UpSideDown Archives - Oldal 2 a 13-ből

Mennyit ér a magyar oligarchák gazdagsága?

november 11, 2018admin

Sokan egyetértenek abban, hogy Magyarországnak előnyös lenne, ha létrejönnének, a nemzetközi porondon versenyezni képes erős magyar gazdasági szereplők, cégek, személyek. Mészáros Lőrinc megerősödése mögött egyesek ezt a szándékot fedezik fel. Felejtsük el egy pillanatra gazdagodásával kapcsolatos vitákat és nézzük meg vajon milyen ez a vagyon más 21. századi vagyonokhoz képest nemzetközileg.

Egy milliárd dollár/11 ezer ember

Mészáros Lőrincnek több, mint száz cégből álló hálózata van és a gazdaság sok területén számít meghatározó szereplőnek hazánkban. 11 ezer embert foglalkoztat, két tőzsdei cége van és megbízhatónak tűnő számítások szerint a világ kevés dollármilliárdosai közé tartozik. Ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy rendelkezik egymilliárd dollár szabad tőkével, hanem cégei és magánvagyona összértéke mai piaci értéken többet ér ennél az összegnél. A vagyon növekedése csodálatos gyorsasággal történt meg, mindössze 7-8 év kellett hozzá, akár egy igazi startup sikereként is szemlélhetnénk. Az elemzések azt is kimutatják, hogy a vagyon eredte nagyrészt az állami és közvetve az EU források voltak. Ez egyesek szerint pozitívum, mert nem hagytuk Brüsszelben a pénzt, mások negatívan ítélik meg, de ez most nem lényeges a mi szempontunkból. Nagy bevételt és vagyont képviselő vállalkozásai főként a hagyományos szektorokban vannak. Ingatlan, turizmus, mezőgazdaság, építőipar, pénzügyek, energia. Az innovatív területeken kevésbé van jelen. Ezen azt értem, nem állítható, hogy amit létrehozott, azt más nem tudta volna. A nemzetközi porondra még nem sikerült főbb vállalkozásaival jelentős mértékben kilépnie.

Vagyona értékeléskor fel kell tenni azt a kérdést is, hogy mennyit érne, ha valamilyen okból megszűnne mögötte a politikai támogatás. A Mészáros cégek jelentős részének értékét a mögötte lévő támogatás adja. Ezért azok még a hozzá köthető támogatás megléte esetén is nehezen lennének készpénzre válthatók, mert egy másik tulajdonosnak közel sem fialnának olyan mértékben. A becsült egy milliárd dolláros értéket ennek fényében kell vizsgálni. Erre támpontot adhat Simicska esete. Az ő vagyonának értéke a politikai támogatások nélkül kevesebbet ért. A Mészáros vagyon egy része is leértékelődne, így azt készpénzre váltva biztosan nem jönne ki az egymilliárd dollár, de azért jelentős maradna.

Mire elég ez máshol?

Mészáros tehát 11 ezer embert foglalkoztatva hozott létre készpénzben mérve egy milliárdnál dollárnál valamivel kevesebb vagyont. Sokféle módon lehetne ezt összehasonlítani más országokkal és minden összehasonlítás kicsit igazságtalannak tűnhet, de ennek ellenére érdemes megtenni. Hong Kongban a lakosság egyharmada dollármilliomos és Kínában minden héten két új dollármilliárdos tűnik fel.

A Microsoft százezer emberrel hoz létre 500 milliárd dolláros cégértéket. Az Alibabát alapító, már visszavonult Jack Ma vagyona 40 milliárd dollár fölött van. Ezek azonban nagy országok nagy vállalatai és az összevetések nagyon távoliak. Mi magyarok igazából nem tudjuk elképzelni, hogy akár Hong Konggal versenyezzünk.

Sokkal életszerűbben például Svédország, amely Magyarországgal megegyező méretű és európai. Az olyan svéd gazdagokkal természetesen nem tudjuk felvenni a versenyt, mint az IKEA tulajdonosa, aki halála előtt 73 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezett, ami a fél magyar GDP-t jelenti, vagy az H&M, amelynek legfőbb örökösének egyedül 20 milliárd fölötti vagyona van és rajta kívül vannak még mások is.

Sokkal érdekesebbek a 21. században alakult cégek, amelyek jobban hasonlítanak a néhány év alatt létrejött Mészáros sikerre.

Az egyik régebbi ilyen történet a Skype esete. Ezt még az internet őskorában kezdték el svéd és dán befektetők. A cég néhány év után 2,5 milliárd dollárért kelt el.

A Minecraftot birtokló Majong és “Notch” (Markus Persson) esete még tanulságosabb. A nyilvánosság előtt főként Notch becenéven ismert, eredetileg erdőszéli tanyáról származó vidéki srác munkaután otthon kezdte a Minecraftot fejleszteni. Az első „kapavágás” után két évvel kilépett munkahelyéről, hogy főállásban folytassa. Egy lakást béreltek és felvettek 5-6 hozzájuk hasonló fiatal srácot, hogy be tudják fejezni, a már futó játékot. Ehhez a pillanathoz képest 2,5 év múlva a Microsoft 2,4 milliárd dollár készpénzért megvásárolta tőlük a céget. Vagyis alig egy tucat fiatal néhány év alatt létrehozott egy 2,4 milliárd dollárt érő vállalkozást. Notch ekkor 35 éves volt. Vagyona ma 2,1 milliárd dollár, ami valódi szabadon felhasználható pénzt jelent.

A Spotify is Svédországból jön. A 2008-ban színre lépő cég két alapítójának vagyona ma fejenként kétmilliárd dollár fölött van és a cég értéke 25 milliárd dollár körül jár. Ami a magyar GDP tekintetében is szép szám és a MOL, mint legnagyobb magyar cég piaci értékének 3-4 szerese. Mindhárom említett termék a nemzetközi versenyben jött létre, a globális piacra termel és legfőképpen, eredeti ötletből származik. Érdekes adalék még és jó összehasonlítás, hogy az ABBA együttesnek kb. egy évtizede egymilliárd dollárt ajánlottak, ha egy évre újra összeállnak.

Ezek nem elszigetelt és egyedi esetek Skandináviában. Svédországban minden pillanatban van legalább 20 olyan felívelő cég, aminek értéke 500 és 25 millió dollár között van, amelyek bármelyikéből lehet újra nemzetközi siker.

Inkább 19. század, mint a 21.

Abban egyetérthetünk, hogy szükség lenne az ilyen típusú gazdagokra és vállalkozásokra Magyarországon is. Van ugyan néhány hasonló siker, de értékben és vagyonban a közelébe sem jön a svédeknek.

Olyan cégek és gazdagok kellenének, akik EU-s források, kormányzati segítség, szabályozási támogatás nélkül lépnek ki a nemzetközi piacra és érnek el sikert. Ehhez képest Mészáros és valljuk be a legtöbb TOP százas magyar gazdagodása nem épp a 21. századi és egyelőre nem is hoz annyit országának, mint ezek a cégek sajátjuknak. A Top száz magyar között nehéz olyat találni, aki teljes egészében kormányzati kapcsolatok, privatizáció vagy EU-s pénzek nélkül gyűjtötte vagyonát. A magyar gazdagok világhoz való viszonya nagyon különbözik más sikeres ország üzletembereitől, sokkal inkább emlékeztet a 19. századra, mint a 21-re. Sokkal többet számít a kézzelfogható vagyon és a kapcsolatokkal megszerezhető üzlet, mint az innováció. Egy kicsit sarkított példával, ha Kínában, valaki disznóhízlalásból milliárdos lesz, vesz magának egy 21. századi tech céget. Magyarországon, ha valaki ingatlanokból, vagy útépítésekből gazdag lesz vesz magának egy disznóhízlaldát.

Baj van a magyar lakosság üzlethez való hozzáállásával. Kishitűek vagyunk és nem hisszük el, hogy kormányzati vagy EU-s segítség nélkül is sikeresek lehetünk. Partikulárisan és bezárkózva szemléljük a világot, nem vagyunk képesek túltekinteni a határainkon, azért a kevés vagyonért küzdünk, amit itt belül el lehet osztani, meg lehet másoktól vagy az államtól szerezni. Nagy munkaráfordítással, sok emberrel próbálunk hagyományos területeken sikereket elérni, amivel szemben nagyon kevés az innovatív, néhány fővel létrehozott, de nemzetközileg is mérhető teljesítmény. Egyszerűen a magyarok nem hisznek az ilyen sikerekben és aki ilyenre vágyik inkább elmegy innen. Valamit rosszul csinálunk és ezen nem változtat Mészáros sem, belőle sem lesz magyar Samsung. Az állam által támogatott vagyonosodási stratégiának komoly korlátai vannak a fejlődés szempontjából. Nem ösztönzik a szabadpiacon való versenyt és érvényesülni akarást, pedig a fiatal tehetségek motivációja és itthon tartása ezt kívánná meg.

Németország kihívásai – Kína

október 25, 2018admin

Európa jövője Németországban dől el. Amíg a német gazdaság erős és a német politika Európa párti és stabil, addig Európának van esélye együtt maradni. A németek politikai stabilitása pedig nagyrészt gazdaságuk erején múlik. A Németország ütésálló ugyan, de egyetlen csoda sem tart örökké és rá is leselkednek olyan veszélyek, amelyek destabilizálhatják.

Az Unió jövője a német gazdaságtól függ

Manapság gyakran mondják, hogy Németország ugyan elvesztette a háborút, de megnyerte a békét. Vitathatatlanul a német gazdaság igazi kuriózum, úgy vészelték át 2008-as válságot, hogy valójában erősebbek lettek. A többiek összezuhanása és az ő stabilitásuk csak tovább növelte a különbségeket. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Európai Unió még félkarú óriás sem lenne az erős német gazdaság és export nélkül. A válság utáni időszakban senki nem akarta és nem tudta vezetni az Uniót, így az egyedül maradt a németekre, személy szerint Merkelre. A gazdasági erejük és politikai befolyásuk tetőpontján jött a migrációs válság. Annak első két évét többé kevésbé megúszták. Merkelt újraválasztották, ha nem is meggyőző többséggel. Győzelme óta azonban egy pillanatra sem dőlhet hátra, mert a felszín alól egyre másra törnek elő a feszültségek, amelyeket többségében a migrációs válság utóhatásának kell tekintsünk. Merkel a választásokon az ország kiváló gazdasági helyzetével próbálta elnyomni a migráció közbeszéd középpontba kerülését. Ha ez nem is sikerült tökéletesen a gazdaság nagyon erős helyzete hozzájárult ahhoz, hogy a migrációs válság által keltett feszültségek kezelhetők voltak. Egy recessziós gazdasági helyzetben a németek toleranciája jóval kisebb lett volna és sokkal erőteljesebben büntetik a nagy pártokat. Európa jövője nagyban függ a német gazdasági teljesítménytől, és a gazdaság, mint tudjuk sosem egyirányú fejlődés, abban mindig vannak hullámvölgyek is. Nem tudhatjuk elkövetkező hullámvölgy mikor érkezik, az viszont jól látható, hogy Németország előtt több olyan kihívás áll, amelyet nehezen fog tudni kezelni és amelyek mindegyike komoly negatív hatással járhat. Németország jövője pedig elválaszthatatlan az Európai Unió erejétől és sikerességétől. Egy nehezebb gazdasági környezetben Németország és a többi nagy befolyással rendelkező ország választópolgárai még fogékonnyá válhatnak az unió ellenes pártok üzeneteire, ez pedig akár az Európai Unió végét is jelentheti. Sokan gondolják, hogy az unióra a keleti országok politikája veszélyes, pedig az egyetlen valódi veszélyt maga Németország. Csak az ott bekövetkező Európa ellenes fordulat vagy súlyosabb gazdasági visszaesés lehet olyan tényező, amely kezelhetetlen hatással lehet az unió jövőjére. Amíg a németek uniót akarnak, addig ehhez mindig találnak partnert. Nagy-Britannia, a második legnagyobb gazdaság kilépését láthatólag könnyedén túléli az unió, egy ennél kisebb keleti szereplő távozását egyáltalán nem érezné meg, még ha rossz üzenet is lenne. Ezért az egyetlen igazi befolyásoló tényező maga Németország, az ő szerepét pedig alapvetően határozza meg gazdasági helyzete. Németország ugyan nagyon erős és ütésálló, de láthatók olyan problémák, amik még őt is nehéz helyzetbe hozhatják. Németország problémái pedig minden európai ember problémái. Az egyik legnagyobb ilyen Kína.

Túl sok tojás egy szakajtóban

A Nyugat Kínával kapcsolatos gondjainak egyik sarkalatos pontja Németország. Kína a nyugati világ nagy ígérete, olyan ígéret, amely soha nem teljesült be, kivéve Németországnak. A nem nyersanyag exportőr országok mind alulmaradtak a kereskedelem tekintetében. Mindenkivel szemben hatalmas többletet halmozott fel. Németország volt az egyetlen, amely képes volt profitálni a hatalmas kínai piacból. Valójában a német ipar nélküle nem tartana ma ott ahol tart és Kína a német ipar nélkül nem tartana ott, ahol tart. Ennek súlyát jelzi, hogy Angela Merkel több, mint tízszer járt személyesen Kínában.

