ózd

Miki Gabi nagy karriert fog befutni újságíróként. Aki ilyen szépen és egyoldalúan tud írni a cigányok helyzetéről, annak jövője van. Én is szeretem, amikor népmesei stílusban könnyeket elmorzsolva beszélünk cigányságról, a gonosz hétfejű rendőrökről, a vasorrú gárdáról és gonosz királyságról, amelynek minden alattvalója csak azért él, hogy a cigánysággal rosszat tegyen. Ebben a gonosz királyságban csak a legkisebb testvér nem „rest” (Copyright by Viktor), és védi az elesetteket. Ő Miki Gabi, Robin Hódként

Ő lemegy vidékre oszt (Copyright by Viktor) jól bemutatja a gonoszaknak, hogy milyen helyzetbe sodorták szegényeket. Én meg azt kérdem, ha már valakinek fizetik az útját, miért nem Ózd legvalódibb kérdésére keresi a választ: vajon mi a jó büdös francért kapott a Jobbik 33 százalékot? Őt ez nem érdekli, ír egy újabb ömlengést, amivel egy centivel sem jutunk közelebb a megoldáshoz, sőt. A potyaúton nem gondolkodik a valódi kérdéseken, mert azokra tudja a választ, ez felvételi kérdés volt az újságíró iskolában. „Ózdon csak rasszisták élnek.” Hódunk nem gondolkodik el egy pillanatra sem, miért van, hogy csak azokon a helyeken élnek nagy tömegben rasszisták, ahol cigányok is. Hogy az istenbe jött ki ez az eloszlás ebben az országban? Miért költözik minden rasszista Ózdra, meg olyan helyekre, ahol cigányok élnek. Ennek épp fordítva kéne lennie. Aki utálja a cigányokat, el kéne költözzön. Ott kéne csak Jobbik szavazónak lennie, ahol nincs cigány. De Hódunkat ilyen rasszista ravaszkodás nem hozza lázba. Ő egyenes ember, egyenesen megírja nekünk, bele a közepibe (talán ez is, nem biztos, de lehetne, Copyright by Viktor).

Arra sem gondol, hogy talán azért tartunk a 14 százalékos Jobbiknál, a nulla SZDSZ-nél, és egy kétségbeesett országnál, mert a Hódok már összes brazil szappanopera összes nyálas fordulatát leírták ebben az ügyben, annyit, hogy egy 100 részes Izaurát meg lehetne vele tölteni. Ellenben soha nem próbálják, egy vacak kis pillanatra sem, a valóság másik arcát is meglátni. Olyankor behunyják a szemüket, nehogy befolyásolja éles világlátásukat. Jobb az egyoldalú, népmesei hangnem, ha így írunk, biztos az Index első oldalára kerülünk, és az jobb, mint egy alig olvasott blogban osztani az észt.

Én magam is jártam az ózdi telepen 18 éve, én is forgattam egy külföldi TV társaságnak. Már akkor is ilyen viszonyok voltak, de akkor még a városiak féltek csak a cigányoktól. Akkor sem volt senkinek munkája, és habár én jól kerestem, nem volt videóm, de itt szinte minden házikóban láttam. Amikor megkérdeztük miért vannak ilyen nyomorult viszonyok, a lakosok izgatottan, sőt lelkesen válaszoltak, – nem volt ez ám mindig ilyen. Amikor beköltöztünk még virágok voltak, itt és itt (mutatja a helyeket) itt meg elől veteményes kert. – Amikor beköltöztek, az még a szocializmusban volt, és minden romának volt munkája, mégis rövid idő alatt romos állapotba kerültek a házak, de Hódunkat nem érdeklik az ilyen rasszista felvetések.

