Hogyan alakítja át Európa keleti felét a munkaerőhiány

Munkaerőhiányos helyzetet Európa komolyabb mértékben csak középkori pestis járványok után látott, ezért kevés tapasztalattal rendelkezünk annak várható következményeiről. Annyit azért tudhatunk, hogy folyamatos fennállása esetén előbb-utóbb komoly történelmi változásokat és gazdasági problémákat idéz elő.
Történelmi léptékű lakosságszám csökkenés
Az IMF két évvel ezelőtti adatai szerint a rendszerváltás óta több, mint 20 millióan költöztek át az EU nyugati felébe a keletiből. A szám azóta feltételezhetően tovább nőtt. Ennek jó része az utolsó 10 évben. Ez meghaladja az ez idő alatti muszlim bevándorlás mértékét. Egy másik adat szerint Románia a világon a második helyen állt a polgárháború sújtotta Szíria után a lakosságarányos elvándorlás tekintetében. Lakossága száma 20 millió alá csökkent. A kis Horvátországban az elvándorlás csak néhány éve kezdődött, de azóta minden évben a lakosság kb. 1,5 százaléka távozik.
A keletről nyugatra vándorlók jellemzően fiatalok 24-40 évesek, magasabban képzettebbek az átlagnál és nyilván mobilisabbak. A várva várt visszaáramlás nem látszik, de a történelmi tapasztalatok szerint sem lehet magasabb, mint 50%. Minden reális számítás szerint arra kell felkészülni, hogy a keleti országok lakosságszáma példátlan gyorsasággal csökken és ennek megfordulására semmilyen reális, a politikai álmodozáson túli esély nem látszik. A maradók minimum négy területen is romló helyzettel szembesülnek.
1.     Szaporulat csökkenése a szülőképes korosztályok elvándorlása miatt
2.     Munkaerőhiány
3.     Az idősek számának növekedése, a nyugdíjrendszer és egészségügy növekvő terhei
4.     Az itt maradók átlagos képzettségének és mobilitási hajlandóságának csökkenése
Közös bennük, hogy történelmileg szinte ismeretlen problémákkal állunk szembe. Nyugdíjrendszer régen nem létezett, a szaporulat töretlen volt, a képzettek száma pedig történelmileg eleve alacsony volt. A munkaerőhiány, amely a négy tényező közül már ma is a legérzékelhetőbb, szintén ritka a történelemben.
A pestis járványok hatása
A 14. században kezdődött pestis járványok következtében állt elő jelentős méretű munkaerőhiány. Ekkor az európai lakosság 60% halt meg és a lakosságszám csak 200 év múlva közelítette meg a korábbit. Európa akkori gazdasága, ami főként mezőgazdaságból állt és a nemesség dominálta, nehéz helyzetbe került.
Francis Fukuyama a Politikai rend eredete című könyvében leírja az elméletet, amely a pestis járványok okozta munkanélküliség történelemformáló szerepével foglalkozik. Épp Magyarországot és Angliát hasonlítja össze, mert ebben a két országban, a parlamentarizmus addig hasonlóan fejlődött. Ekkor gyökeresen más megoldást választottak és történelmük is más irányt vett.
Fontos hasonlóság a mai helyezettel, hogy a munkanélküliség hatására kimutathatóan nőttek a jövedelmek és ennek hatására a munkaképes lakosság a magasabb jövedelmet ígérő területekre és szektorokba kezdett vándorolni. Angliában ezt törvényileg nem tiltották, sőt ennek következményeként a lakosság jogai és autonómiája növekedett, ami együttesen hozzájárult Anglia későbbi gazdasági vezető szerepének kialakulásához. Ezzel szemben Magyarországon és az egész régióban a nemesség egyre erősebben követelte a röghöz kötés szabályainak szigorítását, így akadályozva meg a lakosság hatékonyabb szektorokba vándorlását és saját alacsonyhatékonyságú gazdaságaik életben tartását. Végül 1514-re, amikor már kevés értelme volt, sikerült ezt a gazdaságot gúzsba kötő, de már korábban is alkalmazott szigorítást törvénybe foglaltatnia. Ez összességében a lakosság jogainak és autonómiájának csökkenését eredményezte. Az angol út segítette a hatékonyság növelését, jogállam kialakulását, régiónkban pedig konzerválta az alacsony hatékonyságot és távolabb vitte a jogállamiság kialakulását. 
