Nyugat-Európa elöregedése, népességcsökkenéséből adódó demográfiai vákuum, a muszlim országok mérhetetlen demográfiai többlete Európa látványos gondokat okoz. A nyugat ugyan ma nem áll jól a demográfiai játszmában, de hosszabb távon könnyen mi régiónk lehet a vesztes.
Elöregedés és demográfiai vákuum
Nyugat-Európában a hatvanas évek óta tisztában vannak vele, kezdeniük kell valamit a népességfogyással, elöregedéssel és munkaerőhiánnyal. A természetes folyamat ilyen esetben az lett volna, hogy a fejlett nyugati és északi népességfogyás által létrehozott demográfiai vákuum Európa keleti és déli feléről elszívja a fiatal lakosságot. A periférián így nő a demográfiai vákuum, ami Európán kívüli lakossággal töltődik fel. Az utánpótlás rendelkezésre áll, mert a közel-keleti és afrikai térségben óriási népességtöbblet található. Ha egy régióban demográfiai vákuum alakul ki, egy mellette lévőben többlet, akkor törvényszerűnek mondható, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, megindul a vándorlás. Ez megtörténhet háborúval, ha az erőviszonyok kedvezőek, ha nem, akkor békésnek látszó migráció indulhat.
Ezt a Római birodalom óta sokszor láthattuk. Például a nagy arab terjeszkedés idején, de az Oszmán birodalom esetében mi magyarok is megtapasztaltuk, az északra menekülő szerbek, románok így jutottak az akkori Magyarország területére.
Jól látható, hogy általában a periférián lévő szegényebb országok sokkal veszélyeztetettebbek ilyen esetben. Ma, ahogy a történelemben korábban, egy ilyen folyamat végeredményeképpen a periféria országok bizonyos mértékű iszlamizálódása következne be. Valószínűleg így is lett volna, de a hidegháború, a modern közlekedés és a volt gyarmati kapcsolatok gyökeresen felforgatták a forgatókönyvet.
A Szovjetunió késői bosszúja
A hidegháború idején, a 60-70-es évektől kezdődően, a nyugati politika aktívan foglalkozott a demográfia vákuum betöltésével. Mivel a kelet-európai munkaerőre ebben az időben nem számíthattak, megteremtették a jogi feltételeket az Európán kívüli, növekvő mértékben muszlim, bevándorló befogadásához. Logikusnak látszó döntés volt, hiszen ebben az időben hidegháborúban álltak a Szovjetunióval, és szívesebben fogadtak volna be kelet-európaikat és azok szívesen jöttek volna, de ez nem volt lehetséges, a kommunista rezsimek szigorúan őrizték a határokat. A helyzet sokban emlékeztetett a jobbágyság röghöz kötéséhez, aminek célja szintén az volt, hogy megakadályozza a munkaerő gazdagabb régiókba vándorlásának természetesnek mondható folyamatát. Ha nincs a szovjet blokk, akkor valószínűleg kelet-európai keresztény gyökerű népesség töltötte volna fel a nyugat demográfia hiányát, és nem jött volna létre az integrálatlan muszlim közösségek által okozott gond. Így a mai helyzetet bizonyos értelemben tekinthetjük a Szovjetunió kései bosszújának is, a nyugat gyengítésének egyik leghatékonyabbnak bizonyult fegyverének.
Multikulturalizmus, a kényszer ideológiája
A történelemben ritkán fordult elő, hogy eltérő kultúrájú csoportokat önként invitáljanak területükre az országok. Ráadásul a 60-as években a világban a rasszizmusra és idegengyűlöletre nem tekintettek olyan érzékenységgel mint ma. Ne feledjük el, ebben az időben, még az USA-ban korlátozottak voltak a feketék jogai választásokon, bizonyos iskolákhoz, sportokhoz való hozzáférésben gondok voltak és 1968-ban ölték meg Martin Luther Kinget. Így a nyugati politikának, a kényszerű döntéséhez, hogy a többség által idegennek tekintett népeket telepít le országai területén, nem csak a jogi, hanem ideológia, értékrendi kereteket is kellett teremtenie. A kényszerű választás ideológiájaként a multikulturalizmus és a befogadás kultúráját izzadta ki a nyugat. Ennek a ma sok embernek természetesnek tűnő, de az az emberi természettől nagyon távoli ideológiának a bevezetésén évtizedekig dolgoztak, meglehetősen jó eredménnyel. Ennek ellenére, jó esély van rá, hogy ha nincs a kommunizmus és kelet-európai keresztény bevándorlók töltik ki vákuumot, a multikulturalizmus nem terjedt volna el és ma Nyugat-Európa nem szenved ma miatta.
A nyugati politika olyan mértékben hitte el saját propagandáját a muszlim integrációról, hogy nagyon későn vált nyilvánvalóvá számukra, hogy a muszlim bevándorlás, nem megoldotta a problémát, hanem megkettőzte. Az elöregedés és a szociális rendszereken lévő nyomás, nem csökkent, hanem nőtt. A muszlim bevándorlók szociális rendszerektől való függése, munkanélkülisége jóval magasabb az átlagnál, ezért betelepülésüknek ellenkező eredménye lett, mint aminek szánták, növeli a szociális számlát.