Németország hatalmas gépipari exporttal és gépipari beruházásokkal segítette Kína elképesztő növekedését. A kínai épületeket német gépekkel húzták fel, a kínai gépeket német gépekkel állították elő. Az elmúlt 20 évben Németország óriási exportot bonyolított Kínával és rengeteg befektetést eszközölt, ő volt az egyetlen, aki nem került Kínával szembe jelentős export deficitbe, sőt annak ellenére hogy a nyugati világ összességében 500 milliárd € fölötti deficittel rendelkezik, Németországnak a legtöbb évben sikerült többletet elérnie. Ezt kisebb csodának minősíthetjük.

Olyan csodának, amit Kínával kapcsoltban talán nem is kell véletlennek tartanunk, akár stratégiai megfontolásokat is sejthetünk a háttérben. Németország ugyanis nem csak nyert ezzel, de gazdasága erőteljes függésbe került Kínától. A Mercedes ma háromszor több autót ad el Kínában, mint az USA-ban. Ez pedig bizonyosan befolyásolja a német politika Kínához való viszonyát. Önmagában elegendő magyarázat arra, hogy Németország soha nem támogatott semmiféle valódi szigorítást Kínával szemben, annak ellenére hogy Kína elképesztő unfairül bánt nyugati partnereivel. Nem tisztelte a szellem jogokat, nehezítette a befektetéseket pl. előírta hogy minden cég vezetésében ott kell ülni a párt delegáltjának, hogy többségben kell lenni a kínai tulajdonnak. De már arra is igényt tart, hogy a cégek belső kommunikációját ellenőrizhesse az internet rendőrség. Sokan sokszor javasolták Kínával szembeni keményítést, de Németország érdekei ellenében ezt nehéz végrehajtani. Mára Németország és Kína érdekei sokban eggyé váltak. Mindenesetre közelebb vannak, mint a Trump által képviseltekhez. Nem véletlen, hogy Trump keménykedésével szemben ők ketten képviselik a világkereskedelem szabadságának megőrzését. A németek Kínában ugyanis komoly csapdába estek.

Ahogy a Bauer építőipari gépeket gyártó bajor cég vezetője Thomas Bauer mondja – „Németország túl sok tojást rakott ugyanabba a szakajtóba.” Bauer kijelentése egy kicsit eső után köpönyegnek hat, mivel cégük kitettsége nagy a kínai piacon. Valaha monopolisztikus helyzetben voltak, mára azonban egy tucat kínai versenytársuk akadt, akik ugyanazokból az alkatrészekből építik gépeiket. A német gépipari cégek ma már korántsem olyan fontosak Kína számára, mint korábban voltak. A Kínában jelenlévő cégek felismerték a problémát, de meglehetősen későn. Többük a kivonulást fontolgatja vagy keményítést szorgalmaz Kínával szemben. Ennek azonban határt szab, hogy „túl sok tojást raktak egy szakajtóba”. A kiszolgáltatottság túlzott és ha maradnak, ha kivonulnak mindenképpen veszítenek és ha keménykednek Kínával abból is baj lehet. Kína némileg függő helyzetbe hozta Németországot. Az exportra alapozott német növekedés kulcskérdése Kína.

A német export ilyen mértékű befogadását Kína esetében nehéz nem központi akarattal alátámasztott tervnek látni. Kína érdeke volt, hogy Németország sikeres legyen piacán, mert ezzel garantálhatja magának, hogy az EU, amiben nem születhet a németek érdekeivel szemben álló döntés nem lesz ellenséges vele szemben. Így garantálhatja, hogy az USA és az EU nem lesz képes egyszerre fellépni ellene, ami a legrémisztőbb forgatókönyv számára. A csapda bezárult, ha Németország marad ebben a helyzetben lassú visszaesése számíthat, amit jelez a Bauerhez hasonló cégek pozíció változása. Ha viszont keményit gyors visszaesés jöhet. Ez tehát az első igazi kihívás amelyre nem látszik jelen pillanatba megoldás, talán csak egy USA-val való közös stratégia kialakítása, ami a mai Trump világban szinte lehetetlen.

Azt is hozzá kell tenni, hogy egy kínai visszaesés az előzőkből következően Németországot és így az EU-t erőteljesebben érintené, mint az USA-t.

Németországra még más veszélyek is leselkednek, amelyekről a jövőben írok majd.

Jogállam vagy kereszténység? Mi állítja meg az iszlám terjeszkedést Európában?

október 2, 2018admin

A 2015-ös migráció és a terrortámadások a politika központi kérdésévé tették a muszlim bevándorlók és az európai lakosság kulturális különbségeiből és beilleszkedésük hiányából fakadó problémákat. Egyesek Európa keresztény alapjait, mások a szabadságra alapozott európai életformát érzik fenyegetve. Mit támad valójában az iszlám és mit kéne megvédeni tőle?

Az európai életforma jövője

Az osztrák szociáldemokraták előálltak a bevándorlás és bevándorlók beilleszkedési gondjainak kezelésére vonatkozó programjukkal. Ez sokak meglepetésére néhány pontban keményebbre sikeredett, mint Sebastian Kurz konzervatív tervei. A szociáldemokraták is felismerték, hogy ma nehéz a bevándorlás határozott kezelésének ígérete nélkül szavazatokat szerezni, mert a muszlim közösségek beilleszkedésének problémáit és számuk folyamatos növekedését a lakosság egyre nagyobb aggodalommal figyeli. A probléma nem most keletkezett, de a 2015-ös migrációs hullám és terrortámadások az európai politika központi kérdésévé tették. Kezelésére a korábbi intézkedések, mint pl. a burka tilalommal, a politikai iszlám betiltásának kísérletei, az integrációs programok nem bizonyultak hatékonyak. A párhuzamos társadalmak kialakulása egyre nyilvánvalóbb. Az sem ritka, hogy azokon a helyeken, ahol a muszlimok többségbe kerültek megjelenik a saria törvények iránti igény és önkéntes saria rendőrség alakul. A probléma talán nem akkora, mint amilyennek a közvélemény manapság érzi, de létezik és a 2015-ös migrációs válság által kialakított légkörben megkerülhetetlen.

Még Angela Merkel is annak kimondására kényszerült, hogy országában vannak úgynevezett No-go zónák, ahol a német rendőrség nem tudja a német törvények betartását garantálni, vagyis ezeken a területeken az európai életforma és jogérvényesítés vereséget szenvedett.

Sokak számára talán meglepő módon a liberális pártok élen járnak ennek megfogalmazásában. Véleményük szerint veszélyes, ha muszlim lakosság nem fogadja el az európai jogállam és szabadságjogok gyakorlásának eszméjét és nem akar a többségi kultúra és jogrend keretei között élni és tagadja az olyan alapvető szabadságjogokat, mint a női egyenjogúság és szólászabadság. Rutte holland miniszterelnök a legutóbbi választások előtt nyílt levélben fordult a bevándorlókhoz, arra szólítva fel őket, hogy ha itt akarnak élni fogadják el az európai élet alapelveit ellenkező esetben menjenek haza. A német liberálisok a leghatározottabban elítélik, hogy a muszlim bevándorlók egy része nem fogadja el a liberális szabadságjogokat és ez veszélyezteti az európai életformát, ami az egyenjogúságra és szabadságra épül. Hasonlóan gondolkodnak a kormányon lévő finn és a dán liberálisok is.

Ez annak ellenére, hogy kiindulási pontjában teljesen megegyezik, élesen szemben áll több más európai párt, köztük a magyar kormányzó párt elképzeléseivel, akik az európai keresztény kultúrát látják veszélyben. A két oldal ugyan arról beszél, de egészen másra gondol és egészen más megoldásokat kínál.

Mivel állnak szemben a muszlimok?

Az iszlám vitathatatlanul nem elégszik meg a vallások társadalmi szerepének modern európai felfogásával, aminek alapja a szekularizáció és a teljes vallásszabadság. Nem fogadja el, hogy a törvények minden tekintetben a vallási szabályok fölé emelkedjenek, hogy az európai életformában a vallások nem korlátozhatják a törvényekben garantált személyes szabadságjogokat és egyenlőséget. Az iszlám mélyen beleavatkozik a hétköznapi életünkbe és elő szeretné írni, hogy milyen életformát éljünk, ami legerőteljesebben áll szemben, a mai európai szemlélettel. Ezt értelmezi az egyik oldal a keresztény gyökerek támadásának, míg a másik az európai életforma elleni támadásnak.

Nehéz lenne vitatni, hogy a törvény előtti egyenlőség – a liberalizmus alapja – részben a keresztény értékekből nőtt ki. Azonban az sem állítható, hogy ma az európai élet a kereszténységre, mint vallásra támaszkodna. Az Európában élő aktív vallásosok száma alacsony. Az európai jogrend ugyan részben a keresztény erkölcsiségre épül, de ezt az erkölcsi rendet nem az egyház, vagy a hit, hanem a jogállam garantálja. Ami ezt legjobban igazolja, hogy az európai életformát a jogrend a kereszténység, az életformára vonatkozó elvárásaival szemben is védi. A kereszténység ugyanis az iszlámhoz hasonlóan korlátozni szeretné az egyént saját életét meghatározó személyes döntéseiben. Előírná pl. a házasság előtti szex, az abortusz vagy a válás tilalmát, de a női egyenjogúság mai értelmezése sem egyértelműen támogatott általa, nem is beszélve az azonosneműek kapcsolatairól. A keresztény erkölcs sokkal szűkebb mozgásteret nyújtana az egyénnek, mint a törvények.

Másrészről a muszlimok nem a keresztény hitet vagy vallást akarják megváltoztatni, hanem az európai szabadságjogokra épülő jogrendet és életformát. Az iszlám terrortámadások sem a sokkal könnyebb keresztény célpontok ellen irányultak, az egyetlen francia eset kivételével, hanem az európai életforma szabadságának szimbólumai ellen. A koncerteket, szórakozó helyeket, a vicclapot, amely gátak nélkül gyakorolja a szólásszabadságot, vagy rendőröket, katonákat, az európai törvényes rend őreit támadták.

A muszlimok és keresztények

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen utódjára, azaz a három vallás egyazon Istene legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot, Mózest és Jézust egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket ennek megfelelően „könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik. A dzimma lényege, hogy az adott hit követői hitüket gyakorolhatják pénz, illetve földadó ellenében. A „könyv népei” jogilag nem egyenlők a muszlimokkal, jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és fejvesztés terhe mellett nem téríthetnek.

A muszlim országokban, ha a radikálisok megjelenése óta ez nem is egyértelmű, de lehet a keresztény hitet gyakorolni. A muszlim vallási szabályok ezt nem tiltják, csupán egy másik emberi kategóriába sorolják őket. Magyarországon a török hódoltság 150 éve alatt is megmaradhatott a keresztény hit és megmaradtak a helyi kultúra keresztény alapjai.

Amit nem lehet tenni, az a szabadságjogok gyakorlása. Nem lehet a női egyenjogúságról beszélni vagy azt gyakorolni, nem lehet a törvény előtti egyenlőségről beszélni, nem lehet a szólásszabadságról, vagy vallásszabadságról beszélni.

Keresztények továbbra is lehetnénk egy muszlim uralom esetén, de nem gyakorolhatnánk a szabadságra épülő európai életformánkat.

Nem az igaz hitért küzdünk

A kereszténység iszlámmal való szembeállítása egy középkori alternatívát rajzol a szemünk elé. Amikor vallások küzdöttek az igaz istenhitért, a harc lényege az volt, hogy melyik Isten az igazi, melyik hit az igazi. Ma ilyen vitát/harcot az európai nem ember nem akar lefolytatni, mert mélyen hisz a vallásszabadságban, nem gondolja, hogy a mi istenünk az igazi, még az európai mélyen vallásos kisebbség sem akarnak ilyen vitába bonyolódni. Ma nem állíthatunk szembe egy középkori alternatívát az iszlámmal, mert értelmetlen és ezt a harcot biztosan elvesztenénk. Az keresztény hitnek ma nincs eszközrendszere ennek a csatának a megnyerésére, ellentétben az iszlámmal, amelynek fanatikus követői megmutatták, hogy vannak eszközeik és van megfelelő számú harcosuk is.

Ma a kereszténység nem mint istenhit, hanem mint erkölcsi szabályrendszer van jelen életünkben, amely beépült jogrendszerünkbe és a liberális állam egyik alapjává vált. Olyan erkölcsi rend, amit a jogrendszer véd. Az Isten és törvény előtti egyenlőség az emberi élet azonos értékűsége, az egyénnek a saját életéhez való joga az alapja. Az iszlám ezekkel az elvekkel áll szemben amikor úgy gondolja az emberek nem egyenértékűek, mert a hívő mohamedán férfi többet ér mint a hívő mohamedán nő és ezek együttesen többet érnek, mint az összes többi ember a földön. Az iszlám szerint a törvényeknek nem az egyenértékűséget és a törvény előtti egyenlőséget kell védenie, hanem az általuk igaznak tartott egyenlőtlenséget. Az egyének nincs joga saját életéhez, mert a fölött a közösség szabályai rendelkeznek, nem élhetünk úgy ahogy szeretnénk hanem csakis úgy hogy azokat a vallási törvényeket betartjuk amelyek az egyenlőtlenséget írják elő. Ezzel mi nem egy másfajta isten hitet tudunk szembeállítani, nem több istent, nem több vallásosságot, hanem csak is a jogállam erejét és annak eszközrendszerét. Az európai kultúra és életforma keresztény alapjait, mivel azokat a jogrendszer garantálja, valójában ezen keresztül és nem ideológia fegyverekkel lehet a leghatékonyabban védeni.