Nem akarom a többséget védeni, mert sokszor beleéltem magam abba, milyen lehet cigányként bemenni a Tescoba. Amikor boltosok azt gondolják, biztos lopni jöttet, és az emberek olyan tekintettel bámulnak, mintha nem lenne joguk ott lenni. Az egyoldalú baromságokat azonban nem szeretem. Nem lett volna érdemes Robin Hódnak legalább a városba besétálni, mielőtt sírva fakad, és megkérdezni az ott élő rasszistákat, hogy látják a kérdést, őket milyen sérelem éri. Hód a nagy nyomorúságot látva azt sem kérdezi, miből telik mobilra és kábeltévére, ha ahogy ő mondja „nélkülöznek”. Az, hogy nélkülöznek, erős szó. Én zsíros kenyéren nőttem fel, és nem azért mert csak azt szerettem, de nélkülözni azt nem nélkülöztem. Igaz, olyan nélkülözőt még nem láttam, aki annyira el lenne hízva, mint az illusztráción látható, rettegő fiatalember, ha már sírósra vesszük a figurát, az ilyen apróságokra figyelni kéne. Ahhoz, hogy valaki nélkülözzön, nem Magyarországon kell születni, hanem Afrikában. Itt ingyen van az iskola, az orvos, a segély, a rokkantnyugdíj, az iskolai étkezés, minden adott ahhoz, hogy aki csak egy kicsit akar, az ne nélkülözzön, még akkor is, ha tudjuk, hogy a többség tehetne többet a cigányság felemeléséért. Most biztosan többen zokogásban törnek ki, és azt sóhajtozzák, de hát szegregált iskolába járnak a szegények. Afrikában meg nincs is iskola, és még a nincs iskolába is csak feketék járnak. Vajon ha mellettem csupa roma tanul egy osztályban, akkor nem tudok megtanulni olvasni és számolni? Ha így van, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni miért?  

Robin Hód tudhatná, mikor ilyeneket ír, hogy ezzel újabb néhány ezer szavazatot szerez a Jobbiknak. Mi, akik már jártunk vidéken, másmilyen valóságot látunk. Mondjuk, a való világot, villa nélkül és el vagyunk keseredve, amikor azt olvassuk, még mindig nem nőttek fel a Hódok a probléma súlyához. Itt már nem jutunk sehova maszatolással, a többség egyoldalú gyalázásával, őszintén kell beszélni, hacsak nem az a célunk, hogy a Jobbik alakítson kormányt jövőre. Ma a lakosság 10 százaléka ért egyet a Hód riportjával és 90 komplett hülyeségnek tartja. Ebből a 90 százalékból 70 potenciális Jobbik szavazó. Azért szavaznak az emberek a Jobbikra, mert a Hódok és politikus barátaik nem hajlandók őszintén beszélni, és még mindig a „szimpi kis jogvédő” szerepében tetszelegnek. Fel kéne fogni, hogy vagy változtatunk, és nem csak a többség meglévő felelősségét emlegetjük, hanem a kisebbségét is vagy jön a katasztrófa. Amikor majd betiltanak benneteket és még engem is, akkor nem biztos, hogy lesz kedvem azon röhögni, hogy én megmondtam. Ma több szavazatot hoznak a Hódok a Jobbiknak, mint Vona Gábor. Neki csak ülni kell az irodájában, és Ti elvégzitek helyette a munkát.

Még csak annyit, legközelebb olyan embert küldjön az Index vidékre, aki járt már a Balatonon és néhány borvidéken kívül máshol is az országban. Hód láthatólag most volt először faluszerű helyen, de innen is inkább gyorsan átment egy miskolci diszkóba valami kis vidéki macát felszedni, mert olyan még nem volt neki, ahelyett, hogy komolyan a dolgok mélyére nézne. Ha nem így lenne, biztosan nem írt volna le ilyen mondatot: „Hétesen erős a közösségi kohézió, és a helyiek a máshol szokásosnál jóval őszintébbek egymáshoz.” Nem tudja, hogy vidéken általában nagyobb a kohézió, és az emberek sokkal jobban segítik egymást, igaz, ehhez nem kell naponta összeverekedni és kibékülni.

A többi néma csend, csak Hód sír fel valahol a miskolci diszkó előtt…