A szlovákok zsidói
Most, hogy lassan már minden politikusunkat megalázták a szlovákok, reméljük, végre mindenki megérti nincs és nem is lesz semmi megegyezés, nem lesz normalitás. A magyar politikusok alázását nemzeti kötelezettségnek tartják a szlovákiban, mert ez is a cirkusz része. A cirkusz lényege pedig, hogy megteremtsék Szlovákia nem létezett identitását.
Van egy francia mondás, ami valahogy így hangzik. Mindenki valakinek a zsidója. Az élet úgy hozta, hogy mi magyarok lettünk a szlovákok zsidói. Minket utálhatnak, mi segítjük őket identitásuk megerősítésben, belpolitikai gondjaikról való figyelemelterelésként szolgálunk, mi vagyunk az aktuális gonoszt, a tökéletes bűnbak. 1000 évig sanyargattunk őket és végre vissza akarnak nekünk adni mindent. Nem kétséges, hogy ha ez a helyzet néhány száz éve alakult volna ki a két ország között már háború dúlna. Ráadásul, mivel a gazdasági helyzet nem egyértelműen kedvez nekünk a konfliktus kimenetele sem lenne teljesen egyértelmű, vagyis akár a szlovákok le is radírozhatnának bennünket a színről, persze csak valamelyik cimborájukkal összefogva.
Talán egy kicsit komikusan hangzanak a fentiek innen szemlélve, és csak a médián keresztül nézve az eseményeket, de ha elbeszélgetünk kint dolgozó magyarokkal, már komolyabban vehetjük a viccesen hangzó állításokat. Egy ismerősöm multinacionális cége kivitte Pozsonyba, mert ott sokkal többet keresnek a cégvezetők az alacsonyabb adók miatt. (Tekintsünk most el attól, hogy ezzel az egy céggel egy milliárdnyi adó és járulékbevételtől esik el a költségvetés, nem beszélve az irodabérlettől, a bérelt lakásokról, a fogyasztásról. )
Barátom azóta megdöbbentő dolgokról számol be. Azt már tudtuk, hogy magyar idegenvezetőket tartóztatnak le, diáklányokat vernek meg, szurkolókat agyalnak. Ezek önmagukban még nem lennének olyan dolgok, amiért egy országot biztosan el kell ítélni, mert hát őrültek mindenhol vannak. A baj csak az, ha ezeket az eseteket az állam igyekszik eltussolni, sőt segíti a bűnösök védelmét, akár az áldozatokat is meghurcolva, a jogállamiság kereteit erősen feszegetve.
Az ilyen eseteken túl azonban a hétköznapi életben hihetetlen magyarellenességgel lehet találkozni Pozsonyban. Az utcán magyarul mobiltelefonáló üzletemberekkel ordítoznak, hogy ebben az országban beszéljen szlovákul, miközben az illető egy szót sem tud az ő nyelvén. Az irodaházakban, ahol magyarországiak is dolgoznak rendszeresen üzennek a liftek falán, hogy melyik melegebb éghajlatra menjenek a magyarok. Az utcán a magyar rendszámú autókat összekaristolják, esetleg kiszúrják a kerekét, a rendőrök pedig előszeretettel büntetik az ilyen járműveket. (Nálunk egy ilyen fejlemény igen érdekes lenne a rengeteg szlovák rendszámú autó miatt) Úgy tűnik az államilag támogatott hülyeség túl messzire ment és egyre több ember bátorodik fel. Sajnos a lavina elindult.
Úgy hiszem, hogy ezek a gondolatok egyre népszerűbbek lesznek az egész világon, ezt a válság is támogatja. Önmagában az, hogy egy országban ilyen erővel tör felszínre az elfojtott gyűlölet támogatja más országokban a gyűlölet erősödését.
