsem biztos, hogy létrejön. Ennek egyik legfőbb feltétele a Fidesz kizárása az EPP-ből. Viszont, ha ez megtörténik semmi sem akadályozza meg ebben a bevándorlás ellenes pártokat, az új szerveződés motorja a Fidesz és az Olasz liga lesz.
Az EPP és annak legfontosabb pártja a német CDU nincs éppen jó formában. Egyrészt partnere a CSU lázad ellene, másrészt a pártban is óriási törések vannak. A jövő évi EP választásoknak nagy kockázatokkal fut neki. A bevándorlás ellenes pártok frakciójának méretét erősen csökkenthetik. Így lehet ez sok más országban is. Az EPP frakció korántsem várható annyira meghatározónak, mint amilyen jelenleg. Egy Fidesz méretű csoportra nagy szüksége lesz, amely magabiztosan hozza országa helyeinek többségét, akár kétharmadát is. A Fidesz kizárását, amelyet csak Merkel maga dönthet el, üzenet lenne a CDU és CSU részére, hogy Merkel továbbra is inkább balra akar gesztusokat tenni, ami a mai helyzetben óriási hiba lenne.
Schöpflin interjút ezek fényében érdemes értelmezni. Valami belső, a közvélemény számára ismeretlen információ miatt a Fidesz elérkezettnek látta az időt, hogy látszólag nyíltan megfenyegesse a Néppártot, magát Merkel és az EU-t. Schöpflin szavai teljesen egyértelműek. A Fidesz a kizárás után elkezd egy migráció ellenes frakción dolgozni, amivel tökéletesen megbénítják az EU működését. Annak nem lesz költségvetése, nem lesznek új biztosai és semmilyen érdemi döntést nem tud majd hozni. Az EPP és Merkel befolyása elenyészik. A fenyegetés valódi címzettje azonban nem Merkel, aki tökéletesen tisztában van a veszélyekkel, számára még jól is jöhet, ha tárgyaló partneri is látják a valós helyzetet. Az üzenet valójában a tudatlan baloldalnak szól és nyíltan az arcukba vágja, hogy lehetőségeik a nullához közelítenek. Csak a rossz és a még rosszabb közül választhatnak. Merkel számára a legjobb döntés egyértelműn a Fidesz EPP-n belül tartása. Sokkal kezelhetőbb partner a szövetségen belüli Fidesz, mint az azon kívüli. Ráadásul az EP választási kampányában több szavazatot lehet Orbánnal nyerni, mint nélküle.
A Fidesz álláspontja már nem ennyire egyértelmű. Számára komoly megfontolás tárgya, hogy melyik esetben képes nagyobb befolyásra szert tenni. A kilépés esetén szavazata többet számítana, viszont akkor egyértelműen egy ellenzéki, romboló szerepbe kényszerülne. Amennyiben továbbra is belül marad a politikát közvetlenül formáló EPP-n, valószínűleg képes befolyását növelni, ami szintén megfontolandó lehetőség.
A Schöpflin interjú egyedül a magyar és európai baloldalnak rossz hír. Egyértelműen a Fidesz erejéről és a baloldal lehetőségeinek csökkenéséről szól.

A Németország heroikus küzdelme a valósággal

admin
A német politika és közélet két éve harcol a valóság ellen és látszólag sikeresen tette. Egy kellemes álomvilágot építettek fel a szavazóiknak és nem a valós problémákat, hanem az arról való beszédet kezdték ellenfélnek tekinteni. A választási eredmények jelzik, hogy az álom elkezdett foszladozni. A német politika ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint elsőre látszik.

A német választási kampány egy nagyon érdekes helyzetben zajlott. A jelenleg még mainstream pártok úgy próbáltak tenni az egész kampányban, mintha a migráns kérdés nem létezne és Németországnak csupán egyetlen igazi ellensége lenne, a migránskérdésről való beszéd. Az elemzések, mint „sikert” emelték ki, hogy Merkel úgy tudta végigvinnie a kampányt, hogy a migráció annak marginális mellékszereplője volt, legalábbis a közbeszéd szintjén. Helyette szociális és gazdasági kérdésekről vitáztak. Ebben a stratégiában a pártok meglehetősen egységesek voltak. Kevés kivétellel megpróbáltak úgy tenni, mintha az 1,5 millió migráns, a terrorakciók, a növekvő félelem, a szociális rendszer migránsok általi megterheltsége, vagyis a hétköznapi valóság nem létezne. Mintha a német embereket nem is érdekelné a migránsválság, nem aggódnának, és nem tennék fel naponta a kérdést maguknak: mi lesz ennek a vége? E helyett a teljes hagyományos politikai paletta Németország igazi problémájává a valóságról való beszédet próbálta megtenni, amit elneveztek szélsőségességnek. Azt hazudták, hogy Németországban az egyetlen igazi probléma a „szélsőségek” Második Világháború óta nem látott, erősödése lenne. Ebben a mátrixban a „szélsőségesség – a valóság”, az álom egy bűnös alternatívája lett. Az egyetlen igazi ellenség pedig ennek az alternatívának a képviselője az AfD. Az AfD lett mindenki ellensége. A nagy akció jobban sikerült, mint a helyzet indokolná, de sokkal rosszabbul, mint ahogy Merkelék remélték. Az álomvilág elkezdett foszladozni és az AfD többet erősödött, és Merkel többet veszített, mint bárki számított rá. A német szavazók jó része vevő maradt a mainstream által felépített álvalóságra és asszisztált a problémák elfedéséhez, de nem mindenki.