A hitet és a keresztény erkölcsökhöz való ragaszkodást még a kommunizmusban sem tudták elvenni, lehetett hívőként élni és erkölcsösnek lenni. Ahogy a kommunizmus, úgy az iszlám is az európai életformát és annak liberális jogállami alapjait támadja, ezért ezt kell szembeállítani vele és ezt kell megvédeni tőle. Ehhez a jogállam rendelkezik is megfelelő eszközökkel, csak nem kell félni használni őket. Ahhoz, hogy a kereszténység védje meg Európát, olyan változások kellenének a jogrendszerben, amik önmagukban is az európai életforma alapjait veszélyeztetnék.

Mit csináljanak a gyönyörű, de nem elég okos nők?

augusztus 24, 2018admin

A női egyenjogúság és a szexizmus elleni harc egyik frontján épp a női szépség ellen indítottak harcot. Véleményem szerint ez egy olyan túlkapás, ami éppen a szép nőknek árthat a legtöbbet, mert a szépség történelmi előnyéből hátrányt kovácsolhat.

A szépségért akár meg is halunk

A történelem talán leghíresebb háborúja, amit a női szépségért vívtak Trója ostroma volt. Sok ezren haltak meg azért, mert Helené szépsége megidézte Pariszt. Vajon hány férfi halhatott meg a történelem során a női szépségtől elvakultan? A szépségnek mindig kultusza volt, még ha nem is mindig jelentette ugyanazt. A gyönyörű nők megjelenésükkel elértek sokmindent, szinte attól függetlenül, hogy milyen szellemi képességekkel rendelkeztek. Egyszerűen ilyen volt a világ. Ha nagyon PC-k akarnánk lenni, azt kéne mondanunk, ilyen volt az a világ, amit a férfiak határoztak meg. A gyönyörű nők természetszerűleg a férfiaknak voltak fontosak. Ők istenítették őket, ők írtak hozzájuk verseket, ölték meg magukat miattuk, indítottak értük háborút vagy alkalmazták őket a modern korban, különböző feladatokra. A szépség olyan előnyt jelenthet, ami természetesen nem csak a nőkre terjedt ki. A szép férfiak is könnyebben kapnak jó állásokat és nagyobb bizalmat ébresztenek az emberekben, ez az írás azonban a nőkről szól, mert a férfiak külseje egyelőre nem társadalmi kérdés. A szépség előnyt, megbecsülést jobban fizetett állásokat jelent, amit akár társadalmi igazságtalannak is tarthatnánk. Most azonban egy egészen más oldalról érik támadások.

A szépség egyenlőtlensége

A csúnya és nem túl okos nők elképesztő születéskori hátránnyal indultak szép társaikhoz képest. A világ azonban immunis erre az igazságtalanságra, annak ellenére, hogy ez tudományosan sokszor és sokféleképpen bizonyították (Ez egy gyakran idézett tanulmány http://www.nber.org/papers/w4518). Mialatt csúnyább, de nem elég okos nők például összeszerelő üzemekben futószalagok mellett görnyedtek, azon kevés szerencsések, akik szépnek születtek könnyebb és jobban fizette állásokat kaptak. Ezen felül számukra nyitottak voltak azok a feladatok, amik kimondottan a szépséghez kötődtek, mint például a modellség.

A kutatások szerint a szép embereket jobb tulajdonságokkal ruházzuk fel. (Ez egy részletesebb összefoglaló az ezzel kapcsolatos előítélet kutatásokról https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1447532/) Az előítélet működését nagyon jól írja le A társas lényben is idézett régi kísérlet, amiben ismeretlen szép emberek fényképeit mutatják nekünk és őket jobbnak, okosabbnak, becsületesebbnek tartjuk, mint a csúnyábbakat. A munkahelyeken átlagosan 4%-kal több fizetésre számíthatnak és sokkal könnyebben veszik fel őket, mint kevésbé szép társaikat (erre a számra több kutatás jutott például az írás elején idézett). Akik kimondottan csúnyák komoly hátrányra számíthatnak a munkafelvételnél, de a kimondottan csúnya nők gyakran nem is jelennek meg a munkaerőpiacon az idézett kutatás szerint. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az igazságtalanság keveseket érdekel, de tudományosan bizonyított.

Ha a születéskori egyenlőtlenségek ellen küzdő mozgalmak (amik nem léteznek) nem is tettek igazságot, most úgy tűnik a feminista mozgalmak (A me too kapcsán kialakult helyzetben) megteszik helyettük. (Közbevetőleg felhívom a figyelmet egy érdekes egyenlőtlenségre, a meleg férfiak és nők is magasabb fizetésre számíthatnak, mint a heteroszexuálisok. Érdekes tanulmány a Harvard Business Review-ben https://hbr.org/2017/12/gay-men-used-to-earn-less-than-straight-men-now-they-earn-more) Az utóbbi időben a feminista mozgalmak által a szépség, vagy még inkább a szépség szeretete támadás alá került. A szépség kultuszát a primitív testi vágyakkal azonosították. Egyszerűen, aki szépnek tart egy nőt, az valójában nem embernek, hanem egy szexuális tárgynak, egy darab húsnak tartja. Hiába bizonyítja a történelem ennek ellenkezőjét is, hiába megy háborúba a férfitársadalom egy gyönyörű nőért, hiába áldozza akár az életét, hiába isteníti a szépséget költeményekben, abból nem ma látnak semmit. A negatívumok kezdtek dominálni.

A szépség paradoxon

Paradox módon annak ellenére, hogy a tudomány tisztán és érthetően bizonyítja, a szépség előnyös, az egyenlőségi mozgalmak szerint, érthetetlen módon, a szépség stigma lett, ami megalázó a nők számára. Véleményük szerint ez épp ellenkező egyenlőtlenséget szül. Azt a nőt, akit szépségért szeretnek vagy alkalmaznak, azt alacsonyabb rendűnek tartják, mert nem azért szeretik, ami emberi benne, hanem azért, ami nő. Ezen vélemények szerint pedig, a nők csak akkor lehetnek egyenlők a férfiakkal, ha ember mivoltukban és nem női mivoltukban szemléljük őket. Így lettek először a grid girl-ök, az autóversenyeken alkalmazott szép lányok közellenségek. A női nem megaláztatásának szimbólumai. Olyan nyomás nehezedett a Forma 1 tulajdonosára, hogy bejelentette elbocsájtja a grid girl-öket. Niki Lauda a Forma 1 nagy alakja erre azt mondta – mi a bajuk ezekkel a lányokkal, ez egy tisztességes és jól fizetett szakma. – Tényleg sok pénzt kapnak, azért, hogy ott vannak és egy hagyomány részei. Miért veszik el a munkájukat és mit kapnak helyette?

Feltehetnénk a kérdést, miért nem zavar senkit a hústorony kidobók munkája. Ezek a szerencsétlenek a testükkel keresik a kenyerüket. Szegények nagydarabnak és erősnek születtek és kénytelenek a testükből élni. Ez miért nem megalázó a férfinemre nézve?

Az igazi szimbolikus változás azonban csak ez után jött. Minden női szépség leglátványosabb eseményét a szépségversenyeket is elérte ez a gondolat. A szervezők kijelentették, ezentúl a Miss America szépségversenyt Clintonné nyeri. Esetleg egy tudós hölgy a Harvardról. Megszüntették a bikinis felvonulást és azt mondták, hogy ezentúl a Miss America választásnál nem a külső fog számítani, hanem, hogy mi hagyja el versenyzők száját, vagyis mit mondanak.

A szépség leértékelődése

Véleményem szerint az egész jelenség hibás voltát semmi nem mutatja jobban, hogy a nők jogaiért harcolók valaha azt tartották a női egyenjogúság szimbólumának, hogy a nők is lengén öltözve mutatkozhattak. A muszlim országokban pedig továbbra is ez lehetne az egyenjogúság egyik fontos szimbóluma. Ezzel szemben épp a testükhöz való joguk csorbul a nőknek, úgy hogy a férfiakat ilyen hátrány nem éri.

Arra is érdemes lenne emlékeztetni azokat, akik a szépségversenyek megváltoztatásán dolgoznak, hogy az általuk tervezett versenyt nem érdemes Miss America névvel rendezni. Az ilyen megmérettetéseket hívják politikai választásoknak, esetleg vetélkedő műsoroknak, vagy a tudományos életnek. Ott kétségtelenül az számít, hogy mit mondasz és kevésbé az, hogy nézel ki. Voltak persze okos nők a szépségversenyeken, de azok azért főleg azoknak a nőknek jelentettek lehetőségek, akik nem voltak elég okosak sem a politikához, sem a tudományhoz, sem a vetélkedőkhöz. Nem akartak azonban egy szalag mellett dolgozni, mert szépségükkel kitűnhettek. Most épp kiszorítják őket jó néhány szakmából. Mit kezdjenek magukkal? Az ő lehetőségeik végesek, mivel nem lehet mindenki egyforma okos. A nagydarab kidobó sem tudna egy disszertációt megírni, ha tudna, akkor nem állna az ajtóban. Ez, mint annyi más, céljaival ellentétes következményeket is kiválthat. Diszkriminálja, leértékeli, olcsóbbá, könnyebben hozzáférhetővé teszi a szépséget, ami valljuk a férfiak számára lesz előnyös. A szépségversenyek és egyéb a szépség számára nyitott szakmák növelték a szépség iránti keresletet, ezért felértékelték a véges számú szép nőt. Több szakma és magasabb kereset vált elérhetővé számukra. Amennyiben a szépség szakmáit és marketingjét csökkentik, fordított folyamat indulhat el.

Az egyenjogúság nevében elvehetik a szép, de nem elég okos nők munkáját, sőt bűnné tehetik szépségüket és szépségük tiszteletét, imádatát. Azt azért nem gondolhatja senki, hogy ettől a férfiak feladják a női szépség dicsőítését és kultuszát. Az talán visszaszorul a felszín alá. Underground kultúra lesz, underground szépségversenyeket szerveznek majd, ahol lesz bikinis vonulás és nem az számít, ki mondja szebben, hogy „világbéke”. A szépség talán helyet cserél a füvezéssel, mivel az épp most emelkedik ki az undergroundból. A férfiaknak ez nem sokat fog számítani, a szépség imádata ugyanis mélyen az ösztöneikben van írva és mindegy, hogy nyíltan vagy titokban kell imádni a szép nőket. Ők megteszik. A szépség leértékelődése csak a szép nőknek hátrány, de miért is kell őket sújtani? Miért nem jobb nekik ünnepelt celebként élni, mint az underground kultúra kiszolgáltatott világában?

Putyin a vidám marionett

július 27, 2018admin

Putyin a vidám marionett

Ha nem én írnám le, egészen elképesztő állításnak tartanám, hogy Putyint részben azt a szerepet játssza, amit Kína és a nyugati vezetők ráosztottak. Pedig épp ezt kívánom bizonyítani. Putyin részben Kína és a nyugat bábja és nagyon örül neki, mert így sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában.

A bábjáték

A világpolitikát szemlélve folyton egy kínzó gondolat üt szöget az ember fejében. Miért beszélünk annyit Oroszországról és miért nem beszélünk sokkal többet Kínáról? Oroszország egy zsugorodó hatalom, amely ugyan lokálisan még képes hatékony cselekvésre, de globális kihívást valójában nem jelent. Ellenben Kína emelkedő hatalom, elképesztő étvággyal, gátlástalansággal, ravaszsággal. Egyre nyilvánvalóbban globális vezető pozícióra tör és erre meg is van a lehetősége, erőforrásai. A nyugati politikusok mégis Oroszországgal rémisztgetnek és Kínával bizniszelnek. Maga a kínzó gondolat pedig, hogy ez nem véletlen és ez így nincs rendben. Nincs rendben, mert legfőképpen Kínának jó, hogy Oroszországgal foglalkozunk és nem az ő sötét ügyeivel. Ez alatt csendben építkezhet tovább és növelheti befolyását egyelőre olyan területeken, amikre már nincs erőforrása a nyugati világnak vagy konfliktus kerülés miatt inkább úgy tesz, mintha nem venné észre Kína terjeszkedését. Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, márpedig ennek az állításnak erősen ilyen szaga van. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, Putyin és Kína imádja őket. Putyin egész élete az összeesküvésről szólt, egy ilyen szokástól pedig nehéz megszabadulni. A kínai gátlástalan diplomáciai és hatalmi ravaszkodásnak, manipulációinak pedig évezredes hagyományai vannak.

