Két tojás, meg a gondolatrendőrök

Gyakran mondják az egyforma dolgokra, olyan, mint két tojás, pedig mostanában két azonos szakajtóból származó tojás között akár 2 év különbség is lehet, letöltendő szabadságvesztésben. Ez sajnos nem tréfa. Mire is gondolok. Amennyiben bemegyek a szomszédhoz és ellopok tőle egy, vagy akár egy tucat tojást, nem kapok semmilyen büntetést, aztán kimegyek egy tüntetésre és hozzávágok egyet valakihez, akinek politikai nézeteivel nem értek egyet és kapok 2 év letöltendőt.
Tudom, az lenne az egészséges, ha politikai véleményünket nem az utcán és nem tojásdobálással oldanánk meg, de azért ez a legjobb demokráciában is előfordul. Szívesen feltenném a kérdést, melyik árt többet egy ország működésének, ha büntetlenül lehet egy szakajtó tojást lopni, akár minden nap, vagy ha tojást dobálunk politikai nézeteink kifejezésére? Nem akarom megválaszolni a kérdést, de egy biztos, hogy 2 év különbség nincs társadalmi súlyosságban.
Persze egyesek úgy reagálnak erre, hogy a melegek dobálása nem politikai véleménynyilvánítás, csak szimplán primitív gyűlölet. Ez természetesen nem igaz. Ahogy a meleg felvonulás is politikai tett, egyfajta szabadság értelmezés kinyilvánítása, úgy a tojásdobálás nem általában a melegeknek szól – még akkor sem, ha ezt az érzelmek hevében valakik úgy gondolják – hanem csak a politikai nyilatkozatnak. Aki dobál, úgy gondolja, ez már túl van azon a szabadságfokon, amit az ő ideológiája még megengedne. Ezért jogilag is aggályos a két év, mert ez így csak a véleménynyilvánítás egy formája és tudjuk azt így korlátozni nem lehetne. A jelenlegi magyar politika, azonban nem fogékony az ilyen részletekre, mert jobban fél a gyűlöletkeltéstől, mint a hétköznapok ellehetetlenítésétől.
Van azonban, amitől ennél is jobban kéne félni és az maga gyűlölet és azt kiváltó okok.
A gyűlöletbeszéddel ugyanez a helyezet. Immár évek óta próbálják elfogadtatni ennek büntetését. Ez inkább a tyúk és a tojás dilemmájára emlékeztet. Mi volt előbb, a gyűlöletbeszéd vagy a gyűlölet? Mi okozza a gyűlöltet, a beszéd vagy a gyűlöletet okozza a beszédet? Miért küzdünk szavak ellen, miért nem az azokat kiváltó érzelmek, vagy az érzelmeket kiváltó okok ellen?
A beszéd tiltásával nem lehet megállítani a világot, csak diktatúrában, ott is csak egy ideig. Mondjuk 40 évig. Amikor a szavak ellen küzdünk, a gondolatok ellen küzdünk, mert amit nem mondhatok ki, azt gondolnom sem szabad. Ez pedig lehetetlen feladat, talán még Észak-Koreában sem sikerült. Azt a kérdést is fel lehet tenni, meg lehet-e tiltani, hogy gyűlöljünk valakit? Nyilván nem. Azt tiltani kell, hogy mások ellen izgassunk, de hogy gyűlöljünk, azt nem
Azon kéne inkább elgondolkodni a kormányzatnak, miért vált hirtelen a „gyűlöletbeszéd” olyan népszerűvé? Az addig erre nem fogékony polgárok miért küldözgetnek körbe olyan e-maileket tömegesen, amik egyesek szerint kimerítik a gyűlöletbeszéd tényállását.
Súlyos folyamatok indultak be az országban, amiknek a végét nem láthatjuk, de egyet biztosan tudhatunk, történelmi folyamatokat beszéd tiltásával, vagy a politikai véleménynyilvánítás korlátozásával nem lehet megállítani. Ezzel az erővel abban is hihetünk, hogy a javasasszony ráolvasása mulasztja el a betegséget. Amikor egy országban, az addig békés emberek tömegesen kezdenek el a szélsőségek oldalára sodródni, másik népcsoportokat szidni, akkor nem azon kéne gondolkodni, hogy büntetem őket ezért, hanem azon, mi történt, ami ezt kiváltotta. Az okot kell megszüntetni, nem az okozatot, amennyiben ezt nem tesszük, tudjuk mi történik, erre már vannak történelmi tapasztalatok. Tanuljunk belőle.