Csak a válság biztos
Annak ellenére, hogy a sajtóban egyre többet beszélnek róla, a társadalom nem kezeli súlyának megfelelően a munkaerőhiány kérdését. A lakosságszám csökkenés következményei elháríthatatlanok és biztosan válságot eredményeznek, de ezen túlmenően,  ahogy 500 éve, újra át is formálhatják a történelmet. Nem tudjuk pontosan a válság miként következik be, de biztosak lehetünk benne. Az első jelek természetesen láthatók, de ezek nem mondanak túl sokat. A munkabérek jelentősen nőnek és vannak olyan szektorok, amelyek ezt képtelenek megfizetni. Az ország egyes területeiről és a kevésbé versenyképes ágazatokból eltűnik a munkaerő.
A gazdasági verseny legfontosabb területévé a munkaerőért folytatott harc lépett elő. Nem kap elég figyelmet, de ma már egy munkát nem az végez el, aki a legjobb árat adja, hanem akinek van hozzá munkaereje. A nagyobb beruházásoknál a döntés legfontosabb része, hogy képesek lesznek-e kivitelezőt, vállalkozót találni. A verseny normális menete, a legjobb ár megtalálásáért megváltozott, és ez az egész gazdaságra torzívó hatással van, ami önmagában válságot eredményezhet. Ugyanis a verseny nem arról szól, hogy ki a leghatékonyabb, ki képes a legjobb minőségben dolgozni, hanem arról, hogy ki tud leghatékonyabban munkaerőt szerezni. Ez pedig egy másik képesség, mint ami a jó minőségű munkához kell. Ez már önmagában árnyalja azt az örömteli tényt, hogy  hatékonyabb területekre áramlik a munkaerő, amitől normális esetben akár nőhetne a magyar gazdaság hatékonysága. Vannak ennél aggasztóbb tényezők is.
A vidéki infrastruktúra összeomlással fenyeget. A kisebb településeken üzemelő boltok egy része már csak heti néhányszor tud kinyitni. A vidéki közszolgáltatások, mint orvosi ellátás, postai szolgáltatás, önkormányzatok, iskolai szolgáltatások nehezen működtethetők.
Nagyobb sajtónyilvánosságot kap a vendéglátás, ahol területileg nagyok a gondok. Piaci számítások szerint összesen 300 ezer munkavállaló hiányzik. Ezeket a gondokat szinte lehetetlen piaci alapon megoldani. Csak idő kérdése, hogy a problémák mikor lépnek át egy olyan pontot, amikor összeomlás következik be. Ennek mikéntje és ideje nem látható előre, csak akkor vesszük majd észre, amikor már késő, ahogy a válságoknál általában szokás.
A nyertesek
A munkaerőért folytatott versenyben van két terület, ami óriási előnyt élvez. Az egyik a multik, amelyek sokkal hatékonyabbak és ezért sokkal magasabb béreket képesek fizetni. Látjuk, hogy egy Lidl boltvezető az egyetemi tanárok kétszeresét keresi már. A másik csoport az állami megrendeléseken dolgozók, akik a piaci szereplőknél magasabb profitrátát érnek el, ezért ők is képesek megfizetni a munkaerőt. Banki számítások szerint például az építőipari munkaerőhiányban az állami beruházások munkaerő elszívó hatása döntő szerepet játszik.
Nagyon rossz jel, hogy a magyar gazdaság hatékonysága nem nő a munkabérekkel összhangban. A multik valószínűleg képesek növelni a hatékonyságukat, de az állami megrendeléseket teljesítők és a gazdaság többi területe nem. Tovább árnyalja a képet, hogy az állami megbízásokon megerősödött szereplők jelentős erőre tettek szert a gazdaság egyéb, versenynek kitett területein. Ez pedig kulcsszerepet játszhat a jövő alakításában. Ezek a cégek ugyanis más piaci, sokszor multi hátterű versenytársakkal kerülnek szembe és itt már könnyen alulmaradhatnak.