Az orosz törpe

Milyen a szovjet törpe? Hatalmas! mondja a régi vicc. A mai Oroszországra tökéletesen illik. Egy hatalmas világpolitikai törpévé vált. Problémái földrajzi méretének megfelelőek és nem látszik gyógymód rájuk. Súlyos demográfia gondokkal küzd, szaporulata tragikus és magas a kivándorlás is. Az oroszokkal ellenséges muszlim lakosságának száma, ami már így is jóval magasabb, mint nyugaton, meghaladja a 15%-ot, folyamatosan tovább növekszik. Gazdasága szinte teljes egészében a nyersanyag kivitelen nyugszik. Óriási területeit képtelen belakni és habár a szíriai hadgyakorlaton nagyon látványos bemutatót tartott azt sem tudjuk, hogy hadserege mekkora része valóban bevethető. Mennyire működnek tankjai, hajói, repülői. GDP-je Olaszországéval egyenlő, az EU-hoz, az USA-hoz és Kínához mérten egy gazdasági törpe, tele társadalmi problémákkal. Egyetlen valódi nemzetközi méretű konfliktust sem tudna finanszírozni hosszabban. Oroszország a nyugat támogatásra szorulna, ha nem lenne a Krím, amelyet nagyon nehéz nem a nyugat által kiprovokált helyzetnek tekinteni. A Krím azonban, ha érzelmileg fontos is, mind az oroszoknak, mind a nyugatnak, semmiség ahhoz a nemzetközi nyomuláshoz mérten, amit Kína hajt végre, ami fölött szemet huny a világ.

A világ újragyarmatosítása

A dél-kínai tenger mesterséges szigeteivel ugyan foglalkozik a politika, de korántsem jelentőségének megfelelően. Ezen kívül Kína még sok más területre terjesztette ki érdekszféráját, egyelőre gazdasági eszközökkel. A Csendes Óceán déli részén több apró országot felvásárolt, amelyek ugyan csak a világ népességének 0,7%-ával rendelkeznek, de az ENSZ-ben 7 %-nyi szavazattal rendelkeznek. A Selyemút mentén is sorra esnek el az országok. Sri Lanka gyakorlatilag kínai gazdasági gyarmat, Pakisztánban óriási befolyása van. Az ország most megválasztott miniszterelnöke tovább növelheti ezt a befolyást, mivel teljesen nyugat ellenes politikát hirdetett. Görögország és Magyarország komoly támogatást nyújt neki és a balkánon is megvetette a lábát. Arról szinte mindenki tud, de látszólag senkit nem érdekel, hogy Afrika nyersanyagtermelő országai is a markában vannak. Kínának népessége, pénze, elegendő eladandó terméke és szándéka is van a világ újragyarmatosítására. Ahova Kína beteszi a lábát, ott relatíve nagy számban megjelenik egy kínai üzleti kolónia és komoly gazdasági pozícióra tesz szert. Ezt a folyamatot neveztük régen gyarmatosításnak, de akkor még minimális hadsereg is kellett hozzá. (Közbevetőleg jegyzem meg, mert ez az érvet hozzák fel leggyakrabban Kína jövőjével kapcsolatban, hogy a népességének elöregedésével kapcsolatos nyugati jóslatok eltúlzottak. Egy olyan országban, ahol minimális a jóléti rendszer, az egészségügyi rendszer főként magán és gyakorlatilag nincs nyugati értelemben vett költséges nyugdíjrendszer az elöregedő népesség nem okoz komoly gondot.)

Kína azonban óvatos hatalom, globális nyomulását szeretné minél nagyobb csendben, szinte észrevétlenül, nyilvános konfliktusok nélkül végrehajtani. Nem akar a hírekben szerepelni, nem akarja a politikusok szájából azt hallani, hogy nyomulásától félni kell. Nem akarja, hogy a konfliktusok átlépjék azt a szintet, ami szembe fordíthatná vele a világot. Nem akar embergót, nem akar mumus lenni.

Ennek elkerülésének legegyszerűbb módja, ha van egy másik mumus.

Mindenki érdeke egybeesik

A nyugat sincs egyszerű helyzetben Kínával szemben. A nyugati politikusok sorsa gazdaságuk sikerétől függ, egy recesszió a következő választáson kilöki őket a hatalomból. Ezért rettegnek minden olyan intézkedéstől, ami a gazdasági növekedést veszélyezteti. Ezek között Kína előkelő helyen van. Az egyes számú félelem, hogy Kína recessziója az egész világgazdaságot magával rántja, ezért ezt el kell kerülni. A másik, hogy a Kínával való konfliktus azonnali válaszreakciókat váltana ki és a nyugati termékeket ott nem lehetne eladni, ami a nyugati exportőr cégek számára óriási csapás lenne. A másodiktól való félelem részben megalapozott, de a különböző országokat eltérő mértékben sújtaná. A legnagyobb vesztes Németország lenne. Csak a németek kereskedelme van Kínával valamelyest egyensúlyban, sőt néha pozitívban. A Mercedes háromszor több autót ad el Kínában, mint az USA-ban. A német gazdaság kitettsége Kínával szemben valóban veszélyes szinten van. Az EU-ban pedig olyan döntés nem születik, amit Németország ellenez. Ezért, habár valójában a németek veszítenének a Kínával való konfliktusban, az elfogadott nézet szerint ez az egész EU-ra igaz lenne, mivel ami rossza a németeknek az rossz az EU-nak. Ebben a kérdésben persze a nyugat gyávasága is egy fontos tényező. A ZTE esete mutatja, hogy Kína sokkal nagyobb mértében függ a nyugati importtól, mint az elsőre látszik. A ZTE a világ egyik legnagyobb telefongyártójaként be kellett, hogy szüntesse tevékenységét, mert nem kapott amerikai import árut. A nyugati vezetők azonban képtelenek, akár minimális kockázatot is vállalni. Angela Merkel több, mit tízszer volt Kínában, ami mutatja súlyos függőségüket.

Ezért az érdekek messzemenően egybeesnek minden oldalon. Kína és a nyugat szeretne egy mumust, akitől Kína helyett félhetnek az emberek. Oroszország pedig nagyon szeretne mumus lenni, mert ha nem az, akkor inkább sajnálják, mint komolyan veszik.

A tökéletes mumus

Az oroszoknál ma nincs tökéletesebb mumus. Még él az a generáció, aki évtizedekig félt tőle, vagy éppen személyesen tapasztalta meg hatalmukat. Oroszország közel van Európához, könnyű szavazatokat szerezni az oroszellenes politikával. Az amerikaiaknak pedig alapvető életérzése, hogy az oroszok ellenségek. A hab a tortán, hogy az orosz embargóval és gazdasági konfliktussal csak aprópénzt veszít a nyugat. A kieső export Kínához mérten jelentéktelen és gázt és olajat attól még vesznek az oroszoktól. Az igazság az, hogy ez egy színházi embargó. Az egyetlen, amivel az oroszoknak igazi fájdalmat lehetne okozni a más irányú szénhidrogén vásárlások felpörgetése, de erre nincs hajlam.

Putyin személy szerint is tökéletes mumus. Egy ravasz gonosz KGB-s, aki bizonyította, hogy kész bevetni hadseregét és van is neki. Szíriában teátrális bemutatókkal rémisztgette a nyugat polgárait a szírek kárára. Ezek után ki ne hinne el bármilyen gonoszságot róla. Például, hogy néhány óra alatt lerohanhatná Kelet-Európát vagy a baltikumot vagy hasonlókat. Pedig Putyin semmi olyat nem tehet, ami megakadályozná, hogy Németország gázt vehessen tőle. Ez cselekvésének komolyabb korlátja, mint az USA atomfegyverei. Ha az oroszok NATO országot foglalnának el a gázbiznisznek és Putyinnak vége lenne. Ezért a világ érdeke, hogy Putyin nagyobbnak tűnjön, mint amekkora és Putyin örömmel játssza a főgonosz szerepét, mert jobb neki erősebbnek tűnni. A virtuális hatalomtól alkupozíciója nagyságrendekkel javult minden irányban, egyenrangú világpolitikai tényezőnek tartják. Pedig valójában közel sem az.

Az összeesküvés

Mivel mindenkinek ez az érdeke, ezért nem is kell sok az összeesküvéshez, igazából ez egy össze nélküli esküvés. Nem beszélik meg előre, csak mindenki e szerint cselekszik, mert ez az érdeke. Egyszerűen mindenki eltúlozza az orosz veszélyt. Kínai előszeretettel és nagy hatékonysággal használja a soft powert a világban. Olyannyira, hogy az USA már programokat indított mértékének felmérésére. Tanácsadókat, szakértőket, újságírókat láncol magához, akik elemzéseikben az ő nagyon áttételes érdekeinek megfelelően írnak. Például, hogy a nyugat mennyit veszítene a Kínával való konfliktusban, Kína recessziója tragédia lenne a nyugat számára, valójában a kereskedelmi mérleg problémák nem is olyan súlyosak, Kína katonailag soha nem éri utol a nyugatot és így tovább. Másrészről bagatelizálják a Kína sötét ügyeit, a nyugati szellemi tulajdon eltulajdonításától, a kisebb országok gyarmatosításáig. Ez elegendő a lakosság félelmeinek elaltatásra. A másik oldalon a kínai soft powert az oroszoktól való félelem növelésére lehet használni. Putyinnak tökéletesen megfelelő, ha róla az jelenik meg, hogy két óra alatt lerohanhatja a Baltikumot, neki még kényelmesebb is ha nem ő terjeszti. Kína még azt is eljátssza, hogy ha a nyugat nem teszi, majd ő megveszi az orosz gázt és olajat, pedig valójában soha nem tenne olyat, amivel az oroszokat erősíti.

Kínáról még az is élképzelhető, hogy orosz hackernek álcázva tör be nyugati intézményekbe, aminek Putyin a mai körülmények között szintén kimondottan örül. Az oroszok kiber haderejétől való félem szintén emeli pozícióját. Kína elég kifinomult ahhoz, hogy jól egyensúlyozzon ezen a fronton.

A németek, akik kulcsszerepet játszanak, pedig örömmel állítják be az oroszokat valódi ellenségnek és örömmel propagálnak olyan híreket, amik ezt erősítik.

Putyin nem bánja, ha olyan szituáció alakult ki, amiben önszántából és önérdekből olyan szerepet játszhat, ami esetleg másoknak is előnyt hoz. Putyint a kínaiak talán bábként használják, de olyan szerepet játszatnak vele, ami tetszik neki. Imád nagyobbnak látszani. Az előadás még jó ideig mehet, mert senki nem szeretné ha véget érne. Izgalmas és a közönség is tapsol. Mindenki boldog, a báb és a bábjátékosok is.

A Fidesz megfenyegette Merkelt és az EU-t?

július 22, 2018admin

A magyar sajtó teljesen félreértette a Schöpflin interjút. Az EP képviselő nem beismerte a kizárás lehetőségét, hanem azt jelzi, a Fidesz valami általunk nem ismert ok miatt elérkezettnek tartotta az időt, hogy a lehetséges kizárás következményeivel nyíltan megfenyegesse az EU-t.

Schöpflin György politológus volt mielőtt a Fidesz EU parlamenti képviselője lett. Stílusa visszafogott, tudományos, érzelemmentes, mindig több oldalról próbálja szemlélni a dolgokat és őszintén beszél a problémákról. Ritkán szólal meg, de akkor fontos kérdésekben. Most a témák legforróbbikáról nyilatkozott. Vajon kizárják-e a Fideszt az EPP-ből? A magyar és európai baloldalon ezt tartják a Fidesz elleni fellépés leghatásosabb eszközének. Valami miatt azt képzelik, ha ez megtörténik, akkor a Fidesz meggyengíthető, nem csak Európában, de itthon is. Van egy fontos ideológiai érv is a kizárás mellett. A Fidesz a Néppárt jobb szélén helyezkedik el, az európai baloldal és a Néppárt baloldala szerint olyan értékeket képvisel, amik nem felelnek meg az EU vélt alapértékeinek és rombolják az Uniót. Az EU polgárainak egy része, főleg értelmisége egyre komolyabban kételkedik az EU, ilyen politikai eltolódással szembeni önvédelmi képességeiben. A kizárás ügyét fontos üzenetnek gondolják, annak bizonyítására, hogy ez nem így van. Merkelen nagy a súly, neki személy szerint kéne bizonyítania, hogy képes az EU vélt alapértékeinek megőrzésére és képes kezelni az azzal szemben állókat.

A magyar ellenzéki sajtó ennek megfelelően ujjongva tálalta a Schöpflin interjút. Végre itt a kizárás, végre a Fidesz maga is bevallotta. Eljött a Kánaán, minden helyreáll, a Fidesz megbukik. Ez az európai helyzet és az interjú teljes félreértését jelzi.

