Volt egy tétel a magyar értelmiség körében, egy hittétel, amire a baloldal politikája épült, ami látványosan dől meg az utóbbi időben. A rendszerváltoztatás óta abban hittek, a magyar választó nem szavaz szélsőségekre.
A stratégia egyszerű volt, mivel a tétel működött, bárkitől, akivel szemben felmerült a szélsőségesség gyanúja, elfordultak a választók. Egy kutatás szerint mára mégis az emberek 10 százaléka fogadja el a Gárdát, hiába próbálják minden eszközzel betolni a jó öreg szélsőséges skatulyába. 9 százalék azt is mondja, szavazna a Gárdára, ha az párt lenne. Ezzel párhuzamosan a Jobbik, a hírek szerint, 265 ezer kopogtató cédulát gyűjtött, amiről az SZDSZ, MDF, az LMP és a többi kis párt még együtt is csak álmodozik. Ma már nem igazán kérdés, az SZDSZ plakátjának kérdése, „Ki lesz a harmadik erő?”
Mi változott meg? Hogy jutottunk idáig, hogy bizonyos valós társadalmi kérdésekre, csak a Jobbik és Gárda ad megfelelő válaszokat az emberek egy részének?
Tudom, sokan azt a nagyon történelmietlen választ szeretnék adni, hogy Vona Gábor és a Kurucinfo szélsőségessége juttatta ide az országot. Ez, természetesen teljesen téves gondolat. Minden társadalomban, mindenkor megtalálható minden nézet. Amerikában sok Vona Gábor és sok Kurucinfo van, sőt sokkal keményebb kijelentéseket is tehet bárki. A szavazók mégsem szavaznak ilyen eszmékre, mert a vezető párttok kezelik gondjaikat és nem alakul ki társadalmi igény. Egy eszme akkor lesz elfogadható az emberek számára, ha a hétköznapi életükben olyan valós kérdésekre válaszol, amiket már nem válaszol meg nekik.
Az elmúlt években, a magyar politika vezető pártjai nem vettek tudomást egy nagyon erős változásról, ami végbement Magyarországon. A vidéki magyarság és cigányság közötti konfliktus éleződéséről. Tudhattak volna róla, hiszen aki járt vidéken és beszélgetett az emberekkel, annak nyilvánvaló volt. Minden kutatási eredmény is ezt mutatta, de ezek értelmezésekor, azon versenyeztek a szakemberek, hogy ki tudja ravaszabb módon bizonyítani a magyar társadalom szélsőséges, rasszista voltát, ahelyett, hogy jelezték volna a valódi gondot. Semmit nem tettek, pedig tehettek volna. Sajnos, a cigánykérdéssel kapcsolatos egyoldalú megközelítés nem tette lehetővé, hogy valódi vita alakuljon ki és valódi megoldások szülessenek. A vidéki emberek pedig nem akarták az hallani, hogy az ő rasszizmusuk az oka mindennek, és a kirekesztés megszüntetése oldaná meg a gondokat. Valóra vált a legelcsépeltebb rasszista vicc: „Van maguknál rasszizmus Józsi bácsi? – Nincs, de igény vóna rá.”
Megjelent egy, eleinte csak magánbeszélgetéseken és az interneten kommunikált politikai igény, amire a válasz már sokkal előbb megadták. Az igény megjelenésével a válasznak is értelme lett. Félreértés ne essék, nem a szélsőségekre lett igény, csak arra, hogy valaki foglalkozzon őszintén és pragmatikusan ezzel a kérdéssel, hogy legalább ki lehessen mondani, gond van. Senki nem tette a Jobbikon kívül, ma mégsem magukat okolják a pártok, hanem Jobbikot és a Gárdát. Az MSZP és az SZDSZ, mint kormánypártok, tevőlegesen is segíthettek volna a vidék közbiztonságának erősítésével, a segélyezési rendszer újragondolásával, ehelyett elővették a szokások szélsőségesnek bélyegző kártyát. Stratégái még azt is gondolták, ezzel ők nyernek majd szavazókat. Nem értették, hogy budapesti demonstrációkkal, a szélsőségeket elítélő nyilatkozatokkal nem kezelhető ez a kérdés. Itt tettek, és nem szavak kellettek volna. Igaz, ezeket főként saját szavazóbázisuk megerősítését szolgáló politikai akciók voltak.
A Fidesznek is megvan a maga része, de semmiképpen sem az, amit a szocialisták szeretnek neki tulajdonítani, hogy ő bátorítja a Gárdát és a Jobbikot. Épp ellenkezőleg, ezen legfőképpen a Fidesz veszít szavazatokat. A hibát ott követték el, hogy nem adtak válaszokat, a zömében, az ő szavazótáborukba tartozóknak, nem adták meg nekik a reményt, hogyha hatalomra kerülnek, megoldják ezt a kérdést. Így tálcán adtak át 300 ezer szavazatot a Jobbiknak. Talán épp ez fog hiányozni nekik a végső elszámolásnál. Ezzel megdőlt Orbán kedvenc tétele is, hogy tőle jobbra nem lehet párt a palettán. A Fidesz nagyon sokat veszít ezen a tévedésen. Nekik könnyen sikerülhetett volna maguknál tartani ezeket a szavazókat, azonban visszavenni nem lesz könnyű.