Az AfD egységes ellenséggé tétele azonban az amúgy óvatos és ravasz Merkel részéről komoly hiba, amit nem lesz könnyű korrigálnia. A politikai palettát úgy tette kétosztatúvá, hogy az egyik oldalon álló pártok néhány történelmi léptékkel nézve jelentéktelen különbségtől eltekintve ugyanazt mondják, még velük szemben csupán egyetlen párt áll alternatívaként. Ebben a helyzetben minden szavazó, aki bármilyen okból elégedetlen bármely mainstream párttal, egyetlen választással találja magát szembe. Az újat akarónak nem marad más választása csak az AfD. Mintha egyetlen valódi mást akaró ellenzéki párt lenne csupán Németországban. A stratégia gyengéje el is kezdett megmutatkozni az eredményekben. Az AfD az elemzések szerint minden párttól vette el szavazatokat.
Nem látszik tisztán, hogy Merkelék felismerték-e tévedésüket. A választások utáni elemzések azt emelik ki, hogy a szocdemek azt tervezik kívül maradnak a kormányon, hogy ők legyenek a hivatalos ellenzék és ne az AfD, ami arra utal, hogy talán próbálják korrigálni a hibát. Mégha ez is lenne a terv, az eső után köpönyegnek tűnik és újra csak félreértésen alapul. Két tényező nem változik ugyanis. Az AfD továbbra is mindenki ellensége marad és továbbra is ők lesznek az egyetlen párt, amely hajlandó szembenézni a valósággal. Vagyis a politikai megosztottság továbbra is a valóság és álomvilág mentén valósul meg. Merkel utalása nagykoalícióra szembe megy ezzel a tervvel, ami valódi tragédiához vezetne és gyorsan, hivatalosan is kétpólusúvá tenné a német politikát, aminek az egyik oldalán az összes párt, a másikon kizárólag immár parlamenti erőként, az AfD lenne. Ez borítékolná további jelentős erősödésüket. A politikai paletta ilyen felosztása, az ellenfél kijelölés ilyen irracionális stratégiája sajnos még egy nagyon kellemetlen mellékhatással jár. A baloldali szélsőségek feljogosítva érzik magukat a pária, kiközösített AfD elleni akciókra, ami mindennél jobban destabilizálhatja a német politikai helyzetet és erős történelmi áthallásokkal bír a 20-as évekből. Érthetetlen, hogy ezt Merkel miért nem ismeri fel és miért hangoztatja még a választások éjszakáján is, hogy az AfD-t vissza kell szorítani megtéve ezzel stratégiai ellenfelévé. Nehezen értelmezhető ez másként, mintha azt mondaná, nem akarjuk elfogadni a valóságot, mint alternatívát.
