Szegény szlovák politikusok. Nagyon sajnálom őket. Még a mieinknél is rosszabb helyzetben vannak. Nekik hétköznapokon annyit kell hazudniuk, mint nálunk egy választási kampányban. Az egész életük az ön és közbecsapásra épül, arra, hogy volt egy Szlovák Birodalom, vagy ilyesféle, amit a magyarok (és a csehek) valamilyen módszerrel a sajátjukként próbálnak beállítani. Nem vagyok egy revizionista, bele tudom élni magam egy szegény elnyomott kis nép helyzetébe (nem nehéz).
Már önmagában azt sem lehet könnyű feldolgozni, hogy az önálló szlovák állam megalapítóját később halálraítélték háborús bűnösként, de ezzel valahogy megbirkóznak. Az már kicsit zavaróbb, hogy a fővárosukat Pozsonynak hívták néhány évszázadon át, és minden nap azon idegesíthetik magukat, hogy a város emblematikus történelmi épületei valójában a magyar parlamentarizmus és királyság szimbólumai. Mindent megtesznek ugyan, hogy a világ ezt ne vegye észre, még a műemléki feliratokat is meghamisítják, de magukat nem tudják becsapni. Ezért állandóan a tudathasadás szélén állnak, csak némelyikük a rossz oldalon.
A legviccesebb dolog azonban most történt. Slota, aki a szlovákok legnagyobb nemzeti kincse, egyedül többet ér, mint a Kalevala, a Nagyszentmiklósi aranykincs és a Monty Python, most bevallotta, büszke rá, hogy megpofozott egy magyart egyszer réges-régen. A szlovák hadtörténetet nézve ez igazi hőstett! Ehhez képest Hunyadi és a Nándorfehérvári diadal egy kis családon verekedés, néhány karmolással. Ezért, ha Hunyadi kis csete-patéja miatt kongatjuk a harangokat szerte a világban, akkor ezért is kéne valamit csinálni.
Ezúton kérem Slota urat, írja meg nekem, hogy pontosan mikor történt az esemény, mert egyrészt kezdeményezni fogom, hogy nálunk nyilvánítsák nemzeti gyásznappá a napot, hiszen ilyen vereséget még nem mértek a szlovák-magyar háborúk történetében hazánkra. Szerintem nekünk ezen a napon 24 órán át kéne kongatni az ország összes harangját. Azt is javasolnám, hogy Szlovákiában nyilvánítsák a hősök napjává, és tegyék munkaszüneti nappá, de szlovák hadtörténeti jelentőségét tekintve akár egy hetet is ünnepelhetnék az eseményt. Mivel a Szlovák Nemzeti Felkelés háttere meglehetősen homályos Slota úr jól dokumentált hőstettéhez képes, talán megérné elgondolkodni, hogy inkább az utóbbit tegyék nemzeti ünnepé.
Az egész történet tanulságaként már csak azt sajnálom, hogy nem vertem meg 7 évesen azt a török gyereket, aki néhány napot nálunk volt a faluban. Szép kis visszavágás lett volna Mohácsért és a 150 évért.