A jóléti problémán kívül egy vallási, etnikai és biztonságpolitikaival egészültek ki a nyugat gondjai. Így a hosszú távú stabilitáshoz nem csak az elöregedés problémáját kell tompítani, hanem muszlim bevándorlás visszaszorítására is szükség lenne. Az EU keleti bővítésének stratégiája mögött meghúzódtak ilyen motivációk.
Az EU bővítés változást hoz
Az EU bővítése kezdetekben nem hozott látványos eredményt a keleti országokból való elvándorlásban. A kivándorlás folyamatos volt, de nem elegendő. Nem mozdultak meg milliók és a nyugati politikusokban is volt aggodalom a belpolitikai reakciókat illetőn. A legnagyobb félelem a szociális rendszerek bőkezűsége közötti különbségekből fakadtak. Féltek, hogy sok keleti majd ennek kihasználására indul útnak.
A válság azonban mindent megváltoztatott és a nyugatnak kedvező irányban. Dél és Kelet-Európa fiatal népessége 2009-től útra kelt. Félmilliónál több spanyol diplomás, több százezer olasz vándorolt északra. 2,7 millió román, ami miatt a legutóbbi népszámlás szerint 2 millióval (9 százalékkal) csökkent lakosságszámuk. Legalább 3 millió lengyel, ukránok, oroszok, bolgárok, szerbek és magyarok tömegei döntöttek a költözés mellett. Ennek vannak politikai okai is a felszínen, de a mélyben a demográfiai vákuum és a nyugati politikai stratégia húzódik meg. Az észak és nyugat népessége tízmilliós számú fiatal ambiciózus magasan képezett szülőképes korú fiatallal növekszik, amelyek szinte kivétel nélkül abba a generációba tartoznak, amiből hiány van.
Alternatíva a muszlim bevándorlásnak
Ezek a fiatalok több előnnyel rendelkeznek a muszlim népességgel szemben. A legfőbb, hogy mint a gyakorlat igazolta, a korábbi félelmekkel ellentétben, nincs a szociális rendszeren való függésük. Brit adatok kimutatták, hogy egyedülálló módon a szociális rendszerbe nettó befizetők, kevesebbet vesznek ki, mint amit befizetnek. Megjelenésük megnehezíti a muszlim bevándorlók helyzetét, csökkenti a vákuumot, versenyt támaszt nekik a munkaerőpiacon. A statisztikai rasszizmust alapul véve, bizonyosak lehetünk benne, hogy ha a munkaadóknak döntő százalékban választják a keresztény gyökerűt a muzulmánnal szemben. Egyetlen bökkenő volt csupán, amiről néha nyíltan, többször burkoltan beszéltek. A főként román és bolgár cigányok megjelenése. A lakosság egy részében azonnal feléledtek a félelmek és a politikusoknak reagálni kellett. Ebből született aztán a szociális jogok megnyirbálásának eufemisztikus, de jó ötlete. Ettől eltekintve a déliek, keletiek megjelenésével a nyugat időt nyerhetne az elöregedésből és muszlim bevándorlásból fakadó gondok kezelésére. Volna, ha nem indul meg a valódi és tömeges muszlim népvándorlás.
Új helyzet, új stratégia
Ez felborította a terveket és új történelmi helyzetet teremtett. A tavaly megindult népvándorlás a modern közlekedés előtti viszonyokat idézi. Nem közvetlenül jutnak el a célországba, hanem átmasíroznak minden közbenső országon. Amennyiben képesek lennének lezárni a határokat, megvalósulhatna a történelmi forgatókönyv, a periférián feltorlódnak a migránsok és„betolják” a centrumba maguk előtt a keleti régiók lakosságának egy részét. Ez zajlik Görögországban és kisebb mértékben megvalósulhat más balkáni országokban. Az oda beszorult, ma menekültnek látszó emberek, 10-20-50 év múlva muszlim kisebbség lesznek. Akár több százezer ember maradhat ott hosszabb távon. Ezzel szemben a görög káosz és tragikus viszonyok a középosztály egy jelentős részét üldözik el.
A nyugat számára előnyös forgatókönyv azonban megtört Merkel hezitálásán, Magyarországon és a többi V4 ország határozott döntésén. Ők nem szerettek volna görög mintára menekült táborrá válni, nem akarták, hogy muszlim tömegek rekedjenek náluk.
A nyugati országok közül a britek reagálták le a helyzetet, hatékonyan és gyorsan. Drasztikusan korlátozva a muszlim bevándorlást, sőt Cameron személyesen, egy újságcikkben fenyegetett meg több százezer muszlimot feleségeik hazadeportálásával. Ez mutatja, hogy intenzíven keresik a módját már rég ott élő tömegek kitoloncolásának.
Németország, más utat követett, ami sokkal veszélyesebb a keleti régiókra nézve. Ő előbb megnyitotta a kapukat, majd azt követeli, hogy osszák el a bejövő muszlimok egy részét. Méltányos kérésnek látszik elsőre, de mögötte egy nagyon furcsa történelmi helyzet van és kemény belpolitikai okok.
