1848 egyik legnagyobb eredménye, a jobbágyfelszabadítás volt. Igaz, ezt csak 1853-ra sikerült elérni, de a magyar elit eddigi legnagyobb történelmi tette volt. Felismerték, a néhány százezres elit, nem elég egy sikeres Magyarországhoz. Szükség van a többmilliós jobbágyság szellemi, vállalkozói és lelki energiáira. Saját előjogaik egy részét áldozták fel, (amire ma nem tűnik képesnek az elit). 1867 után a magyar gazdaság és társadalom legaktívabb, legsikeresebb korszaka jött el. Ezek olyan változások voltak, amikről Obama és követői csak álmodozhatnak, de soha nem lesznek képesek végrehajtani. A magyar elit lehetőségei szélesebbek, egyrészt van bőven előjog, amiről le lehetne mondani, másrészt a 21. század elején újra kialakult egy röghözkötött jobbágyság, és ez mi magunk vagyunk. A mai politikai elit, azonban nem képes összefogni, hogy felszabadítson bennünket, mert előjogai csak az egyéni felelősségüket elvesztett tömeggel szemben érvényesíthetők. Ezért politikai taktikájának részévé vált a bennünk élő jobbágy életben tartása. A bajokat csak tetézi, hogy míg 1848-ban a jobbágyság nem tiltakozott a felszabadítása ellen, addig ma erőteljes tiltakozás kísér minden próbálkozást.
A magyarok változásra képtelenné váltak. Ma már kénytelenek ugyan elfogadni, hogy országunk rosszul működik, de azt, hogy ebben nekik felelősségük lenne és ezért nekik is változni kéne, azt már nem. A bennünk élő jobbágy felszabadításra szorul, ha önként nem megy, akkor forradalommal, de az elit által megvívott forradalommal velünk szemben.
Gondoskodó állam – egyéni felelősség
A modernkori jobbágy az, aki lemond egyéni felelősségéről és azt átruházza az államra. Ehhez szükség van a gondoskodó államra, a helyezet a fenntartásának és létrehozásának egyszerre eszköze. Az elit szereti azt hangoztatni, hogy a magyar lakosság egy jelentős része, öngondoskodásra képtelen, ezért az elit feladata, róluk gondoskodni. Ami egészen döbbenetes ebben, hogy a lakosság elfogadja ezt a teljesen megalázó helyzetet és örömmel gondoskodtat magáról, csak azért, mert ez kényelmesebb. És itt senki ne a szabolcsi cigányfalvakra gondoljon, hanem saját magára. A magyar lakosság több mint 60 százalékának nagyobb bevétele származik az állami újraelosztásból, mint saját munkájából.
Ezért, amelyik párt sikeres akar lenni ebben az országban, annak erős, nagy és gondoskodó államot kell hirdetnie, mert a jobbágyok csak így látják biztosítottnak saját jövőjüket, pedig a magyar változás első lépése a gondoskodó állam lebontása kéne legyen.
Változásképtelenség – röghözkötöttség
Néztem a BKV menetrend változáskor a híradót és hittem a szememnek. Budapesti lakosokat kérdeztek, és ők mind szörnyülködtek, hogy hát igen milyen sok változással kell szembenézniük, és ez nem könnyű. Legalább olyan arcot vágtak, mint a Katrina hurrikán után az amerikaiak. A bennünk élő jobbágynak egy BKV menetrendváltozás is iszonyatos kihívás, még egy ilyen változáshoz is nehézen alkalmazkodnunk. Hogyan tudnánk a mai kor kihívásaihoz, a technológiai változásokhoz, az ázsiai versenyhez, a válsághoz. A Rába HR igazgatója egy régebbi interjúban elmondta, hogy helyi munkaerőhiány miatt, Miskolcról toboroztak, de néhány hónap alatt az összes ember visszament munkanélkülinek Miskolcra. Az újkori röghözkötöttség önkéntes. Míg a történelminek éppen az volt a feladata, hogy helyben tartsa a munkaerőt, amely a több jövedelemért elvándorolt volna, addig ma inkább munkanélküli valaki helyben, mint elmenjen akár 60 km-re. Inkább lakik egy nagy és drága fenntartású lakásban és felveszi a gázár-kompenzációt, mint elköltözzön egy kisebb olcsóbba. Inkább képzetlen munkanélküli, minthogy tanuljon valami mást.
Ne csodálkozzunk, hogy, akik nem akarnak részt venni a jobbágy játszmában, azok rövid úton külföldre mennek, így növelve a jobbágykoncentrációt nálunk.