A kormány valamit tenni akar majd
A kormányon kétirányú nyomás keletkezhet. Egyrészt a piaci alapon megoldhatatlannak  látszó területeken, mint a vidéki infrastruktúra, az egészségügyi és oktatási munkaerőhiány. A kormány lépéskényszerbe kerül és proaktív intézkedései várhatók, de nagyon komoly kétségek vannak, hogy ezek a jelenlegi demokratikus törvényi és anyagi keretek között eredményre vezethetnek-e. Sem az egészségügy területén nem várható új munkaerő megjelenése, sem más hiányszakmáknál, a vidéki élet sem válik vonzóbbá.
A másik nyomás még aggasztóbb. Amennyiben a munkaerőért folyó versenynek kitett kormányhoz közeli cégek alulmaradnak a multikkal szemben, az komoly politikai feszültségekhez vezethet, amely nagyon közel áll a középkori problémához. A politikának választania kell, a piaci viszonyokat hagyja érvényesülni, ami a külföldi tulajdonú cégeknek kedvez és veszni hagyja saját holdudvarának cégeit vagy fordítva.
Az előbbire meglehetősen kevés esély látszik. Nem elképzelhető, hogy a külföldi cégek működését a magyar vagy más régiós kormány előbbre valónak tartaná, mint a nemzetieket. Így előbb utóbb a középkorira emlékezetető módon, adminisztratív eszközökkel, a kevésbé hatékony nemzeti cégek felé kell a munkaerőt irányítania és a multikat kiszorítani a piacról.
Mi következhet?
Ha önmagában csak a munkaerőhiány és lakosságszám csökkenés problémája állna fenn, talán reménykedhetnénk. Egy újabb gazdasági válság után újra lehetne kínálat és alacsonyabb lakosságszámmal is működőképes egy ország. Az elöregedés és az általános képzettség és mobilitás csökkenése azonban nem megoldható problémát jelentenek. Egy válság esetén a nyugdíjrendszer például komoly extra terhet jelent.
Amikor a jövőt szemléljük fel kell tennünk a kérdést, hogy lehetséges-e olyan történelmi helyzet, amiben a régió egyes országai újra lezárják a határaikat és megtiltják a kiutazást. Ma ez elképzelhetetlennek tűnik, de nem lehetetlennek. Aki ebben kételkedik, azokat emlékeztetni kell, hogy a szabad költözés a történelemben nem mondható általános jognak. A történelem hozhat váratlan helyzeteket. A munkaerőhiányra adott legkézenfekvőbb megoldás egy ilyen hagyományokkal rendelkező régióban a bezárkózás és központi tervezés. A másik megoldás a versenyképesség növelése, a felzárkózás kizárt. Erre nem áll rendelkezésre az idő és a gazdaság normális működése alatt, a normális munkaerőkínálat idején sem sikerült.
A bezárkózás egy meglehetősen távoli bizonytalan lehetőség. Addig sok más intézkedésre kerülhet sor. A legkézenfekvőbb a külföldi tőke és külföldi cégek elleni szigorúbb fellépés, annak érdekében, hogy kiszorítsák őket a piacról. Ennek Magyarországon már van előzménye és úgy tűnik van is rá fogadókészség. A különadók, a nyugat és EU ellenes politika tökéletes alap a további, még szigorúbb intézkedésekre. A lényeg, azokat a nyugati cégeket kell olyan helyzetbe hozni, hogy itt hagyják a magyar piacot, akik a leginkább elszívják a munkaerőt a kormány által preferált vállalkozások elől. Ez a mai politikai keretek között már nem képzelhető el, ehhez az EU mai rendszerének kell megváltoznia, vagy az Uniónak tovább gyengülni. Erre be kell vallani van esély.
Már eddig is ez határozta meg a politikát?
Csökkenő népesség és munkaerőhiány egy folyamat, aminek már sokkal előbb voltak jelei. A magyar politikai folyamatok magyarázhatóak ezekkel.
Család és gyerekbarát politika
A Fidesz politikájának középpontjában már rég a család és gyerekszám és a nagyobb szaporulat áll.
Nyugdíjasokra alapozó politika
Korábban a szocialisták, ma a Fidesz alapozza politikáját a növekvő számú nyugdíjas szavazóbázisra. Ez kizárólag azért működőképes, mert a nyugdíjasok és nyugdíj közeliek rendelkeznek a legnagyobb aktív szavazótáborral.