Ma már kijelenthetjük, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz fenyegethető a kizárással, azok a múltban élnek. Az EU egy korábbi korszakában, ha a Fideszt kizárták volna, nem maradt volna számára más, mint a szélsőjobboldali Le Pen vagy AFD, mint partner. A Fidesz pedig a keresztény-konzervatív középpárt imázs megőrzése miatt ezt nem akarhatta. A világ azonban nagyot változott. Ma Európában egy ideológiától mentes migráció ellenes frakció létrehozása teljesen reális alternatíva. Amennyiben ez létrejön, még abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az megelőzi a hagyományos baloldalt az EU parlamenti választásokon és nagyobb frakciót hoz létre. Ennek lehetősége a levegőben van, elvileg létrehozható, de korántsem biztos, hogy létrejön. Ennek egyik legfőbb feltétele a Fidesz kizárása az EPP-ből. Viszont, ha ez megtörténik semmi sem akadályozza meg ebben a bevándorlás ellenes pártokat, az új szerveződés motorja a Fidesz és az Olasz liga lesz.

Az EPP és annak legfontosabb pártja a német CDU nincs éppen jó formában. Egyrészt partnere a CSU lázad ellene, másrészt a pártban is óriási törések vannak. A jövő évi EP választásoknak nagy kockázatokkal fut neki. A bevándorlás ellenes pártok frakciójának méretét erősen csökkenthetik. Így lehet ez sok más országban is. Az EPP frakció korántsem várható annyira meghatározónak, mint amilyen jelenleg. Egy Fidesz méretű csoportra nagy szüksége lesz, amely magabiztosan hozza országa helyeinek többségét, akár kétharmadát is. A Fidesz kizárását, amelyet csak Merkel maga dönthet el, üzenet lenne a CDU és CSU részére, hogy Merkel továbbra is inkább balra akar gesztusokat tenni, ami a mai helyzetben óriási hiba lenne.

Schöpflin interjút ezek fényében érdemes értelmezni. Valami belső, a közvélemény számára ismeretlen információ miatt a Fidesz elérkezettnek látta az időt, hogy látszólag nyíltan megfenyegesse a Néppártot, magát Merkel és az EU-t. Schöpflin szavai teljesen egyértelműek. A Fidesz a kizárás után elkezd egy migráció ellenes frakción dolgozni, amivel tökéletesen megbénítják az EU működését. Annak nem lesz költségvetése, nem lesznek új biztosai és semmilyen érdemi döntést nem tud majd hozni. Az EPP és Merkel befolyása elenyészik. A fenyegetés valódi címzettje azonban nem Merkel, aki tökéletesen tisztában van a veszélyekkel, számára még jól is jöhet, ha tárgyaló partneri is látják a valós helyzetet. Az üzenet valójában a tudatlan baloldalnak szól és nyíltan az arcukba vágja, hogy lehetőségeik a nullához közelítenek. Csak a rossz és a még rosszabb közül választhatnak. Merkel számára a legjobb döntés egyértelműn a Fidesz EPP-n belül tartása. Sokkal kezelhetőbb partner a szövetségen belüli Fidesz, mint az azon kívüli. Ráadásul az EP választási kampányában több szavazatot lehet Orbánnal nyerni, mint nélküle.

A Fidesz álláspontja már nem ennyire egyértelmű. Számára komoly megfontolás tárgya, hogy melyik esetben képes nagyobb befolyásra szert tenni. A kilépés esetén szavazata többet számítana, viszont akkor egyértelműen egy ellenzéki, romboló szerepbe kényszerülne. Amennyiben továbbra is belül marad a politikát közvetlenül formáló EPP-n, valószínűleg képes befolyását növelni, ami szintén megfontolandó lehetőség.

A Schöpflin interjú egyedül a magyar és európai baloldalnak rossz hír. Egyértelműen a Fidesz erejéről és a baloldal lehetőségeinek csökkenéséről szól.

Hogyan alakítja át Európa keleti felét a munkaerőhiány

július 16, 2018admin

Munkaerőhiányos helyzetet Európa komolyabb mértékben csak középkori pestis járványok után látott, ezért kevés tapasztalattal rendelkezünk annak várható következményeiről. Annyit azért tudhatunk, hogy folyamatos fennállása esetén előbb-utóbb komoly történelmi változásokat és gazdasági problémákat idéz elő.

Történelmi léptékű lakosságszám csökkenés

Az IMF két évvel ezelőtti adatai szerint a rendszerváltás óta több, mint 20 millióan költöztek át az EU nyugati felébe a keletiből. A szám azóta feltételezhetően tovább nőtt. Ennek jó része az utolsó 10 évben. Ez meghaladja az ez idő alatti muszlim bevándorlás mértékét. Egy másik adat szerint Románia a világon a második helyen állt a polgárháború sújtotta Szíria után a lakosságarányos elvándorlás tekintetében. Lakossága száma 20 millió alá csökkent. A kis Horvátországban az elvándorlás csak néhány éve kezdődött, de azóta minden évben a lakosság kb. 1,5 százaléka távozik.

A keletről nyugatra vándorlók jellemzően fiatalok 24-40 évesek, magasabban képzettebbek az átlagnál és nyilván mobilisabbak. A várva várt visszaáramlás nem látszik, de a történelmi tapasztalatok szerint sem lehet magasabb, mint 50%. Minden reális számítás szerint arra kell felkészülni, hogy a keleti országok lakosságszáma példátlan gyorsasággal csökken és ennek megfordulására semmilyen reális, a politikai álmodozáson túli esély nem látszik. A maradók minimum négy területen is romló helyzettel szembesülnek.

1. Szaporulat csökkenése a szülőképes korosztályok elvándorlása miatt

2. Munkaerőhiány

3. Az idősek számának növekedése, a nyugdíjrendszer és egészségügy növekvő terhei

4. Az itt maradók átlagos képzettségének és mobilitási hajlandóságának csökkenése

Közös bennük, hogy történelmileg szinte ismeretlen problémákkal állunk szembe. Nyugdíjrendszer régen nem létezett, a szaporulat töretlen volt, a képzettek száma pedig történelmileg eleve alacsony volt. A munkaerőhiány, amely a négy tényező közül már ma is a legérzékelhetőbb, szintén ritka a történelemben.

A pestis járványok hatása

A 14. században kezdődött pestis járványok következtében állt elő jelentős méretű munkaerőhiány. Ekkor az európai lakosság 60% halt meg és a lakosságszám csak 200 év múlva közelítette meg a korábbit. Európa akkori gazdasága, ami főként mezőgazdaságból állt és a nemesség dominálta, nehéz helyzetbe került.

Francis Fukuyama a Politikai rend eredete című könyvében leírja az elméletet, amely a pestis járványok okozta munkanélküliség történelemformáló szerepével foglalkozik. Épp Magyarországot és Angliát hasonlítja össze, mert ebben a két országban, a parlamentarizmus addig hasonlóan fejlődött. Ekkor gyökeresen más megoldást választottak és történelmük is más irányt vett.

Fontos hasonlóság a mai helyezettel, hogy a munkanélküliség hatására kimutathatóan nőttek a jövedelmek és ennek hatására a munkaképes lakosság a magasabb jövedelmet ígérő területekre és szektorokba kezdett vándorolni. Angliában ezt törvényileg nem tiltották, sőt ennek következményeként a lakosság jogai és autonómiája növekedett, ami együttesen hozzájárult Anglia későbbi gazdasági vezető szerepének kialakulásához. Ezzel szemben Magyarországon és az egész régióban a nemesség egyre erősebben követelte a röghöz kötés szabályainak szigorítását, így akadályozva meg a lakosság hatékonyabb szektorokba vándorlását és saját alacsonyhatékonyságú gazdaságaik életben tartását. Végül 1514-re, amikor már kevés értelme volt, sikerült ezt a gazdaságot gúzsba kötő, de már korábban is alkalmazott szigorítást törvénybe foglaltatnia. Ez összességében a lakosság jogainak és autonómiájának csökkenését eredményezte. Az angol út segítette a hatékonyság növelését, jogállam kialakulását, régiónkban pedig konzerválta az alacsony hatékonyságot és távolabb vitte a jogállamiság kialakulását.

Csak a válság biztos

Annak ellenére, hogy a sajtóban egyre többet beszélnek róla, a társadalom nem kezeli súlyának megfelelően a munkaerőhiány kérdését. A lakosságszám csökkenés következményei elháríthatatlanok és biztosan válságot eredményeznek, de ezen túlmenően, ahogy 500 éve, újra át is formálhatják a történelmet. Nem tudjuk pontosan a válság miként következik be, de biztosak lehetünk benne. Az első jelek természetesen láthatók, de ezek nem mondanak túl sokat. A munkabérek jelentősen nőnek és vannak olyan szektorok, amelyek ezt képtelenek megfizetni. Az ország egyes területeiről és a kevésbé versenyképes ágazatokból eltűnik a munkaerő.

A gazdasági verseny legfontosabb területévé a munkaerőért folytatott harc lépett elő. Nem kap elég figyelmet, de ma már egy munkát nem az végez el, aki a legjobb árat adja, hanem akinek van hozzá munkaereje. A nagyobb beruházásoknál a döntés legfontosabb része, hogy képesek lesznek-e kivitelezőt, vállalkozót találni. A verseny normális menete, a legjobb ár megtalálásáért megváltozott, és ez az egész gazdaságra torzívó hatással van, ami önmagában válságot eredményezhet. Ugyanis a verseny nem arról szól, hogy ki a leghatékonyabb, ki képes a legjobb minőségben dolgozni, hanem arról, hogy ki tud leghatékonyabban munkaerőt szerezni. Ez pedig egy másik képesség, mint ami a jó minőségű munkához kell. Ez már önmagában árnyalja azt az örömteli tényt, hogy hatékonyabb területekre áramlik a munkaerő, amitől normális esetben akár nőhetne a magyar gazdaság hatékonysága. Vannak ennél aggasztóbb tényezők is.

A vidéki infrastruktúra összeomlással fenyeget. A kisebb településeken üzemelő boltok egy része már csak heti néhányszor tud kinyitni. A vidéki közszolgáltatások, mint orvosi ellátás, postai szolgáltatás, önkormányzatok, iskolai szolgáltatások nehezen működtethetők.

Nagyobb sajtónyilvánosságot kap a vendéglátás, ahol területileg nagyok a gondok. Piaci számítások szerint összesen 300 ezer munkavállaló hiányzik. Ezeket a gondokat szinte lehetetlen piaci alapon megoldani. Csak idő kérdése, hogy a problémák mikor lépnek át egy olyan pontot, amikor összeomlás következik be. Ennek mikéntje és ideje nem látható előre, csak akkor vesszük majd észre, amikor már késő, ahogy a válságoknál általában szokás.

A nyertesek

A munkaerőért folytatott versenyben van két terület, ami óriási előnyt élvez. Az egyik a multik, amelyek sokkal hatékonyabbak és ezért sokkal magasabb béreket képesek fizetni. Látjuk, hogy egy Lidl boltvezető az egyetemi tanárok kétszeresét keresi már. A másik csoport az állami megrendeléseken dolgozók, akik a piaci szereplőknél magasabb profitrátát érnek el, ezért ők is képesek megfizetni a munkaerőt. Banki számítások szerint például az építőipari munkaerőhiányban az állami beruházások munkaerő elszívó hatása döntő szerepet játszik.

Nagyon rossz jel, hogy a magyar gazdaság hatékonysága nem nő a munkabérekkel összhangban. A multik valószínűleg képesek növelni a hatékonyságukat, de az állami megrendeléseket teljesítők és a gazdaság többi területe nem. Tovább árnyalja a képet, hogy az állami megbízásokon megerősödött szereplők jelentős erőre tettek szert a gazdaság egyéb, versenynek kitett területein. Ez pedig kulcsszerepet játszhat a jövő alakításában. Ezek a cégek ugyanis más piaci, sokszor multi hátterű versenytársakkal kerülnek szembe és itt már könnyen alulmaradhatnak.

A kormány valamit tenni akar majd

A kormányon kétirányú nyomás keletkezhet. Egyrészt a piaci alapon megoldhatatlannak látszó területeken, mint a vidéki infrastruktúra, az egészségügyi és oktatási munkaerőhiány. A kormány lépéskényszerbe kerül és proaktív intézkedései várhatók, de nagyon komoly kétségek vannak, hogy ezek a jelenlegi demokratikus törvényi és anyagi keretek között eredményre vezethetnek-e. Sem az egészségügy területén nem várható új munkaerő megjelenése, sem más hiányszakmáknál, a vidéki élet sem válik vonzóbbá.

A másik nyomás még aggasztóbb. Amennyiben a munkaerőért folyó versenynek kitett kormányhoz közeli cégek alulmaradnak a multikkal szemben, az komoly politikai feszültségekhez vezethet, amely nagyon közel áll a középkori problémához. A politikának választania kell, a piaci viszonyokat hagyja érvényesülni, ami a külföldi tulajdonú cégeknek kedvez és veszni hagyja saját holdudvarának cégeit vagy fordítva.

Az előbbire meglehetősen kevés esély látszik. Nem elképzelhető, hogy a külföldi cégek működését a magyar vagy más régiós kormány előbbre valónak tartaná, mint a nemzetieket. Így előbb utóbb a középkorira emlékezetető módon, adminisztratív eszközökkel, a kevésbé hatékony nemzeti cégek felé kell a munkaerőt irányítania és a multikat kiszorítani a piacról.

Mi következhet?