Érdemes kitérni az ominózus focimeccsre egy pillanatra. Jellemzően nálunk több fórumon azt mondták, nem kár a futball huligánokért és nem érdemes szélsőségek miatt két ország viszonyát tovább élezni. Azonban ne legyünk előítéletesek a futball huligánokkal, sőt a szélsőségekkel sem, mert akkor olyanok vagyunk mint bármely más előítéletes. Az a huligán, aki nem viselkedik huligánként, nem huligán és nem lehet huligánként fellépni ellene. Csak azért nem verhetünk meg senkit, mert a múltban huligánként viselkedett, mert akkor olyanok vagyunk, mint akik azért vernek valakit, mert színes a bőre, csak előítéletből. A szlovákok sem verhetnek meg azért senkit, mert úgy tudták azok balhézni mentek oda, a szándék még nem elítélhető. Amennyiben tényleg volt tudomásuk ilyen előkészületekről, európaiként viselkedve, előzetesen ki kellett volna szűrniük a valódi balhésokat és be sem engedni a stadionba.
A szlovák politika elvetette a sulykot, sajnos Európa kívülről nézve nem láthatja a teljes igazságot. A két nép egymással történelmi konfliktusban van és hát egyik kutya másik eb, gondolhatják Brüsszelben. Bármennyire is talán ez a látszat ennél jóval többről van szó. A szlovákokat valóban államilag biztatják a magyarellenességre, miközben a felszínen szélsőségesnek neveznek bennünket minden fórumon. Közben a markukba röhögnek, hogy már megint, milyen tehetetlen a magyar politika. Tényleg ezzel a kétszínűséggel szemben minden jó szándék tehetetlen. A két ország viszonya ez alatt a szlovák kormányzat alatt már nem képes javulni, mert egyszerűen ők nem akarják. Csak külső erőket lehet igénybe venni, mert elégtételt kell vennie a kormánynak, mert ha ő nem teszi, a szélsőségek fogják megtenni és az újra csak a szlovákok malmára hajtja a vizet. A válság, a munkanélküliség mind ez a folyamatot segíti. Addig kell tenni, amíg nálunk is nem kezdik majd a szlovák turista buszokat zaklatni.
Mi nem tudunk mást tenni, mint nem eszünk szlovák sajtot és nem iszunk szlovák tejet, és nem járunk szlovák rendszámú autóval, de már ezek is túlzóak kicsit.
Most, hogy lassan már minden politikusunkat megalázták a szlovákok, reméljük, végre mindenki megérti nincs és nem is lesz semmi megegyezés, nem lesz normalitás. A magyar politikusok alázását nemzeti kötelezettségnek tartják a szlovákiban, mert ez is a cirkusz része. A cirkusz lényege pedig, hogy megteremtsék Szlovákia nem létezett identitását.
Van egy francia mondás, ami valahogy így hangzik. Mindenki valakinek a zsidója. Az élet úgy hozta, hogy mi magyarok lettünk a szlovákok zsidói. Minket utálhatnak, mi segítjük őket identitásuk megerősítésben, belpolitikai gondjaikról való figyelemelterelésként szolgálunk, mi vagyunk az aktuális gonoszt, a tökéletes bűnbak. 1000 évig sanyargattunk őket és végre vissza akarnak nekünk adni mindent. Nem kétséges, hogy ha ez a helyzet néhány száz éve alakult volna ki a két ország között már háború dúlna. Ráadásul, mivel a gazdasági helyzet nem egyértelműen kedvez nekünk a konfliktus kimenetele sem lenne teljesen egyértelmű, vagyis akár a szlovákok le is radírozhatnának bennünket a színről, persze csak valamelyik cimborájukkal összefogva.
Talán egy kicsit komikusan hangzanak a fentiek innen szemlélve, és csak a médián keresztül nézve az eseményeket, de ha elbeszélgetünk kint dolgozó magyarokkal, már komolyabban vehetjük a viccesen hangzó állításokat. Egy ismerősöm multinacionális cége kivitte Pozsonyba, mert ott sokkal többet keresnek a cégvezetők az alacsonyabb adók miatt. (Tekintsünk most el attól, hogy ezzel az egy céggel egy milliárdnyi adó és járulékbevételtől esik el a költségvetés, nem beszélve az irodabérlettől, a bérelt lakásokról, a fogyasztásról. )
Barátom azóta megdöbbentő dolgokról számol be. Azt már tudtuk, hogy magyar idegenvezetőket tartóztatnak le, diáklányokat vernek meg, szurkolókat agyalnak. Ezek önmagukban még nem lennének olyan dolgok, amiért egy országot biztosan el kell ítélni, mert hát őrültek mindenhol vannak. A baj csak az, ha ezeket az eseteket az állam igyekszik eltussolni, sőt segíti a bűnösök védelmét, akár az áldozatokat is meghurcolva, a jogállamiság kereteit erősen feszegetve.