A reálbérek növekedése
A kormányok örülnek, ha növekszik a reálbér. Ezért ez hiába negatív jel is egyben, senki nem érdekelt abban, hogy úgy lássa, sőt a politika ahol tudja segíti ezt a folyamatot és központi célként fogalmazza meg, annak ellenére, hogy nagyrészt tőle függetlenül történik.
Migráció
Az európai országokban jelenlévő demográfiai vákuum jelentős tényező az ide irányuló migrációban. Másrészt a félelem, hogy az idejövők majd kiszaporodják az őslakosokat az alacsony európai szaporulat miatt válhat politika formáló tényezővé..
Lakosság képzettségi szintjének csökkenése
Az alacsonyabb képzettségű szavazótábor fogékonyabb a félelemre alapozó és az állam szerepét középpontba állító politikára. Ezt nemzetközi kutatások és tapasztalatok bizonyítják. A magasanképzettek kivándorlása segíti az ilyen politika sikerét.
Ezek fényében a magyar politikát már egy ideje ez a problémakör határozza meg, még ha ez nem is teljesen tudatosodott a politikát figyelőkben. A jövőre vonatkoztatva ezen folyamatok megerősödését várhatjuk. A népességszám csökkenés hosszú időre a magyar társadalom központi kérdése lesz.

Európa demográfia változásainak veszélyei

Nyugat-Európa elöregedése, népességcsökkenéséből adódó demográfiai vákuum, a muszlim országok mérhetetlen demográfiai többlete Európa látványos gondokat okoz. A nyugat ugyan ma nem áll jól a demográfiai játszmában, de hosszabb távon könnyen mi régiónk lehet a vesztes.  
Elöregedés és demográfiai vákuum
Nyugat-Európában a hatvanas évek óta tisztában vannak vele, kezdeniük kell valamit a népességfogyással, elöregedéssel és munkaerőhiánnyal. A természetes folyamat ilyen esetben az lett volna, hogy a fejlett nyugati és északi népességfogyás által létrehozott demográfiai vákuum Európa keleti és déli feléről  elszívja a fiatal lakosságot. A periférián így nő a demográfiai vákuum, ami Európán kívüli lakossággal töltődik fel. Az utánpótlás rendelkezésre áll, mert a közel-keleti és afrikai térségben óriási népességtöbblet található. Ha egy régióban demográfiai vákuum alakul ki, egy mellette lévőben többlet, akkor törvényszerűnek mondható, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, megindul a vándorlás. Ez megtörténhet háborúval, ha az erőviszonyok kedvezőek, ha nem, akkor békésnek látszó migráció indulhat.
Ezt a Római birodalom óta sokszor láthattuk. Például a nagy arab terjeszkedés idején, de az Oszmán birodalom esetében mi magyarok is megtapasztaltuk, az északra menekülő szerbek, románok így jutottak az akkori Magyarország területére.
Jól látható, hogy általában a periférián lévő szegényebb országok sokkal veszélyeztetettebbek ilyen esetben. Ma, ahogy a történelemben korábban, egy ilyen folyamat végeredményeképpen a periféria országok bizonyos mértékű iszlamizálódása következne be. Valószínűleg így is lett volna, de a hidegháború, a modern közlekedés és a volt gyarmati kapcsolatok gyökeresen felforgatták a forgatókönyvet.
A Szovjetunió késői bosszúja
A hidegháború idején, a 60-70-es évektől kezdődően, a nyugati politika aktívan foglalkozott a demográfia vákuum betöltésével. Mivel a kelet-európai munkaerőre ebben az időben nem számíthattak, megteremtették a jogi feltételeket az Európán kívüli, növekvő mértékben muszlim, bevándorló befogadásához. Logikusnak látszó döntés volt, hiszen ebben az időben hidegháborúban álltak a Szovjetunióval, és szívesebben fogadtak volna be kelet-európaikat és azok szívesen jöttek volna, de ez nem volt lehetséges, a kommunista rezsimek szigorúan őrizték a határokat. A helyzet sokban emlékeztetett a jobbágyság röghöz kötéséhez, aminek célja szintén az volt, hogy megakadályozza a munkaerő gazdagabb régiókba vándorlásának természetesnek mondható folyamatát. Ha nincs a szovjet blokk, akkor valószínűleg kelet-európai keresztény gyökerű népesség töltötte volna fel a nyugat demográfia hiányát, és nem jött volna létre az integrálatlan muszlim közösségek által okozott gond. Így a mai helyzetet bizonyos értelemben tekinthetjük a Szovjetunió kései bosszújának is, a nyugat gyengítésének egyik leghatékonyabbnak bizonyult fegyverének.