Ha önmagában csak a munkaerőhiány és lakosságszám csökkenés problémája állna fenn, talán reménykedhetnénk. Egy újabb gazdasági válság után újra lehetne kínálat és alacsonyabb lakosságszámmal is működőképes egy ország. Az elöregedés és az általános képzettség és mobilitás csökkenése azonban nem megoldható problémát jelentenek. Egy válság esetén a nyugdíjrendszer például komoly extra terhet jelent.

Amikor a jövőt szemléljük fel kell tennünk a kérdést, hogy lehetséges-e olyan történelmi helyzet, amiben a régió egyes országai újra lezárják a határaikat és megtiltják a kiutazást. Ma ez elképzelhetetlennek tűnik, de nem lehetetlennek. Aki ebben kételkedik, azokat emlékeztetni kell, hogy a szabad költözés a történelemben nem mondható általános jognak. A történelem hozhat váratlan helyzeteket. A munkaerőhiányra adott legkézenfekvőbb megoldás egy ilyen hagyományokkal rendelkező régióban a bezárkózás és központi tervezés. A másik megoldás a versenyképesség növelése, a felzárkózás kizárt. Erre nem áll rendelkezésre az idő és a gazdaság normális működése alatt, a normális munkaerőkínálat idején sem sikerült.

A bezárkózás egy meglehetősen távoli bizonytalan lehetőség. Addig sok más intézkedésre kerülhet sor. A legkézenfekvőbb a külföldi tőke és külföldi cégek elleni szigorúbb fellépés, annak érdekében, hogy kiszorítsák őket a piacról. Ennek Magyarországon már van előzménye és úgy tűnik van is rá fogadókészség. A különadók, a nyugat és EU ellenes politika tökéletes alap a további, még szigorúbb intézkedésekre. A lényeg, azokat a nyugati cégeket kell olyan helyzetbe hozni, hogy itt hagyják a magyar piacot, akik a leginkább elszívják a munkaerőt a kormány által preferált vállalkozások elől. Ez a mai politikai keretek között már nem képzelhető el, ehhez az EU mai rendszerének kell megváltoznia, vagy az Uniónak tovább gyengülni. Erre be kell vallani van esély.

Már eddig is ez határozta meg a politikát?

Csökkenő népesség és munkaerőhiány egy folyamat, aminek már sokkal előbb voltak jelei. A magyar politikai folyamatok magyarázhatóak ezekkel.

Család és gyerekbarát politika

A Fidesz politikájának középpontjában már rég a család és gyerekszám és a nagyobb szaporulat áll.

Nyugdíjasokra alapozó politika

Korábban a szocialisták, ma a Fidesz alapozza politikáját a növekvő számú nyugdíjas szavazóbázisra. Ez kizárólag azért működőképes, mert a nyugdíjasok és nyugdíj közeliek rendelkeznek a legnagyobb aktív szavazótáborral.

A reálbérek növekedése

A kormányok örülnek, ha növekszik a reálbér. Ezért ez hiába negatív jel is egyben, senki nem érdekelt abban, hogy úgy lássa, sőt a politika ahol tudja segíti ezt a folyamatot és központi célként fogalmazza meg, annak ellenére, hogy nagyrészt tőle függetlenül történik.

Migráció

Az európai országokban jelenlévő demográfiai vákuum jelentős tényező az ide irányuló migrációban. Másrészt a félelem, hogy az idejövők majd kiszaporodják az őslakosokat az alacsony európai szaporulat miatt válhat politika formáló tényezővé..

Lakosság képzettségi szintjének csökkenése

Az alacsonyabb képzettségű szavazótábor fogékonyabb a félelemre alapozó és az állam szerepét középpontba állító politikára. Ezt nemzetközi kutatások és tapasztalatok bizonyítják. A magasanképzettek kivándorlása segíti az ilyen politika sikerét.

Ezek fényében a magyar politikát már egy ideje ez a problémakör határozza meg, még ha ez nem is teljesen tudatosodott a politikát figyelőkben. A jövőre vonatkoztatva ezen folyamatok megerősödését várhatjuk. A népességszám csökkenés hosszú időre a magyar társadalom központi kérdése lesz.

A Németország heroikus küzdelme a valósággal

szeptember 26, 2017admin

A német politika és közélet két éve harcol a valóság ellen és látszólag sikeresen tette. Egy kellemes álomvilágot építettek fel a szavazóiknak és nem a valós problémákat, hanem az arról való beszédet kezdték ellenfélnek tekinteni. A választási eredmények jelzik, hogy az álom elkezdett foszladozni. A német politika ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint elsőre látszik.

A német választási kampány egy nagyon érdekes helyzetben zajlott. A jelenleg még mainstream pártok úgy próbáltak tenni az egész kampányban, mintha a migráns kérdés nem létezne és Németországnak csupán egyetlen igazi ellensége lenne, a migránskérdésről való beszéd. Az elemzések, mint „sikert” emelték ki, hogy Merkel úgy tudta végigvinnie a kampányt, hogy a migráció annak marginális mellékszereplője volt, legalábbis a közbeszéd szintjén. Helyette szociális és gazdasági kérdésekről vitáztak. Ebben a stratégiában a pártok meglehetősen egységesek voltak. Kevés kivétellel megpróbáltak úgy tenni, mintha az 1,5 millió migráns, a terrorakciók, a növekvő félelem, a szociális rendszer migránsok általi megterheltsége, vagyis a hétköznapi valóság nem létezne. Mintha a német embereket nem is érdekelné a migránsválság, nem aggódnának, és nem tennék fel naponta a kérdést maguknak: mi lesz ennek a vége? E helyett a teljes hagyományos politikai paletta Németország igazi problémájává a valóságról való beszédet próbálta megtenni, amit elneveztek szélsőségességnek. Azt hazudták, hogy Németországban az egyetlen igazi probléma a „szélsőségek” Második Világháború óta nem látott, erősödése lenne. Ebben a mátrixban a „szélsőségesség – a valóság”, az álom egy bűnös alternatívája lett. Az egyetlen igazi ellenség pedig ennek az alternatívának a képviselője az AfD. Az AfD lett mindenki ellensége. A nagy akció jobban sikerült, mint a helyzet indokolná, de sokkal rosszabbul, mint ahogy Merkelék remélték. Az álomvilág elkezdett foszladozni és az AfD többet erősödött, és Merkel többet veszített, mint bárki számított rá. A német szavazók jó része vevő maradt a mainstream által felépített álvalóságra és asszisztált a problémák elfedéséhez, de nem mindenki.

Az AfD egységes ellenséggé tétele azonban az amúgy óvatos és ravasz Merkel részéről komoly hiba, amit nem lesz könnyű korrigálnia. A politikai palettát úgy tette kétosztatúvá, hogy az egyik oldalon álló pártok néhány történelmi léptékkel nézve jelentéktelen különbségtől eltekintve ugyanazt mondják, még velük szemben csupán egyetlen párt áll alternatívaként. Ebben a helyzetben minden szavazó, aki bármilyen okból elégedetlen bármely mainstream párttal, egyetlen választással találja magát szembe. Az újat akarónak nem marad más választása csak az AfD. Mintha egyetlen valódi mást akaró ellenzéki párt lenne csupán Németországban. A stratégia gyengéje el is kezdett megmutatkozni az eredményekben. Az AfD az elemzések szerint minden párttól vette el szavazatokat.

Nem látszik tisztán, hogy Merkelék felismerték-e tévedésüket. A választások utáni elemzések azt emelik ki, hogy a szocdemek azt tervezik kívül maradnak a kormányon, hogy ők legyenek a hivatalos ellenzék és ne az AfD, ami arra utal, hogy talán próbálják korrigálni a hibát. Mégha ez is lenne a terv, az eső után köpönyegnek tűnik és újra csak félreértésen alapul. Két tényező nem változik ugyanis. Az AfD továbbra is mindenki ellensége marad és továbbra is ők lesznek az egyetlen párt, amely hajlandó szembenézni a valósággal. Vagyis a politikai megosztottság továbbra is a valóság és álomvilág mentén valósul meg. Merkel utalása nagykoalícióra szembe megy ezzel a tervvel, ami valódi tragédiához vezetne és gyorsan, hivatalosan is kétpólusúvá tenné a német politikát, aminek az egyik oldalán az összes párt, a másikon kizárólag immár parlamenti erőként, az AfD lenne. Ez borítékolná további jelentős erősödésüket. A politikai paletta ilyen felosztása, az ellenfél kijelölés ilyen irracionális stratégiája sajnos még egy nagyon kellemetlen mellékhatással jár. A baloldali szélsőségek feljogosítva érzik magukat a pária, kiközösített AfD elleni akciókra, ami mindennél jobban destabilizálhatja a német politikai helyzetet és erős történelmi áthallásokkal bír a 20-as évekből. Érthetetlen, hogy ezt Merkel miért nem ismeri fel és miért hangoztatja még a választások éjszakáján is, hogy az AfD-t vissza kell szorítani megtéve ezzel stratégiai ellenfelévé. Nehezen értelmezhető ez másként, mintha azt mondaná, nem akarjuk elfogadni a valóságot, mint alternatívát.

Az beskatulyázó propaganda olyan jól működik, hogy kézpénznek vesszük, az AfD szélsőséges párt. Ezt a tények csak erős túlzással indokolják. Az AfD által hangoztatott migrációval kapcsolatos elveket a német konzervatív pártok két évtizeddel ezelőtt még mind elfogadták. A helyzet csak Merkel balközépre húzódásával változott meg, ő kezdte el a korábban teljesen szalonképes elveket szélsőségesnek bélyegezni. A cél egyszerű volt. Mivel a német szavazók rendkívül rettegnek a szélsőségességtől, amennyiben sikerül az AfD-t a fasiszták távoli örökösének beállítani, ki lehet ütni őket és elveiket a versenyből. A szavazók egy része azonban nem dőlt be. Egyrészt nyilvánvaló az AfD demokratikus értékek melletti elkötelezettsége, racionalitása és differenciált világlátása. Hiányzik belőlük a szélsőséges pártok irracionális gyűlölete, és mint verhetetlen előny, a valóságról beszélnek. Az átlag szavazó pedig, bármit is próbáljanak Merkelék állítani, kutatásokkal és médiaerővel bizonyítani az, hogy a németet tisztában vannak vele, a migráció a kezelhetetlenség határán van, vagy már át is lépte. Egyesek ugyan ma még elfogadják, hogy az Merkel óvatos módszerével is kezelhető, de mint láthatjuk, ennek a csoportnak a mérete csökken.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Liberálisok erősödése. Az FDP, amely az előző választáson kiesett a parlamentből, 10 százalék fölötti eredményt produkált, a második legnagyobb növekedést. Ők voltak az AfD-n kívül az egyetlen párt, amely beszélni mert a migráns kérdésről, kimondva olyan eretnek gondolatoka, hogy a migránsoknak haza kell térniük és a jogrendszer csak így védhető meg, amit veszélyeztetnek. Ők is beálltak ugyan az AfD-t ellenségnek tekintők táborába, de erősödésük jól mutatja, hogy a magukat nagyon demokratának tartó szavazók is mennyire ki vannak éhezve arra, hogy valaki a valóságról beszéljen nekik. Csak remélhetjük, hogy a Fodor féle magyar liberálisok is követik politikai stratégiájukat.

A német politika sokkal nagyobb bajban van, mint elsőre látszik. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha Merkel és a CDU nem lesz képes a következő évekbe visszatérni a valóságba, akkor a baj fokozódik. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat. Merkel szavai, hogy mindent elkövetnek a bevándorlásellenes AfD-hez elvándorolt szavazók visszahódításáért, csak a migráció megítélésében egy komoly pálfordulással valósítható meg. Ezt úgy kellene megtennie, hogy nem veszti el arcát, szavazóit és meggyőzi erről jövendőbeli koalíciós partnereit. Egy nagykoalíció esetén a Szocdemekkel erre semmi esélye. A másik lehetőség az FDP-vel és Zöldekkel kialakított koalíció nagyon sok sebből vérzik. Jellemző, hogy amikor a választások utáni utolsó nagy liberális párt összejövetelt rendezték, zöld aktivisták tüntettek a bejáratnál. A zöldek az AfD után legjobban a liberálisokat utálják. Mind az atomenergia, mind a bevándorlás kérdésében gyökeresen mást képviselnek. Ebben a koalícióban a CSU és az FDP keményebb bevándorlási politikát képviselne, amit lehetetlen lenne a zöldek torkán lenyomni. Merkel számára nem látszik olyan stabil koalíció, amivel a valóságnak és az AfD visszaszorításának megfelelő politikát lehetne folytatni. Pedig más esélye a hagyományos pártoknak nincs hatalmuk konszolidációjára, akár a túlélésre. Az AfD lehetőségei még belső töréseik ellenére is radikálisan megnőnek. A parlamenti lehetőségeket kihasználva nagyon gyorsan képesek lehetnek növelni népszerűségüket, ha Merkel nem változtat a bevándorlás kérdésében. Még arra is látszik esély, hogy az AfD képes lesz bizonyítani, Merkel megszegte a törvényeket, amikor behívta a migránsokat. Az elmúlt időszakban többször beszéltek erről és még mérsékelt jogi szakemberek szerint sem egyértelmű, hogy erre lett volna törvényi felhatalmazása. Amennyiben ez megtörténik, a következmények beláthatatlanok lesznek. Ezek után jogosan reménykedhetünk abban, hogy a német választásoknak összességében pozitív hatása lehet Európa politikájára. A migrációt elutasítók és a Brüsszelt korlátozni akarók erősödhetnek, mert a német liberálisok ezt a politikát képviselik és Merkel is kénytelen lesz ebbe az irányba menni, ha közelíteni szeretne a valósághoz.