Az beskatulyázó propaganda olyan jól működik, hogy kézpénznek vesszük, az AfD szélsőséges párt. Ezt a tények csak erős túlzással indokolják. Az AfD által hangoztatott migrációval kapcsolatos elveket a német konzervatív pártok két évtizeddel ezelőtt még mind elfogadták. A helyzet csak Merkel balközépre húzódásával változott meg, ő kezdte el a korábban teljesen szalonképes elveket szélsőségesnek bélyegezni. A cél egyszerű volt. Mivel a német szavazók rendkívül rettegnek a szélsőségességtől, amennyiben sikerül az AfD-t a fasiszták távoli örökösének beállítani, ki lehet ütni őket és elveiket a versenyből. A szavazók egy része azonban nem dőlt be. Egyrészt nyilvánvaló az AfD demokratikus értékek melletti elkötelezettsége, racionalitása és differenciált világlátása. Hiányzik belőlük a szélsőséges pártok irracionális gyűlölete, és mint verhetetlen előny, a valóságról beszélnek. Az átlag szavazó pedig, bármit is próbáljanak Merkelék állítani, kutatásokkal és médiaerővel bizonyítani az, hogy a németet tisztában vannak vele, a migráció a kezelhetetlenség határán van, vagy már át is lépte. Egyesek ugyan ma még elfogadják, hogy az Merkel óvatos módszerével is kezelhető, de mint láthatjuk, ennek a csoportnak a mérete csökken.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Liberálisok erősödése. Az FDP, amely az előző választáson kiesett a parlamentből, 10 százalék fölötti eredményt produkált, a második legnagyobb növekedést. Ők voltak az AfD-n kívül az egyetlen párt, amely beszélni mert a migráns kérdésről, kimondva olyan eretnek gondolatoka, hogy a migránsoknak haza kell térniük és a jogrendszer csak így védhető meg, amit veszélyeztetnek. Ők is beálltak ugyan az AfD-t ellenségnek tekintők táborába, de erősödésük jól mutatja, hogy a magukat nagyon demokratának tartó szavazók is mennyire ki vannak éhezve arra, hogy valaki a valóságról beszéljen nekik. Csak remélhetjük, hogy a Fodor féle magyar liberálisok is követik politikai stratégiájukat.
A német politika sokkal nagyobb bajban van, mint elsőre látszik. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha Merkel és a CDU nem lesz képes a következő évekbe visszatérni a valóságba, akkor a baj fokozódik. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat. Merkel szavai, hogy mindent elkövetnek a bevándorlásellenes AfD-hez elvándorolt szavazók visszahódításáért, csak a migráció megítélésében egy komoly pálfordulással valósítható meg. Ezt úgy kellene megtennie, hogy nem veszti el arcát, szavazóit és meggyőzi erről jövendőbeli koalíciós partnereit. Egy nagykoalíció esetén a Szocdemekkel erre semmi esélye. A másik lehetőség az FDP-vel és Zöldekkel kialakított koalíció nagyon sok sebből vérzik. Jellemző, hogy amikor a választások utáni utolsó nagy liberális párt összejövetelt rendezték, zöld aktivisták tüntettek a bejáratnál. A zöldek az AfD után legjobban a liberálisokat utálják. Mind az atomenergia, mind a bevándorlás kérdésében gyökeresen mást képviselnek. Ebben a koalícióban a CSU és az FDP keményebb bevándorlási politikát képviselne, amit lehetetlen lenne a zöldek torkán lenyomni. Merkel számára nem látszik olyan stabil koalíció, amivel a valóságnak és az AfD visszaszorításának megfelelő politikát lehetne folytatni. Pedig más esélye a hagyományos pártoknak nincs hatalmuk konszolidációjára, akár a túlélésre. Az AfD lehetőségei még belső töréseik ellenére is radikálisan megnőnek. A parlamenti lehetőségeket kihasználva nagyon gyorsan képesek lehetnek növelni népszerűségüket, ha Merkel nem változtat a bevándorlás kérdésében. Még arra is látszik esély, hogy az AfD képes lesz bizonyítani, Merkel megszegte a törvényeket, amikor behívta a migránsokat. Az elmúlt időszakban többször beszéltek erről és még mérsékelt jogi szakemberek szerint sem egyértelmű, hogy erre lett volna törvényi felhatalmazása. Amennyiben ez megtörténik, a következmények beláthatatlanok lesznek. Ezek után jogosan reménykedhetünk abban, hogy a német választásoknak összességében pozitív hatása lehet Európa politikájára. A migrációt elutasítók és a Brüsszelt korlátozni akarók erősödhetnek, mert a német liberálisok ezt a politikát képviselik és Merkel is kénytelen lesz ebbe az irányba menni, ha közelíteni szeretne a valósághoz.
A szavazók egyelőre csak a szocdemeket büntették meg jelentősen és a nem elég kemény CSU-t, de egy következő választáson, esetlegesen nem ilyen fantasztikus gazdasági mutatók mellett a CDU is a sorsukra juthat. Az, hogy ez most nem történt meg kizárólag annak a heroikus harcnak köszönhető, amit egész Németország folytatott meglehetős sikerrel a valóság elfedéséért.
Ez azonban nem történik meg még egyszer.

 

Iszlám hitlerizmus

admin
Vigyázni kell manapság az iszlám terroristáknak. Ha nem ölnek meg elég németet, mindjárt a hitlerizmus vádjával illetik őket. Nem tudom pontosan mi a megfelelő arány a kirekesztés specialistái szerint, de ha kilencből „csak” kettő németet sikerül megölni, akkor az Index szerint hitlerista a gyilkos és nem szent iszlám harcos.