Multikulturalizmus, a kényszer ideológiája
A történelemben ritkán fordult elő, hogy eltérő kultúrájú csoportokat önként invitáljanak területükre az országok. Ráadásul a 60-as években a világban a rasszizmusra és idegengyűlöletre nem tekintettek olyan érzékenységgel mint ma. Ne feledjük el, ebben az időben, még az USA-ban korlátozottak voltak a feketék jogai választásokon, bizonyos iskolákhoz, sportokhoz való hozzáférésben gondok voltak és 1968-ban ölték meg Martin Luther Kinget. Így a nyugati politikának, a kényszerű döntéséhez, hogy a többség által idegennek tekintett népeket telepít le országai területén, nem csak a jogi, hanem ideológia, értékrendi kereteket is kellett teremtenie. A kényszerű választás ideológiájaként a multikulturalizmus és a befogadás kultúráját izzadta ki a nyugat. Ennek a ma sok embernek természetesnek tűnő, de az az emberi természettől nagyon távoli ideológiának a bevezetésén évtizedekig dolgoztak, meglehetősen jó eredménnyel. Ennek ellenére, jó esély van rá, hogy ha nincs a kommunizmus és kelet-európai keresztény bevándorlók töltik ki vákuumot, a multikulturalizmus nem terjedt volna el és ma Nyugat-Európa nem szenved ma miatta.
A nyugati politika olyan mértékben hitte el saját propagandáját a muszlim integrációról, hogy nagyon későn vált nyilvánvalóvá számukra, hogy a muszlim bevándorlás, nem megoldotta a problémát, hanem megkettőzte. Az elöregedés és a szociális rendszereken lévő nyomás, nem csökkent, hanem nőtt. A muszlim bevándorlók szociális rendszerektől való függése, munkanélkülisége jóval magasabb az átlagnál, ezért betelepülésüknek ellenkező eredménye lett, mint aminek szánták, növeli a szociális számlát.
A jóléti problémán kívül egy vallási, etnikai és biztonságpolitikaival egészültek ki a nyugat gondjai. Így a hosszú távú stabilitáshoz nem csak az elöregedés problémáját kell tompítani, hanem muszlim bevándorlás visszaszorítására is szükség lenne. Az EU keleti bővítésének stratégiája mögött meghúzódtak ilyen motivációk.
Az EU bővítés változást hoz
Az EU bővítése kezdetekben nem hozott látványos eredményt a keleti országokból való elvándorlásban. A kivándorlás folyamatos volt, de nem elegendő. Nem mozdultak meg milliók és a nyugati politikusokban is volt aggodalom a belpolitikai reakciókat illetőn. A legnagyobb félelem a szociális rendszerek bőkezűsége közötti különbségekből fakadtak. Féltek, hogy sok keleti majd ennek kihasználására indul útnak.
A válság azonban mindent megváltoztatott és a nyugatnak kedvező irányban. Dél és Kelet-Európa fiatal népessége 2009-től útra kelt. Félmilliónál több spanyol diplomás, több százezer olasz vándorolt északra. 2,7 millió román, ami miatt a legutóbbi népszámlás szerint 2 millióval (9 százalékkal) csökkent lakosságszámuk. Legalább 3 millió lengyel, ukránok, oroszok, bolgárok, szerbek és magyarok tömegei döntöttek a költözés mellett. Ennek vannak politikai okai is a felszínen, de a mélyben a demográfiai vákuum és a nyugati politikai stratégia húzódik meg. Az észak és nyugat népessége tízmilliós számú fiatal ambiciózus magasan képezett szülőképes korú fiatallal növekszik, amelyek szinte kivétel nélkül abba a generációba tartoznak, amiből hiány van.