Vona Gábor politikai zsenialitása abban áll, hogy nagyon gyorsan felismerte a politikai vákuumot, és a rendszerváltás utáni egyik legsikeresebb politikai marketing akcióval, rövid idő alatt megkerülhetetlenné tette magát. Ezt a marketing akciót nevezhetjük „gárda matematikának”. Egyszerű kiszámolni, hogy 250 ezer szavazattal biztosan be lehet kerülni a parlamentbe. Azt is körülbelül tudható, hogy a cigánykérdéssel leginkább érintett területeken mennyi nem cigány választó él. Amennyiben meg tudják szerezni ezen szavazók 20%-át, már biztos bejutók. Egyes információk szerint a Jobbik kopogtató céduláinak többségét vidéken szerezte, ezekben a régiókban. Miskolcon 2 nap alatt 7000 szelvényt kaptak.
A Gárda, persze meglehetősen erős politikai marketing eszköz, de ma még úgy tűnik törvényes, és sikeres módja a szavazatszerzésnek. Egyúttal a legveszélyesebb is, mert egy puskaporos hordó, amely bármelyik nap felrobbanhat, ha akarják a vezetői, ha nem. Jó lenne, ha Vona idővel végetvetne ennek az akciónak, de attól tartok ez már nem lenne könnyű, mint látható a gárda osztódásából. Azt, azért tudnia kell, bármennyire is a nagy pártok hozták létre az igényt, ha ebből komoly bajok lesznek az országban, a történelem az ő nagyakába varja az összes bűnt.
Az már a Gárda megalakulása után néhány hónappal látszott, hogy az elképzelés működik. A szocialisták és a Fidesz, ekkor még könnyen tehettek volna valamit, de ők a saját marketingjüket játszották. A Fidesz a „nem mondunk semmit” játszmát, az MSZP meg a szélsőségességgel való riogatást. Nem jött be. Persze, a Jobbik soha nem törhetett volna ennyire előre, ha Gyurcsány nem kormányoz ilyen iszonyatosan rosszul, és a kormány nem veszíti el minden szakmai és erkölcsi hitelét. Az emberekben kialakult az érzés, „ezeknél” bárki jobb, és hiába mondja nekik racionális énjük, hogy talán a Jobbik nem tudná elvezetni az országot, a másik énjük válaszol rá: „ezek sem tudják”. Szóval, gond van. Átszakadt egy gát, az emberek nem szégyellik kimondani, nekik tetszik a Gárda és a Jobbik, nem gondolják azt, hogy szélsőségesek lennének. Azt is mondhatnánk, az értelmiségi tétel még ma is áll, az emberek nem szavaznak szélsőségesekre, csak nem gondolják, hogy a Jobbik az lenne.
Azt sem ismerte fel a négy parlamenti párt, hogy az emberekben nagyon erősen kialakult a teljes fennálló politikai renddel szembeni ellenállás. Jelenleg a Jobbikon kívül nincs olyan erő, amely ezt a politikai igényt kielégítené, igaz többen próbálják, de nekik még nem jött el az idejük. A Jobbik annak ellenére vált az ilyen szavazók kedvencévé, hogy nem vette be ezt az üzenetet marketing stratégiájába, mert a Fideszt nem támadja. A szavazók, azonban ennél többet is belelátnak egy általuk elfogadott politikai erőbe. Eredetileg csak a cigánykérdés felvállalása miatt fordultak feléjük, de miután megtették, lassan mindent elfogadnak tőlük. Jön a többi gondolat is, a palesztin barátság, a multi ellenesség, a nyugatellenesség és így tovább. Helyzet tragikomikuma, hogy éppen a cigánykérdésben ma messzebb vagyunk a megoldástól, mint a Gárda előtt voltunk. A cigányság integrációjára, ma kevesebb az esély, mert körükben megindult, a többséggel szembeni identitás megfogalmazása. Ma sokkal inkább számíthatunk arra, hogy kisebbségi csoportként önálló politikai képviseletet építenek, mint más megoldásra. Ez érdekes helyzetet alakíthat majd ki a 2014-es választásokon, ahol a cigányság és a Jobbik egymást erősítve komoly erővé válhat.
Nem látható, hogy ezt a folyamatot mi állíthatná meg. Komoly változásokra kell felkészülnünk. Ma az értelmiség legnagyobb része nem azonosul a Jobbik gondolataival, de egy esetleges, új összetételű parlament esetén, az összes állami pozícióból, kuratóriumokból, alapítványokból, ORTT-ből az SZDSZ és MDF delegáltjai kikerülnek és helyette a Jobbik emberei mennek be. Ez olyan konfliktusokat és gondolati változásokat eredményez majd, amiket még nem élt meg a magyar értelmiség és közélet. Ma már kevés eszköz van ennek megállítására, de erről nem a választók tehetnek.