Az ilyen eseteken túl azonban a hétköznapi életben hihetetlen magyarellenességgel lehet találkozni Pozsonyban. Az utcán magyarul mobiltelefonáló üzletemberekkel ordítoznak, hogy ebben az országban beszéljen szlovákul, miközben az illető egy szót sem tud az ő nyelvén. Az irodaházakban, ahol magyarországiak is dolgoznak rendszeresen üzennek a liftek falán, hogy melyik melegebb éghajlatra menjenek a magyarok. Az utcán a magyar rendszámú autókat összekaristolják, esetleg kiszúrják a kerekét, a rendőrök pedig előszeretettel büntetik az ilyen járműveket. (Nálunk egy ilyen fejlemény igen érdekes lenne a rengeteg szlovák rendszámú autó miatt) Úgy tűnik az államilag támogatott hülyeség túl messzire ment és egyre több ember bátorodik fel. Sajnos a lavina elindult.
Úgy hiszem, hogy ezek a gondolatok egyre népszerűbbek lesznek az egész világon, ezt a válság is támogatja. Önmagában az, hogy egy országban ilyen erővel tör felszínre az elfojtott gyűlölet támogatja más országokban a gyűlölet erősödését.
Érdemes kitérni az ominózus focimeccsre egy pillanatra. Jellemzően nálunk több fórumon azt mondták, nem kár a futball huligánokért és nem érdemes szélsőségek miatt két ország viszonyát tovább élezni. Azonban ne legyünk előítéletesek a futball huligánokkal, sőt a szélsőségekkel sem, mert akkor olyanok vagyunk mint bármely más előítéletes. Az a huligán, aki nem viselkedik huligánként, nem huligán és nem lehet huligánként fellépni ellene. Csak azért nem verhetünk meg senkit, mert a múltban huligánként viselkedett, mert akkor olyanok vagyunk, mint akik azért vernek valakit, mert színes a bőre, csak előítéletből. A szlovákok sem verhetnek meg azért senkit, mert úgy tudták azok balhézni mentek oda, a szándék még nem elítélhető. Amennyiben tényleg volt tudomásuk ilyen előkészületekről, európaiként viselkedve, előzetesen ki kellett volna szűrniük a valódi balhésokat és be sem engedni a stadionba.
A szlovák politika elvetette a sulykot, sajnos Európa kívülről nézve nem láthatja a teljes igazságot. A két nép egymással történelmi konfliktusban van és hát egyik kutya másik eb, gondolhatják Brüsszelben. Bármennyire is talán ez a látszat ennél jóval többről van szó. A szlovákokat valóban államilag biztatják a magyarellenességre, miközben a felszínen szélsőségesnek neveznek bennünket minden fórumon. Közben a markukba röhögnek, hogy már megint, milyen tehetetlen a magyar politika. Tényleg ezzel a kétszínűséggel szemben minden jó szándék tehetetlen. A két ország viszonya ez alatt a szlovák kormányzat alatt már nem képes javulni, mert egyszerűen ők nem akarják. Csak külső erőket lehet igénybe venni, mert elégtételt kell vennie a kormánynak, mert ha ő nem teszi, a szélsőségek fogják megtenni és az újra csak a szlovákok malmára hajtja a vizet. A válság, a munkanélküliség mind ez a folyamatot segíti. Addig kell tenni, amíg nálunk is nem kezdik majd a szlovák turista buszokat zaklatni.
Mi nem tudunk mást tenni, mint nem eszünk szlovák sajtot és nem iszunk szlovák tejet, és nem járunk szlovák rendszámú autóval, de már ezek is túlzóak kicsit.