A szavazók egyelőre csak a szocdemeket büntették meg jelentősen és a nem elég kemény CSU-t, de egy következő választáson, esetlegesen nem ilyen fantasztikus gazdasági mutatók mellett a CDU is a sorsukra juthat. Az, hogy ez most nem történt meg kizárólag annak a heroikus harcnak köszönhető, amit egész Németország folytatott meglehetős sikerrel a valóság elfedéséért.

Ez azonban nem történik meg még egyszer.

Fordulat a magyar népszaporultban?

február 17, 2017admin

A magyar népszaporulatban egy trend látható. A magasabb képzettségűek váltak a legtöbb gyereket szülő csoporttá. Ebből pedig nagyon pozitív következtetések adódnak a jövőre nézve. Ennek kifejtéséhez azonban egy kicsit messzebbről kell indulni.

Evolúció és intelligencia

Nicholas Wade a New York Times tudományos szerzője volt és genetikával foglalkozott. 2014-ben könyvet írt a rasszok és a genetika összefüggéseiről. A szerző balliberális múltja garancia volt rá, hogy amit ír nem kerül támadások kereszttüzébe. Erre szüksége is volt, mert gondolatai egy konzervatív szerző esetében jó eséllyel rasszista vádakat kaptak volna.

Az intelligencia és a fajok összefüggéséről jó néhány kutatás született az elmúlt évszázadban, de mindegyik a rasszista áltudomány kategóriájába került a tudományos közvélemény szemében. Az egyik legismertebb Arthur Jensen. Ő a 60-70-es években végzett úttörő vizsgálatokat, a nevelés, öröklődés, rasszok és az intelligencia összefüggésére vonatkozóan. Széles körben vitatott munkája sok érdekes eredményt hozott, amik az intelligencia és az öröklés erős összefüggésére utaltak, a környezettel való gyenge korreláció mellett (pl. ikreket és örökbefogadott gyerekeket vizsgált). Jensen fajokkal kapcsolatos kutatásai azt mutatták, hogy a feketék intelligenciája jelentősen alatta van a fehérekének, de a zsidók és kínaiak intelligenciája és még némely rezervátumban élő indián csoporté is magasabb annál. Ezt természetesen soha nem bocsájtotta meg neki a tudományos közvélemény.

A XX. Század végéről a leghíresebb művet Richard J. Herrnstein és Charles Murray írta The Bell Curve címmel. Amiben az intelligenciát írják le a társadalmi státusz egyik legfőbb tényezőjének, és az alacsony státuszú csoportok felemelkedésének legnagyobb akadályának alacsony intelligenciájukat tartják. Természetesen masszívan rasszistának minősítették az írást.

Ezt azért tartottam fontosnak bevezetőként leírni, mert Wade könyvében épp a mellett érvel, hogy nem kell megijedni az ilyen eredményektől, éppen, hogy evolúciós magyarázat adható rájuk. Az egyik példája épp az askenázi zsidók, általa tényként kezelt jelentősen magasabb intelligenciájának evolúciós magyarázata. (Hosszú cikke a témáról: http://time.com/91081/what-science-says-about-race-and-genetics/)

Szaporulat és intelligencia

A gondolatinak számunkra érdekes eleme, az ipari forradalom, a kapitalizmus és az európai fejlődés evolúciós és genetikai magyarázata. Az ipari forradalom idején Európában a magasabban jövedelmű csoportokban sokkal magasabb volt a gyermekek életben maradásának esélye. Ez átlagosan több, mint kétszerese volt, mint az alacsonyabb jövedelmű csoportokénak. A fennmaradt adatok szerint a szegényebbek életben maradt gyerekeinek száma ráadásul elmaradt a 2,1-es önreprodukciós szinttől. Érvelése szerint ez ötszázéves távlatban, ami akkor száz évente 4-5 generációt is jelenthetett, jelentősen megnövelte a magasabb státuszhoz tartozó gének elterjedését, ami sikeresebb gazdasági növekedést, nagyobb vállalkozó szellemet jelentett.

Ezzel van összefüggésben egy másik megfigyelés is. Az USA-ba bevándorlók között magasan voltak reprezentálva a vállalkozó szellemű, kalandvágyó, mobilis egyének. Ahhoz, hogy a történelem során bármikor valaki vállalkozzon otthona elhagyására, saját közösségének legbátrabb egyedei közé kellett tartozzon. Ezért az USA-ban vizsgálatok szerint, nagyon felülreprezentáltak ezek a személyiség típusok és az ehhez kapcsolható, de nem könnyen azonosítható gének.

Ennek másik oldalán azok az országok vannak, köztük Magyarország, ahonnan ez a kivándorlás megtörtént. Ők folyamatosan veszítették el ezeket a géntípusokat, aminek következtében többségbe kerültek a konformabb, kevésbé mobilis személyiség típusok és gének. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a magyar lakosság mobilitása miért ennyire alacsony, annak ellenére, hogy a XX. században a nagyvilágban épp ellenkező volt a hírünk.

Ebben a jelenségben természetesen nem csak a kivándorlás, hanem középkori folyamatok megfordulása is szerepet játszhatott. Az ipari forradalommal előtti időkkel épp ellentétes tendenciák bontakoztak ki a XIX. századtól. A szegényebb és alacsonyabb státuszú csoportok szaporulata jóval magasabbá vált, és a gyerekhalandóság csökkenésével az ő géntípusaik kezdtek terjedni a társadalmakban. (Ez nem csak Európában, hanem az egész világon trend. Szinte törvényszerűen, minél szegényebb egy ország annál magasabb a szaporulat.) A kivándorlás és az alacsonyabb státuszúak nagyobb szaporulata Wade következtetésivel összhangban a gazdaságilag kevésbé sikeres gének elterjedését segíti immár közel 200 éve.

Miért érdekes ez ma nekünk?

Talán túl hosszúnak tűnik a bevezetés, de ezeket mindenképpen fontos tudni, ha a mai magyar szaporulatot értékeljük. A magyar adatok a fentiekkel voltak összhangan az elmúlt 150 évben. Minél alacsonyabb volt valakinek a képzettsége, annál több gyereket szült. A 60-as évek szexuális forradalmának „begyűrűzése” és a nők társadalmi szerepének alapvető megváltozása, a szabadság, az önmegvalósítás felértékelődése új trendet indított el, a magasabb státuszúak között. A gyerek, a szabadság és önmegvalósítás egymással ellentétes tényezőkké váltak, és ezzel együtt divat jellegű lett, hogy kevesebb gyereket szültek azok, akik anyagilag leginkább megengedhették volna maguknak a nagyobb gyerekszámot. Ez a „divat” néhány évtized alatt fokozatosan lecsorgott a társadalom alacsonyabb státuszú rétegeibe is. Ez odáig fajult, hogy szép lassan már csak 8 általánost sem végzettek körében volt magasabb a 2,1-es határnál a szaporulat, ami az ő génjeik relatív felül reprezentáltságát növelte a társadalomban.

Már kb. egy évtizede voltak jelei, hogy ez változhat, mára pedig egy komoly fordulat van kibontakozóban és ez értékes lehetőségeket hordoz az előző fejezetek tükrében.

Egy évtizede vált láthatóvá, hogy a magasabb társadalmi státuszúak szaporulata növekedni kezdett és jóval az átlag fölé emelkedett. Három gyerekes családok között gyakorlatilag ez a csoport és a legszegényebbek szerepeltek. A legutóbbi eredmények viszont már az mutatják, hogy a legalacsonyabb státuszúak szaporulata is csökkenni kezdett, viszont a magas státuszúaké folyamatosan magas. Úgy látszik, az alacsonyabb gyerekszám társadalmi trendje „divatja” fél évszázad alatt elérte a legalsóbb rétegeket. Épp eddigre a magas státuszúak között új trend bontakozik ki, a család és gyerekek jelentőségének növekedése, az a képesség, hogy ezt összeegyeztesse a szabadsággal, az önmegvalósítással. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a gyerek és a család az önmegvalósítás részévé vált. A hétköznapi tapasztalat is igazolja azt, hogy „divattá” vált a nagyobb gyerekszám a magasabb státuszúak között. Ezt erősen befolyásolja az apaszerep változása, amit Svédországban már több évtizede látható. Az a „cool” apa, aki törődik a gyerekeivel, aki iskolába, edzésre viszi őket, akinek önmegvalósítása részévé vált a gyerekeivel való törődés. Ezt a tényezőt már svéd tanulmányok is jelentősnek tartották a jó svéd születési adatokban. Ez pedig meglehetősen biztató a jövőre nézve. A magasabb státuszúak nagyobb szaporulatának hatására, nem csak a szaporulat növekedhet, hanem Wade elmélete szerint elterjedhetnek a gazdaságilag sikeresebb, mobilisebb vállalkozó szellemű gének, ami társadalom egészét is hasonló irányba változtathatja. Erre valljuk be nagy szükségünk lenne. Ez természetesen nagyon lassú, de látható folyamat lehet. A gyorsaságnak és hatékonyságnak egyik legnagyobb gátja a késői első gyerek megszülése, amiben egyelőre nem érzékelhető változás.

Új divat – valódi fordulat lehetősége a szaporulatban

A svédek, akik sok sikeres programot vezettek be a szaporulat növekedésére, látták, hogy a programoknak rövidtávú hatásuk van. Egy-egy intézkedés átmentileg növeli a szaporulatot, de néhány év múlva kimúlik a hatása és új intézkedés kell. A folyamat csak akkor változhat, ha divattá válik a nagyobb gyerekszám. A divatokat, pedig a magasabb státuszú csoportok határozzák meg. A jelenlegi magyar számoknak ez a másik, az elsőn is túlmutató jelentősége. A 60-as években indult folyamat fordítottja játszódhat le és ez néhány évtizedes távlatban újra emelheti a magyar szaporulatot.

Ennek a lehetőségnek az igazolásához egy másik elmélethez kell visszanyúlnunk. A Lökonómia című nagyon szellemes könyv a keresztneveken keresztül mutatja be a divatok, szokások, trendek terjedését a társadalomban. Azt, hogy a magasabb jövedelmű és végzettségű családok szokásait, hogyan veszik át a társadalmi létrán alattuk állók. Visszatekintve ezt láthattuk születésszám vs. szabadság/önmegvalósítás értékváltozásnál, 60-as évek óta, nyilván sokkal lassabb folyamatként, mint a nevek esetében. A névadásnál az történik, hogy a magasabb státuszúak elkezdnek ritka neveket adni, ezek elkezdenek népszerűek lenni, de ekkor a magasabb státuszúak újra váltanak és visszaveszik a népszerűtlen neveket, majd azok újra leszivárognak a társadalomban és újra népszerűvé válnak és így tovább.

A magasabb státuszúak szaporulatának növekedése már trendnek látszik, mivel egy évtizede tart. Ez reményt ad arra, hogy ez egy hosszabb távú változás kezdete, ami néhány évtizedes távlatban megváltoztathatja az alacsonyabb státuszúak értékrendjét is. Ez pedig újra divatba hozhatja a gyerekeket. A magasabb státuszú rétegek rövid távon egyedül nem tudnak fordulatot elérni a szaporulat tekintetében, ahhoz a középrétegeknek kellene csatlakozniuk. Van rá esély, hogy ez egy-két évtized alatt megtörténjen és a század közepére a magyar szaporulat ismét jelentősen növekedjen és elérje a kritikus 1,6 körüli szintet.

A reményt azért beárnyékolja jó néhány tényező, amiből a két legfontosabb a nők szerepe és a külföldi munkavállalás. A magasabb státuszú apák között erősen érezhető az apaszerep változása, ezzel szemben a magasabb státuszú nők körében gyakori a teljes gyerektelenség. Ez is trend jellegűnek látszik, aminek okait természetesen nem a nőkben kell csupán keresni. A külföldi munkavállalás pedig az évszázados átkot eleveníti fel, amiben a legmobilisabb fiatalok külföldre mennek. Amennyiben ez csak ideiglenes jellegű, természetesen nincs gond, de a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy mindig jelentős számú fiatal dönt a végleges kint maradás mellett. Valamiféle változásnak ezekben is be kell következni, hogy a siker valósággá váljon.

A fejlemények azonban reménykeltőek.

Obama volt a leghosszabban uralkodó szépségkirálynő

január 23, 2017admin

Obama valószínűleg az USA történetének legnagyobb reményekkel várt, de legjelentéktelenebb elnöke volt. Sokkal inkább emlékeztet egy rendkívül hosszan regnáló szépségkirályőre, mint valódi vezetőre. Meg nem valósított céljai üresek, propagandisztikusak, de szívmelengetők voltak. Legnagyobb öröksége a mély társadalmi megosztottság, legnagyobb előnye pedig, hogy fekete elnök: pipa.