Alternatíva a muszlim bevándorlásnak
Ezek a fiatalok több előnnyel rendelkeznek a muszlim népességgel szemben. A legfőbb, hogy mint a gyakorlat igazolta, a korábbi félelmekkel ellentétben, nincs a szociális rendszeren való függésük. Brit adatok kimutatták, hogy egyedülálló módon a szociális rendszerbe nettó befizetők, kevesebbet vesznek ki, mint amit befizetnek. Megjelenésük megnehezíti a muszlim bevándorlók helyzetét, csökkenti a vákuumot, versenyt támaszt nekik a munkaerőpiacon. A statisztikai rasszizmust alapul véve, bizonyosak lehetünk benne, hogy ha a munkaadóknak döntő százalékban választják a keresztény gyökerűt a muzulmánnal szemben. Egyetlen bökkenő volt csupán, amiről néha nyíltan, többször burkoltan beszéltek. A főként román és bolgár cigányok megjelenése. A lakosság egy részében azonnal feléledtek a félelmek és a politikusoknak reagálni kellett. Ebből született aztán a szociális jogok megnyirbálásának eufemisztikus, de jó ötlete. Ettől eltekintve a déliek, keletiek megjelenésével a nyugat időt nyerhetne az elöregedésből és muszlim bevándorlásból fakadó gondok kezelésére. Volna, ha nem indul meg a valódi és tömeges muszlim népvándorlás.

Új helyzet, új stratégia
Ez felborította a terveket és új történelmi helyzetet teremtett. A tavaly megindult népvándorlás a modern közlekedés előtti viszonyokat idézi. Nem közvetlenül jutnak el a célországba, hanem átmasíroznak minden közbenső országon. Amennyiben képesek lennének lezárni a határokat, megvalósulhatna a történelmi forgatókönyv, a periférián feltorlódnak a migránsok és„betolják” a centrumba maguk előtt a keleti régiók lakosságának egy részét. Ez zajlik Görögországban és kisebb mértékben megvalósulhat más balkáni országokban. Az oda beszorult, ma menekültnek látszó emberek, 10-20-50 év múlva muszlim kisebbség lesznek. Akár több százezer ember maradhat ott hosszabb távon. Ezzel szemben a görög káosz és tragikus viszonyok a középosztály egy jelentős részét üldözik el.
A nyugat számára előnyös forgatókönyv azonban megtört Merkel hezitálásán, Magyarországon és a többi V4 ország határozott döntésén. Ők nem szerettek volna görög mintára menekült táborrá válni, nem akarták, hogy muszlim tömegek rekedjenek náluk.
A nyugati országok közül a britek reagálták le a helyzetet, hatékonyan és gyorsan. Drasztikusan korlátozva a muszlim bevándorlást, sőt Cameron személyesen, egy újságcikkben fenyegetett meg több százezer muszlimot feleségeik hazadeportálásával. Ez mutatja, hogy intenzíven keresik a módját már rég ott élő tömegek kitoloncolásának.
Németország, más utat követett, ami sokkal veszélyesebb a keleti régiókra nézve. Ő előbb megnyitotta a kapukat, majd azt követeli, hogy osszák el a bejövő muszlimok egy részét. Méltányos kérésnek látszik elsőre, de mögötte egy nagyon furcsa történelmi helyzet van és kemény belpolitikai okok.
Németország gyenge V4-ekben érdekelt
A bevándorlással érintett országokban a belpolitika felrobbant. A szélsőségek erősödnek, támadások érik a bevándorlókat. Kisebb nagyobb mértékben destabilizálódnak az országok. A legerősebb kivétel Magyarország. Itt épp ellenkező folyamat játszódott le. A kormány széles összefogást tud maga mögött és erősítette helyzetét.  Németországban belpolitikai kérdés a kvóta ügye. Ha nem sikerül keresztül vinnie Merkel mamának, akkor hatalma meginoghat. A V4 országokban fordított a helyzet, ha sikerülne keresztülvinni a kvótát, az gyengítené a kormányokat, akár bukásukat is eredményezhetné. Németország így két legyet ütne egy csapásra. Stabilizálná saját helyzetét és gyengítene másokat, akikre most nem tudja rákényszeríteni akaratát. Magyarország egy baloldali fordulat esetén beállhatna a görög sorba és azt tenne vele Európa, amit akar. Meglehetősen kívánatos forgatókönyv az európai politikának.