Társadalmi igazságosság – szolidaritás
A társadalmi igazságosság és szolidaritás a legtöbbet hangoztatott lózungok, a politikusok szájából. A magyar társadalmi igazságosság, alapvetően igazságtalan. Nem a szolidaritás hiányáról, hanem az azzal való visszaélésről beszélhetünk. A lakosság 8 százaléka fizeti a jövedelemadók közel 80 százalékát, de érzékelhető adót is, csak a lakosság 24 százaléka fizet. Aki hajlandó dolgozni, azt szét kell adóztatnunk, hogy a politikusok „gondoskodó államosdit” játszhassanak.
Amikor, valaki ilyeneket mond, mint most én, akkor azonnal jönnek a válaszok. A gazdagok eltitkolják a jövedelmüket és minimálbérre vannak bejelentve, a BMW-sek és így tovább. Van ilyen is, de a gondok nem itt vannak, mert valahogy elszedik a cégektől és a dolgozni hajlandóktól a GDP felét, és szétosztogatják közöttünk mindenféle rafinált, bonyolult, és igazságtalan módon. Pl. ha nem vagy hajlandó tanulni az iskolában és a mai iskolarendszer ezt nem képes kikényszeríteni, akkor egész életedben eltartunk majd. Ne aggódj! De támogatjuk a gazdagokat is, ha elég gazdag voltál és felvettél annak idején támogatott lakáshitelt, akkor a mai kamatszint mellett, akár havi 150 ezer forintot is kaphatsz az államtól ajándékba. A magyar társadalomban az igazságosságnak és a szolidaritásnak olyan kaotikus rendszere és felfogása van, ami tarthatatlan.
Óriási gond, hogy az egyéni felelőtlenség és a rászorultság közé egyenlőségjelet tesznek, ami képtelenség. Nem lehet addig szolidaritásról és társadalmi igazságosságról beszélni, amíg ebben nem teszünk rendet. Meg kell határozni az egyén kötelességeit saját sorsáért. Nem lehet egy fiatalt, rászorulónak minősíteni, csak azért, mert valamilyen ok miatt nem tanult eleget az iskolában. Amíg ez nem változik meg, nem lehet társadalmi lehet szolidaritást elvárni az adófizetőktől. Az adófizetőknek tudniuk kell, hogy a szolidaritás rendszere jól működik, és az kapja a juttatást, aki valóban rászorul, nem pedig a felelőtlenek vagy éppen a gazdagok.
Új Széchenyik már pedig nincsenek!
Az elit nem változtatja meg ezt a helyzetet. Neki a gondoskodó állam nagyon jó. A gondoskodó állam dúskál a pénzben, a GDP több mint felét a mindenkori miniszterelnök szórhatja szét az alattvalók, a jobbágyok között. Ez hihetetlen mozgásteret ad neki. Magyarországon ma minden cég, amelyik sokat akar keresni, az államtól vár megrendeléseket, ma a legnagyobb vagyonok 90 százaléka az államtól származik valamilyen módon. A pártvezetők ebből a hatalmas újraelosztásból meg tudják vásárolni saját hatalmukat, egyrészt tőlünk, másrészt a párt holdudvarától. Amennyiben ezen változtatnák, a magyar politika mozgástere beszűkülne. Látunk ma olyan valakit, aki lebontaná saját hatalmát, aki az állam méretének csökkentését ígérné. Nem, mert jobbágyokat könnyebb vezetni, mint gondolkodó, aktív változásokat váró és arra hajlandó, egyéni felelősséget vállaló állampolgárokat.
Már pedig új Széchenyi kell, mert új jobbágyfelszabadítás nélkül nincs kilábalás.
@XL: "A munkaerő vándorlás a családi generációk elszakadásához vezet. Ezzel elvi okokból sem értek egyet, de gyakorlatban is megoldhatatlan problémákat vet fel. Ha a nagyszülők nem tudnak segíteni az unokáknál, akkor az anyuka mikor mennyen vissza dolgozni?"
Érdekes, amit mondasz a generációk elszakadásáról, de azért ne felejtsd el, hogy a munkaerő-vándorlás egyrészt Magyarországon sem új keletű dolog, másrészt a nyugati társadalmakban teljesen mindennapos. Az Egyesült Államokban, de Nyugat-Európában, például Németországban is teljesen természetes, hogy ha valaki az ország túlsó felén talál megfelelő karrierlehetőséget, akkor messze költözik a családtagjaitól, aminek valóban sok hátránya van, ám családalapítás szempontjából azért előny is, ha valakinek jó állása van, és magasabb színvonalon képes eltartani a családját (nyilván az ország gazdasági érdeke is az, hogy lehetőleg mindenki a tudásának megfelelő munkakörben dolgozzon, és lehetőleg minden munkakört megfelelő képzettségű ember töltsön be).