Az Index kevesellte a müncheni vérengzésben megölt németek számát. „A halálos áldozatok között csak két német van” írta. Kilencből kettő, az nem elég egy rendes iszlám szélsőségesnek, így a szerencsétlen iráni muzulmán, hitlerista náci bélyeget kapott. A müncheni merénylet rávilágított az iszlám terroristákra leselkedő legnagyobb veszélyre. Mivel bizonyos kerületekben Európában már nagyon magas a migránsok aránya, nagyon vigyázniuk kell, hogy ne itt kövessenek el merényleteket. A megbélyegzés és kirekesztés nagymesteri szerint ugyanis létezik egy csak általuk ismert arányszám, amit ha nem ér el a meggyilkolt európaiak aránya, akkor nem lehet rendes iszlám szent harcos valaki. Ebben az esetben inkább fasiszta vagy esetleg hitlerista az illető. Ha én iszlám harcos lennék, semmitől nem rettegnék jobban, minthogy az európai baloldal fasisztának titulál. A szerencsétlen iráni müncheni mészárossal ez a tragédia történt. A német sajtóban (némi irányított rendőrségi és valszeg merkeli támogatással) elindult egy összeesküvés elmélet, hogy a iráni fiú valójában náci volt. Gyűlölte az arabokat és törököket és igazából azokat akarta lemészárolni. Az elméletet az Index természetesen átvette és kiegészítette azzal a finom kis elemmel, amivel a németeket hibáztatja a fiú nácizmusa miatt. A németek ugyanis elkövették az index szerint azt az udvariatlanságot, hogy „a halálos áldozatok között csak” ketten voltak.
Amennyiben igaz az összeesküvés elmélet, Európa nagy bajban van. Már csak áldozatnak és bűnbaknak jó semmi másnak. Az iszlám terroristák irtják a németeket, az iszlám nácik irtják a bevándorlókat. A németek meg néznek és sajnálkoznak. Sajnálják, hogy nem költöttek eleget az iszlám fiatalok beilleszkedésére, így nyilván ők a hibásak radikalizálódásuk miatt. Nem voltak elég toleránsak, megsértették érzelmeiket és felkorbácsolták a kirekesztéssel haragjukat, (lásd: kirekesztési sokk) ezért sodródtak az iszlám terrorizmus karjaiba.
Másrészről bűnösek azért, mert más muszlimokat nácivá tettek. Kezükbe adták a náci hitlerista ideológiát, kirekesztették őket, éreztették velük, hogy bevándorlók, annak ellenére, hogy Németországban születtek, ennek következtében ezek az emberek még jobban kezdték gyűlölni a bevándorlókat. Olyannyira, hogy irtani kezdték őket. Nácivá, hitleristává váltak. Hát ugye ezért is a németek a hibásak.
Ez az egyszerű, de nagyszerű gondolatmenet következik abból, ami kiolvasható a müncheni mészáros körüli hercehurcából.
Az a meglehetősen egyszerű és logikus, igaznak látszó gondolat nem fogalmazódott meg az összeesküvés elmélet gyártók fejében, hogy esetleg az iráni fiú importálta a Közel-Keleten meglévő évezredes gyűlöletet. Ahol az irániak gyűlölik az arabokat, mindenki utálja a törököket, a törökök gyűlölik a kurdokat, az iszlám egyik ága gyűlöli a másik ágát, a harmadik meg mindkettőt és az iszlám állam, meg együtt mindenkit. A bevándorlásnak, legyen az első második vagy harmadik generációs egyik legsúlyosabb következménye a konfliktusok importja. Ez az évezredes gyűlölet Európán belülre kerül. Ezért ölik egymást a menekült táborokban, ezért ölnek törökök kurdokat Svédországban, ezért gyújtják fel a kurd kultúrházat és így tovább. Az iráni fiú arab gyűlölete mögött nem Hitler áll és nem a német társadalom, hanem az évezredes gyűlölet, amit onnan hozott magával, ahova tartozik és nem felejti el, még a sokadik generáció után sem.
Ezért nem kell sem bűntudat, sem összeesküvés elmélet, csak simán lássuk annak a dolgokat, amik. A mészárlás, az mészárlás, még akkor is, ha „csak” két németet öltek meg.
Szerintem ez is pont kettővel több, mint amennyi normális lenne. Szégyellem magam, hogy egy magyar képes volt egy ennyire bántó mondatot leírni.