Ebben az esetben Magyarország és a többi V4 területén is érvényesülhetne az eredeti forgatókönyv, vagyis a perifériára lenne telepíthető a muszlim népesség egy része.
Ezt nagyon fontos tudni ahhoz, hogy megértsük, miért hihetetlenül fontos történelmi léptékkel nézve a kvóták elutasítása.
A nyugat-európai munkavállalás korlátozásának előnyei
Bevándorlás Amerika nagy ereje, gazdaságának hajtóereje. Ezt az álmot kergeti Nyugat-Európa már 50 éve, de nála a bevándorlás átokká vált. A különbség, hogy Európa erős jóléti rendszere a potyautasok bevándorlását erősíti. Amerikában ezzel szemben nincs szociális rendszer, ez szűrőként működik. Európában orvosolható lenne a baj, a szociális rendszerhez való hozzáférés korlátozásával, ez azonban eddig nem látszott lehetségesnek. Most a britek végül elindultak ezen az úton. Ez a nyugat számára a legjobb megoldás. Így kiszűrhetik a potyautasokat és kimazsolázhatják a dolgozni és boldogulni akaró munkavállalókat, ahogy Amerika teszi. A konkrét intézkedés, a gyerekek után járó támogatásának helyben lakáshoz kötése pedig arra ösztönözheti az ott dolgozó kelet-európaiakat, hogy kivigyék magukkal családjukat, amire nagy szükség az elöregedés megállítására. A könnyen beilleszkedő gyerek a legértékesebb gazdasági erőforrás a jövőre nézve a kontinensen, ez sokat megér a nyugati kormányoknak. A kelet-európai gyerekek pedig egy generáció alatt beilleszkednek.
Régiónk számára ez a legveszélyesebb fogatókönyv. Ez ugyanis megállítja a szociális rendszer kihasználása érdekében történő kivándorlást, de nem teszi azt az ambiciózus, versenyezni és dolgozni akaró lakossággal. Ennél már az is sokkal jobb lenne, ha az EU-ban erőteljesen korlátoznák a munkavállalást és ezzel a kivándorlást.
A nemzeti érzés segíthetne
A keleti országok, habár a kormányok szeretnék kisebbíteni a gondot eszköztelenek a fiatal generációk otthon tartásával kapcsolatban. A történelem során már voltak ehhez hasonló problémák, jellemzően a középkorban, amikor a járványok tizedelték a lakosságot és az elvándorlást nem tudta kompenzálni a népesség növekedés. Ma az alacsony születésszám tizedeli a lakosságot, a keleti gazdaságok 20 éves távlatban nagyon komoly problémákkal nézhetnek szembe. A középkorban erre találták ki a röghöz kötést, amit akkor lehetett törölni, amikor a népességszám nőtt és megjelent a nemzeti érzés. A nemzeti érzés volt az, ami olyan lojalitást alakított ki a saját hazával kapcsolatban, ami képes volt otthon maradásra vagy visszaköltözésre ösztönözni egy ország lakosságát. A kelet-európai nemzeti érzés végzetesen meggyengült, egyrészt a kommunizmus végezte ki őket, másrészt az EU nemzetállamok gyengítésére kialakított ideológia és média hadjárata.
Az egészséges nacionalizmus lehetne a munkavállalás korlátozáson túl, ami otthon tarthatná a lakosságot, ennek megteremtése azonban nem könnyű feladat. A menekült válság biztos, hogy erősíti a nemzeti érzést, ami segíthet, de több esetben azzal a veszéllyel jár, pl. Németországban, hogy akár újra túlzásokba eshetnek.

A népvándorlás és demográfia gondok által okozott rendkívül bonyolult problémagócot nehéz jól megoldani. Egy biztos, azok az országok, akik ezek között a kaotikus és gyorsan változó viszonyok között kiengedik kezükből saját sorsuk irányítását, más országok belpolitikai érdekei szerint cselekszenek nagyon könnyen a történelmi vesztesek között találhatják magukat.