Magyarország alapvetően nem egy hatalmas területű ország, tehát ha egy fiatal másik városba költözik, mint ahol felnőtt, attól még nem szakad meg a különböző generációk közötti kapcsolat. Munkaerő-vándorlás pedig mindig is volt: egy orvos, egy tanár vagy egy köztisztviselő oda költözött, ahol éppen állást talált. Furcsa, de úgy tűnik, hogy a '60-as, '70-es években valahogy természetesebb volt ez a fajta vándorlás; igaz, a téeszesítéssel bekövetkező kilátástalanság is az oka volt annak, hogy abban az időszakban faluról sokan beköltöztek a városokba.
Való igaz, hogy ma Magyarországon inkább saját lakást érdemes venni bérelt lakás helyett. Az albérlet tényleg bizonytalan, főleg ha valaki munkanélküli lesz vagy nyugdíjba megy, akkor nem vagy csak nehezen tudja fizetni a bérleti díjat.
Azt gondolom azonban, hogy a hitellehetőségek szűkülésével, az állami kamattámogatás és a szocpol megszűnésével olyan helyzet áll elő, ami miatt előtérbe fog kerülni mégis a lakásbérlés, mivel a saját lakás törlesztése lényegesen nehezebb lesz, és már nem lesz igaz, hogy az albérlethez hasonló nagyságrendűek a törlesztőrészletek is (ráadásul a hitelfelvételhez valószínűleg egyre több önerőt kérnek a bankok).
Hogyan lehetne elősegíteni, hogy legyen értelme a lakásbérlésnek Magyarországon?
1. Ma a lakások bérbeadása többnyire feketén történik, mivel egyébként 25%-os jövedelemadó terhelné a bérleti díjat. Ez a helyzet nyilván kiszolgáltatottá teszi a bérlőt, és a tulajdonosnak sem jó. Amennyiben az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem után csak 5%, esetleg 10% adót kellene fizetni, nagyobb tere nyílhatna a legális bérbeadásnak, így bérelt lakásban lakni kiszámíthatóbb lenne.
2. Ma a bérbeadók legfeljebb néhány évre keresnek bérlőt, az árakat ennek megfelelően kalkulálják, és a bérlők is átmeneti lehetőségnek tekintik az albérletet. Amennyiben azonban lehetőség lenne hosszabb időre, akár évtizedekre bérbeadni a lakásokat, a bérbeadónak valószínűleg megérné jóval kevesebb bérleti díjat kérni, hiszen kockázatmentes rendszeres jövedelemhez jut. A bérleti díjak ma azért is magasak, hiszen a tulajdonos számára egyrészt kockázatos, hogy a bérlő bármikor leléphet, és a lakás ekkor üresen marad, másrészt a gyakori bérlőcserék miatt a lakás gyorsabban amortizálódik, mintha állandó lakója lenne. Bérelt lakásban tartósan lakni azonban csak szerződés alapján szeretne mindenki, nem feketén, lásd 1. pont.
3. Egy igazi bérlakásrendszer kialakulásához kell megfelelő háttér is, vagyis olyan közvetítő cégek szükségesek, melyek tevékenysége nem csak címek kiadásából áll, hanem például a tulajdonos megbízásából karbantartják a lakást, időnként ellenőrzik a bérlőt, hiszen sokszor azért állnak üresen lakások, mert a tulajdonosnak nem lenne ideje, illetve energiája az esetleges albérlővel vesződnie. Az sem ártana, ha vitás ügyekben például az ilyen cégek közvetítést vállalnának a bérbeadó és a bérlő között, hiszen ma igazából mindkét fél kiszolgáltatott a másiknak.
Amennyiben vonzóbbá válna bérelt lakásban lakni, az nyilvánvalóan növelné a társadalmi mobilitást, de a dolog szerintem visszafelé is működne, tehát a mobilitás növekedése elősegítené, hogy a tőkével rendelkezők bérbeadási célból vásároljanak lakást, így tovább növekedjen a bérlakáskínálat, ami nyilván jó hír a bérleményt keresők számára.
@Balance Of Power:
A nagyon hosszú lejáratú hiteleknek van egy jó tulajdonságuk: könnyebb őket kifizetni, legalábbis hónapról-hónapra. És vegyük figyelembe, hogy optimális körülmények között (néhány százalékos reálbérnövekedés mellett, vagy például a közalkalmazottaknál az életkorral növő bér esetén)a most még a fizetés egyharmadát kitevő törlesztőrészlet jóval kisebb arányúvá válik. Én például 35 ezer Ft-tal kezdtem a tanári pályámat, a végén 90-et kaptam (jó, ez extrém időszak volt, a 2000-2005-ig történt meg, de azért mégis).