A szépségkirálynőket egy évre választják. Obama ezzel szemben 8 évig volt a csúcson. Mégis valamiben nagyon hasonlít a szépségkirálynőkre. A Miss World választásokon van egy rész, amikor a sminken túli intellektustól és szociális érzékenységről kell tanúbizonyságot tenni. Kívánni kell valamit, amit megváltoztatnának a világban, ha hatalmuk lenne rá. Ilyenkor azt illik mondani, hogy világbéke, a szegénység és igazságtalanság felszámolása. Vagyis üres, jól hangzó szavakat. Obama programja szinte szó szerint megegyezett ezzel. Egy különbséggel, neki a hatalmat is odaadták hozzá. Az eredmény persze pont az lett, mintha a Miss World kormányzott volna. Vagy talán még rosszabb.

A béke hamis ígérete

Obamának nem kellett volna elnöknek lenni. Egyetlen előjel sem neki kedvezett. Túlontúl fiatal volt, nem volt előtte kormányzó, muszlim országban nőtt fel és legfőképpen afroamerikainak született. Amikor kipattant egy politikai marketinges fejéből, hogy őt kéne elnökjelöltnek állítani, valószínűleg teljesen hülyének nézték. Aztán mégis megválasztották, sőt Obama elnök volt az USA történetének legnagyobb reménysége. Változás ígéretébe mindenki belelátott valamit, amit nagyon szeretett volna megvalósulni látni. Csupa álmot, csupa lehetetlenséget. Olyasmiket, amit politikusok nem mernek megígérni, csak a szépségkirálynők. Nem is politikusként, inkább messiásként tekintettek rá. Soha nem fogadott a nemzetközi közvélemény ekkor lelkesedéssel amerikai elnököt. Aminek legfőbb kifejezése a Nobel Békedíj odaítélése volt, nem teljesítményéért, hanem annak ígéretéért. Ez talán a legszimbolikusabb egész tevékenységével kapcsolatban. Békét és igazságosságot ígért a világnak, de konfliktust hozott. Elnöksége alatt végig amerikai katonák harcoltak Amerikán kívül, ami szokatlan, mert általában csak 60% körül szokott ez az arány lenni. A világban kiéleződött a kelet/nyugati-orosz-NATO konfliktus, ami az elmúlt 20 évben stabil volt és inkább további közeledésre számíthattunk. Az Iszlám Államnak nevezett szervezet megerősödött és szerte a világban aktívan harcol a nyugat ellen.

Obama kormányzása alatt az USA-n belüli konfliktusok is soha nem látott mértében növekedtek. A megosztottság történelmileg a legmagasabb szintre jutott, (Erről itt: http://borsokvagyunk.blogspot.co.id/2016/11/clintontol-vagy-trumptol-kell-felnunk.html). Ami még sokkolóbb, hogy a feketék és fehérek közötti ellentét rég látott mértében növekedett.

Az általuk fétisként kezelt „igazságosság”, a szegények és gazdagok közötti különbség, soha nem látott szintre növekedett.

A béke emberéről kiderült, hogy inkább a konfliktusok fokozásának embere, az igazságtalanság és szegénység felszámolásáért küzdő harcosról, hogy gazdagoknak kedvezett. Mi maradt akkor a szépségkirálynő ígéreteiből?

Az USA stratégiai válasza

Obama elnökké választását fel lehet fogni, az USA, a világban egyre negatívabb irányba tolódó megítélésére adott válaszként is. Az eredmény itt sem biztatóbb.

Amerikának azzal kellett szembe néznie a Szovjetunió felbomlása után, hogy a rászakadó, a „világ egyedüli vezető hatalma” cím, nem csak előnyökkel jár, hanem egyre növekvő gyűlölettel is. Az elnyomottak felszabadítójának korábbi, sokkal hitelesebb szerepe egyre inkább a gazdag fehérek világhatalmának gyűlölt szimbólumává változott. Az USA-val szembeni korábbi szimpátia, amit azok, akik a Szovjetunió elnyomásában éltek jól ismernek, elpárolgott. A 9/11-es sokk váratlanul érte őket, azt követő években rájöttek, fegyverrel ezt a gyűlöletet, ami a főként muszlim fejlődő világból jön, nem lehet orvosolni. A gyűlöltet Irak és Guantánamo után inkább fokozódott és azzal fenyegetett, hogy az USA imázsát, mint az igazságosság hatalma teljesen lerombolja. Az ebben való hit pedig rendkívül fontos az amerikai identitás szempontjából. A növekvő gyűlöletet és az igazságos hatalomba vetett hit csökkenését jól érzékelte az átlag amerikai választó is. Mindenki úgy gondolta, valami mással kell próbálkozni.

Ez a más volt Obama. Ha a CIA választhatott volna elnököt 2008-ban, biztosan Obamát választja. Fekete volt, muszlim országban nevelkedett, indonéz transgender nevelője volt. Afrikai apja és fekete muszlim nevelő apja. Beszélte a világ legnagyobb muszlim országának nyelvét. Az ideális jelölt annak bizonyítására, hogy az USA nem a fehérek hatalmának képviselője és ideális jelölt az USA-t gyűlölő muszlim világ meggyőzésére. A CIA és az átlag amerikai is jogosan gondolhatta, hogy egy ilyen szimpatikus, mosolygós, fekete elnök, aki az igazságtalanság és társadalmi különbségek felszámolásáról beszél, békét hirdet és Guantánamo bezárását, biztosan meggyőzi a muszlim világot, hogy Amerika tényleg az igazságos hatalom.

Nem ez történt. Obama ugyan balra tolta Amerikát, a külpolitikában tett engedményeket, de nem tudta a muszlim világban növelni barátai számát, nem tudta megváltoztatni azt, hogy az USA-t továbbra is a fehér hatalom érdekérvényesítőjének tartsák. A kísérlet megbukott. A 2016-os választás annak bevallása volt, hogy most valóban valami egészen másra van szükség.

A fehérek fekete elnöke

Obama bőrszíne egy másik aspektusban is szerepet játszott megválasztásában. Ezt jól fejezi ki a tény, hogy azok a fehér munkás körzetek, akik most masszívan Trumpra szavaztak előtte Obama szavazói voltak. Obama 2004-es feltűnésekor, amikor a Demokrata konvención elmondta történelminek számító beszédét tökéletes szimbólumnak látszott a fehérek szemben. Azt mutatta, hogy él az amerikai álom, itt ez a muszlim hátterű fekete kölyök, aki felküzdötte magát, a Harvardra járt és már szenátor. Sok fehér szavazó érezte úgy Obama beszéde után, hogy az ő megválasztásával üzenni lehet a feketéknek, hogy elfogadunk benneteket, hogy nem vagyunk rasszisták és legfőképpen, hogy sikerhez a munka és a teljesítmény a kulcs.

Obama beszédének volt néhány mondata, ami kifejezte ezt a reményt és részben ezektől vált hitelesség és népszerűvé a fehérek között. Obama feketeként olyan dolgokat mondhatott hitelesen, amit egy fehér politikus nem tehetett meg. A feketéknek azt üzente, amit minden fehér szeretett volna, de nem tehette meg. A konvención elmondott beszédének ebből a szempontból ezek voltak kulcsmondatai: „Menj el Chicagoba a munkás részre, ott megmondják neked nem akarják, hogy az adójukat a jóléti rendszerre költsék … menj be a belvárosba és az emberek megmondják neked, hogy a kormány nem tudja megtanítani a gyerekeket arra, hogy tanulni kell. Tudják, hogy a szülőknek kell a gyerekeket megtanítani arra, hogy nem érhetnek el semmit, ha nem növeljük az elvárásokat velük szemben, nem kapcsoljuk ki a TV-t és nem tüntetjük el azt a gyalázatot, hogy egy fekete kölyök egy könyvvel az „acting white” (fehérként viselkedik). „ (Az acting white egy fekete kifejezés, amivel azokat csúfolják, akik tanulnak és sikeresek akarnak lenni.)

Obama hozzátette még, hogy nincs fehér és fekete Amerika, csak egy Amerika van.

Ezek a mondatok, minden republikánus fehér szavazó álmai lehettek volna. Jön egy fekete demokrata, aki jól megmondja a feketéknek, hogy nem a jóléti rendszertől kell a segítséget várniuk, hanem a családtól és tanulni kell, nem Tv-zni. A fehér Amerika jogosan várta Obamától, hogy gyorsítja a feketék integrációját, csökkenti elvárásaikat és a konfliktust a két csoport között.

Ezzel szemben Obama az első perctől kezdve túlreagálta a feketéket ért vélt sérelmeket. Az első híres esetnél, amikor egy fekete professzort, aki nem volt hajlandó igazolni magát, miután feltörte saját háza ajtaját és a rendőrök megbilincselték és letartóztattak, személyesen szólat meg és kritizálta a rendőrséget. Még szerencse, hogy a helyi rendőrfőnök helyretette, ami azonban nem akadályozta meg, hogy azok után is túlreagáljon ügyeket. Elnöksége végére a fehérek és feketék közötti ellentét 50 éve nem látott szintekre növekedett a Black Lives Matter mozgalom külön fenyegetést jelent.

Az a fura helyzet állt elő, hogy a fehérek és a feketék is úgy érezhették, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Utolsó napok ámokfutása

Obama elnöksége alatt nem történt túl sok minden. A szocializmust szimbolizáló Obamacare kivételével, amit valószínűleg rövid úton megszüntetnek, nem találunk történelminek számító intézkedéseket. Az értékelések csupa szimbolikus ügyet említenek, vagy olyan vitatható ügyeket, mint az Irán deal. Kiemelik még a munkahelyek számának növekedését és a gazdaság helyreállását, amihez valljuk be kevés köze volt. Inkább az USA piacgazdasáságnak erejét mutatja. Amit Obama tett a válság leküzdésére saját kezdeményezésként az szintén kudarc lett. Az általa állami pénzből finanszírozott akkumulátor gyár rövid idő alatt becsődölt, mutatva, hogy a szocializmus ott sem működik.

Obama jogosan érezhette, hogy nem tett eleget és amikor kiderült nem lesz folytatása politikájának pánikba esett. Az első nap felelős viselkedése után ámokfutásba kezdett és intézkedést és akciót egymásra halmozva próbálta Trump legitimációját és mozgásterét csökkenteni. Nem tudja elkerülni, hogy örökségének ez ne válljon részévé. Példátlan, amit műveltek, megpróbálták Trump beiktatását megakadályozni, de az ellene indított támadásokkal nem Trumpot, hanem Amerikát gyengítették, aminek következményeit még nem látjuk. Amerika elnökének ilyen mértékű hiteltelenítésére még nem volt példa a távozó adminisztrációtól. Trump nem egy hétköznapi elnök és kétségtelenül teli van ellentmondásokkal, de mégis Amerika elnökévé választották. Aki őt támadja az Amerikát is támadja. Obama pedig ezt tette, aminek történelmileg vállalnia kell még nem ismert következményeit.

Cukiság

Meglehetősen sötét képet festettem Obamáról, ami élesen szemben áll azzal, hogy a mai napig népszerű és elvileg újra győzhetett volna. Véleményem szerint ennek magyarázta részben bőrszínében, részben cuki személyiségében van. Obamát bőrszíne miatt sokkal kevésbé merik személyében támadni, mert aki így tesz, az könnyen rasszista vád érheti. Épp ellenkezőleg sokkal megbocsátóbbak vele szemben. Egyfajta kettős mérce jellemzi, amit jól mutat, a világot bejárt, az Index által is lehozott, anyag arról, milyen közvetlen, konvencióktól mentes elnök volt, aki nem félt bohóckodni a TV előtt és mennyi nem konvencionális dolgot művelt. A kettős mérce abban áll, hogy Trumpot épp azért támadják, mert bohóckodik, és nem konvencionális dolgokat művel. Ezért alkalmatlannak tartják, Obamát pedig épp ezért még alkalmasabbnak.

Obama legnagyobb történelmi érdeme, hogy volt fekete elnöke az USA-nak. Ezen és a cukiságon túl erényeire és örökségére a legjobb szó „kárcsú”. Ennyit bármelyik szépségkirálynő megtett volna és talán jobban is szórakozunk.

A végére tartogattam egy történetet, ami kevés nyilvánosságot kapott, de elnökségének talán legdurvább sztorija. Amikor tavaly Obama először és valószínűleg utoljára járt Vilmos hercegnél és feleségénél a Kensington palotában, a szalont, átrendezték fogadásukra. A képeket is kicserélték a falakon és a királyi család 7500 festménye közül egy „The Negro Page” (A nigró szolga) címűt helyeztek jól láthatóan Obamával szemben a falra. A nagyméretű képen két vadászatban megpihenő lovas úriember látható, akik felszabadultan beszélgetnek, miközben lovaikat egy nigró szolga tartja. A sajtóban rövid életű találgatás indult meg arról, vajon miért pont ezt a képet választották, mint üzentek ezzel Obamának.

UpSideDownTheWorld

UpSideDown