Németország gyenge V4-ekben érdekelt
A bevándorlással érintett országokban a belpolitika felrobbant. A szélsőségek erősödnek, támadások érik a bevándorlókat. Kisebb nagyobb mértékben destabilizálódnak az országok. A legerősebb kivétel Magyarország. Itt épp ellenkező folyamat játszódott le. A kormány széles összefogást tud maga mögött és erősítette helyzetét. Németországban belpolitikai kérdés a kvóta ügye. Ha nem sikerül keresztül vinnie Merkel mamának, akkor hatalma meginoghat. A V4 országokban fordított a helyzet, ha sikerülne keresztülvinni a kvótát, az gyengítené a kormányokat, akár bukásukat is eredményezhetné. Németország így két legyet ütne egy csapásra. Stabilizálná saját helyzetét és gyengítene másokat, akikre most nem tudja rákényszeríteni akaratát. Magyarország egy baloldali fordulat esetén beállhatna a görög sorba és azt tenne vele Európa, amit akar. Meglehetősen kívánatos forgatókönyv az európai politikának.
Ebben az esetben Magyarország és a többi V4 területén is érvényesülhetne az eredeti forgatókönyv, vagyis a perifériára lenne telepíthető a muszlim népesség egy része.
Ezt nagyon fontos tudni ahhoz, hogy megértsük, miért hihetetlenül fontos történelmi léptékkel nézve a kvóták elutasítása.
A nyugat-európai munkavállalás korlátozásának előnyei
Bevándorlás Amerika nagy ereje, gazdaságának hajtóereje. Ezt az álmot kergeti Nyugat-Európa már 50 éve, de nála a bevándorlás átokká vált. A különbség, hogy Európa erős jóléti rendszere a potyautasok bevándorlását erősíti. Amerikában ezzel szemben nincs szociális rendszer, ez szűrőként működik. Európában orvosolható lenne a baj, a szociális rendszerhez való hozzáférés korlátozásával, ez azonban eddig nem látszott lehetségesnek. Most a britek végül elindultak ezen az úton. Ez a nyugat számára a legjobb megoldás. Így kiszűrhetik a potyautasokat és kimazsolázhatják a dolgozni és boldogulni akaró munkavállalókat, ahogy Amerika teszi. A konkrét intézkedés, a gyerekek után járó támogatásának helyben lakáshoz kötése pedig arra ösztönözheti az ott dolgozó kelet-európaiakat, hogy kivigyék magukkal családjukat, amire nagy szükség az elöregedés megállítására. A könnyen beilleszkedő gyerek a legértékesebb gazdasági erőforrás a jövőre nézve a kontinensen, ez sokat megér a nyugati kormányoknak. A kelet-európai gyerekek pedig egy generáció alatt beilleszkednek.
Régiónk számára ez a legveszélyesebb fogatókönyv. Ez ugyanis megállítja a szociális rendszer kihasználása érdekében történő kivándorlást, de nem teszi azt az ambiciózus, versenyezni és dolgozni akaró lakossággal. Ennél már az is sokkal jobb lenne, ha az EU-ban erőteljesen korlátoznák a munkavállalást és ezzel a kivándorlást.
A nemzeti érzés segíthetne
A keleti országok, habár a kormányok szeretnék kisebbíteni a gondot eszköztelenek a fiatal generációk otthon tartásával kapcsolatban. A történelem során már voltak ehhez hasonló problémák, jellemzően a középkorban, amikor a járványok tizedelték a lakosságot és az elvándorlást nem tudta kompenzálni a népesség növekedés. Ma az alacsony születésszám tizedeli a lakosságot, a keleti gazdaságok 20 éves távlatban nagyon komoly problémákkal nézhetnek szembe. A középkorban erre találták ki a röghöz kötést, amit akkor lehetett törölni, amikor a népességszám nőtt és megjelent a nemzeti érzés. A nemzeti érzés volt az, ami olyan lojalitást alakított ki a saját hazával kapcsolatban, ami képes volt otthon maradásra vagy visszaköltözésre ösztönözni egy ország lakosságát. A kelet-európai nemzeti érzés végzetesen meggyengült, egyrészt a kommunizmus végezte ki őket, másrészt az EU nemzetállamok gyengítésére kialakított ideológia és média hadjárata.
Az egészséges nacionalizmus lehetne a munkavállalás korlátozáson túl, ami otthon tarthatná a lakosságot, ennek megteremtése azonban nem könnyű feladat. A menekült válság biztos, hogy erősíti a nemzeti érzést, ami segíthet, de több esetben azzal a veszéllyel jár, pl. Németországban, hogy akár újra túlzásokba eshetnek.
A népvándorlás és demográfia gondok által okozott rendkívül bonyolult problémagócot nehéz jól megoldani. Egy biztos, azok az országok, akik ezek között a kaotikus és gyorsan változó viszonyok között kiengedik kezükből saját sorsuk irányítását, más országok belpolitikai érdekei szerint cselekszenek nagyon könnyen a történelmi vesztesek között találhatják magukat.