@beebeercsok: Én, mint egyszerű választópolgár nem tudok válaszolni erre. Én személy szerint kivárok. Talán jövőre lesz valami változás és verseny. Ma ugyanis semmi verseny a pártok között, ezért tartunk itt.
Ez most lehangolt. Mert igaz lehet. Most én a tök egyszerű választópolgár, mit tehetek?
@Kenguru: Azért érdemes végig nézni a 20. századi történelmünket. A szoft és a kemény diktatúra tette ki az idő legalább 80 százalékát. Talán a lázadásnál csak a diktatúrát szeretjük jobban. Ráadásul a nyugdíjasok nem lázadnak és ők a meghatározó társadalmi réteg. Fiatal alig van. Csak a fiatalok lázadhatnának, de itt már ők is nyugdíjasként viselkednek, biztonságra törekvő stratégiákkal élünk.
@tomi79:
"Nem lett volna célszerűbb a politikusoknak sült galamb ígérgetése helyett alaposan átgondolni az ország kitörési pontjait, és megfelelően kommunikálni az embereknek, hogyan tehetik sikeresebbé életüket és ezáltal az országot?"
Az az igazán kemény, hogy sok politikus ténylag azt hitte, hogy rövid időn belül elérhető az "osztrák életszinvonal".
Bazz a Kupa Mihály(adórendszerünk egyik atyja) is azt nyilatkozta nemrég, hogy ő azt hitte itt 2000-ben már osztrék viszoyok lesznek.
Az nem esett le neki, hogy a gazdaság nem tud fejlődni ha agyonbasszák magas adókkal.
@Magyarország21: Szoft diktatúra? Az igen rövid életű lenne. A magyarok semmit sem szeretnek annyira mint a hatalom ellen lázadni.
Mondjuk ennek az az előny meglenne, hogy kialakulna egy nemzeti egység.
🙂
Nem a cigánykérdés volt az egyedüli téma, amivel az "értelmiség" nem tudott vagy nem akart mit kezdeni, és ezzel megfelelő témát adott a Jobbiknak.
A rendszerváltás óta minden kormány azzal hitegette a rendszerváltáskor nehéz helyzetbe került embereket, hogy belátható időn belül utolérjük a nyugat-európai életszínvonalat. Eddig ebben az egész ország hitt vagy hinni akart, ám most jött el az a pont, amikor mindenki rájöhetett arra, hogy ez nem fog egyhamar bekövetkezni. Ez azonban azt jelenti, hogy a rendszerváltás vesztesei, akik eddig valamelyik nagy pártra szavaztak, most tömegesen fognak átpártolni egy olyan új erőhöz, aki számukra reményt jelent, szemben a jelenlegi korrupt és impotens politikai elittel, akitől sok jót nem várhatnak.
Nem lett volna célszerűbb a politikusoknak sült galamb ígérgetése helyett alaposan átgondolni az ország kitörési pontjait, és megfelelően kommunikálni az embereknek, hogyan tehetik sikeresebbé életüket és ezáltal az országot? Ez most sincs nekik megtiltva…
@Kenguru: no igen, de én a jelenre gondolok. Sajnos itt már lesz némi változás elkövetkezőkben. Ami önmagában nem lenne baj, de hát ez olyan irányban lesz, ami már nem fog tetszeni nekünk. Egy szoft diktatúra felé araszolunk szépen. Persze mivel legtöbben úgy gondoljunk, ennél bármi jobb, ezért nem fogunk eleinte sírni.
Később, meg már később lesz.
"és ha az alkotmány tiltja, de tömeges igény van rá, akkor előbb utóbb megváltoztatják az alkotmányt"
Azert ehhez lett volna egy-kat szava az ott allamasodozo szovetseges eroknek.
Most már csak az lesz érdekes, hogy az értelmiségből kik lesznek akik arcukat vállalva a Jobbik mellé állnak. Egy dolog szavazatokkal névtelenül támogatni, megint más arccal felválalni a "szélsőséget".
@Kenguru: Ha a német alkotmány nem tiltotta volna, akkor sem lett volna tömeges igény rá, és ha az alkotmány tiltja, de tömeges igény van rá, akkor előbb utóbb megváltoztatják az alkotmányt. Erről szólna kimondatlanul ez az írás. Szóval, hogy törvényekkel nem lehet lelki változásokat könnyen szabályozni.
"Ezzel megdőlt Orbán kedvenc tétele is, hogy tőle jobbra nem lehet párt a palettán."
Ezt meg Antall doktortol vettek at, o meg nemetorszagbol.
Csakogy a II vh utani nemet alkotmany alapjan egyszeruen betiltottak a nacigyanus partokat, igy anno Adenauernek nem kellett ilyen Jobbik fele alakokkal szamolnia.
Szvsz a Jobbik addig hasznos, amig borogatja azokat a piszkos kis kompomisszumokat amiket a mai partok megkotottek(pl kopogtato cedulak), de amint bekerulnek a parlamantbe, ok is a rendszer reszei lesznek.
Konnyen ki lehet fogni a szelet a vitorlajukbol a ciganykerdes kezelesevel, illete ha valaki szepen ramutat arra, hogy mas kerdesekben mennyire baromsagokat beszelnek.