Másrészt, a hitel egyszer elfogy, és megmarad az ingatlan, ami esetleg lehetővé teszi, hogy az utánam következő generációnak (konkrétabban, inkább az unokáimnak mint a saját kölkeimnek) ne kelljen hitelt felvennie. Mert ma Magyarországon a jövedelmünkhöz képest borzasztóan nagy pénzt fizetünk ki a puszta lakhatásért (rezsi nélkül).
@XL: Mind igaz. Ugyanakkor a 30-35 eves lejaratu hitelek ma mar belathatatlan tavolsagot jelentenek. Elunk-e egyaltalan, mire lejar; kibaszhatok-e a gyerekemmel, hogy rahagyom a brutalis tartozast? 15-20 evnel hosszabb futamideju hitelt en nem engednek senkinek felvenni, regebben sem engedtem volna.
Ugyanakkor a 3-as pont szerint valoban, ha minden kotel szakad, lehet eletjaradekozni a sajat lakassal es akkor fizetheti az ingatlanadot a Hild ;))))
Pár gondolat a "röghöz kötöttségünkhöz" mellet:
1. Nálunk a saját tulajdonú lakás a biztonságot jelenti, ha elveszted a munkádat és nem tudod tovább fizetni az albérletet nem kell a híd alá menned.
2. Minek dobnád ki a havi bérleti díjakat, ha ebben a nagyságrendben fizetheted saját lakás törlesztő részleteit is.
3. Ha életed életed végéig albérletben laksz, a nyugdíjadból hogyan fizeted ki az albérletet?
4. A munkaerő vándorlás a családi generációk elszakadásához vezet. Ezzel elvi okokból sem értek egyet, de gyakorlatban is megoldhatatlan problémákat vet fel. Ha a nagyszülők nem tudnak segíteni az unokáknál, akkor az anyuka mikor mennyen vissza dolgozni? (Csak azt ne mondjátok, hogy ott a bölcsőde meg az óvoda. Fiamat minden évben visszautasították az állami óvodából, helyhiány miatt, mondván, csak 5 éves kortól kötelező felvenniük. A magán ovi meg majdnem annyiba kerül mint egy anyuka átlagfizetése)
Szerintem még lehetne sorolni az érveket…
Nem nagyon fognak kirakni főoldalra, mert ahhoz engedélyezned kell az Indexes hirdetéseket.
Amúgy meg nagyon jó gondolatok ezek, elég tisztán látod a képet. Ajánlani szoktam másoknak is a blogot.
@Balance Of Power:
Igazából a bejegyzeések mellé kéne egy szavazó cucc, ez nem akkora újítás, előbb-utóbb a blog.hu-hoz is elér a híre. De egyelőre az avatar fontosabb volt. 🙂
"Nem lehet egy fiatalt, rászorulónak minősíteni, csak azért, mert valamilyen ok miatt nem tanult eleget az iskolában."
Itt nem feltétlenül az elégről, inkább a piacképesről van szó. Kötözködésnek hangzik, de nem az. 🙂
A munkaerő mobilitása nehéz ügy, már itt is volt szó a saját házról, például. Azt az ember nem hagyja ott, hogy máshol albérletben lakjon, drágán, eladni meg gyakran nem tudja, mert ki akar manapság falun házat venni, normális áron. Ez csapdahelyzet, aminek nem látom a megoldását. Másrészt a közlekedés is botrányos. Nem az autóutakról beszélek, hanem a tömegközlekedésről. A menetrendek kiszámíthatatlanok és rosszak. Hatvan kilométer légvonalban, a mávnál simán lehet két óra, vagy akár három is. Volánnál dettó.
Az oktatás kérdéséről hiányolom a posztot, szerintem az az egyik legégetőbb probléma Magyarországon.
Valóban elférne az Indexen, sőt. Én sem hallottam erről a blogról mielőtt ki nem tették a nyugdíjasokról szóló posztot. Pedig nem csak az a poszt a jó, a többi is.
@Magyarország21: Gondoltam, azert is irtam, hogy "valaki" szoljon.
@Balance Of Power: köszi, de én nem szólhatok. Magadat nem lehet ajánlani, habár azért szoktam, de nem túl hiteles
Valaki szolhatna az Indexnek, hogy ez a blog legyen cimlapos, mert sajnalatosan kevesekhez jutnak el ezek a fasza kis posztok. Ha nem is mindennel ertek egyet, a tisztanlatas es a jozan gondolkodas nagyon szimpatikus.
@Nűnű: köszi szépen.
"Az egyéni felelőtlenség és a rászorultság közé egyenlőségjelet tesznek, ami képtelenség." ez nagyon jó, ebben van az igazság.
Nagyon jó cikk, egyet kell, hogy értsek vele.